Daruvár – Egy eltűnt vallás

 
 
Nyugat- Szlavóniában, Belovar- Bilogora megyében, Daruvár környékén az 1870-es évektől kezdődően nagyobb létszámú magyarság kezd letelepedni főleg a dunántúli megyékből, leginkább Somonyból. A Somogy megyéből jött reformátusok kezdik el szervezni több helységben is a református egyházközségeket. A daruvári református egyházközség megszervezése és a református templom felépítése is ebben az időszakban történik. A Daruvári Egyházközség a Belsősomogyi Egyházmegyéhez tartozik. Az egyházközségben szolgált Földváry Jenő lelkipásztor. Az ő ötlete volt a Julián Egyesület megalakítása, mely 1904-ben alakult meg. Daruváron még 1913-ban is működött Julián iskola magyar nyelven.
 
 
 
A I. világháborút követően, a trianoni határok módosulása folytán a magyar iskolák megszűntek, a lelki, vallási élet meggyengült, több gyülekezet is megszűnt, mások szórvány gyülekezetekké váltak. A két világháború között még ezek a szórvány gyülekezetek fennmaradtak. A második világháború után megalakult a Daruvári Misszió Egyház, de csak nagyon rövid ideig állt fenn, majd megszűnt. A misszió gondozását még egy ideig a baranyai-, szlavóniai lelkészik végezték. A 1970-es évek végére azonban a református hívek létszáma megfogyatkozott, a templom is egyre rosszabb állapotba került, és a templom tulajdonosa a város lett. A város az épületet 2006-ban az Adventista Egyháznak ajánlotta fel, és már az új tulajdonos újította fel a templomot.
 
 
 
Gyülekezeti kirándulás alkalmával, 2015-ben a vörösmarti, csúzai, hercegszöllősi és sepsei hívek jártak a daruvári református templomban látogatóban. Zsoltárokat, dícséreteket énekeltek, és magyar nyelvű imádság is elhangzott. A helyi lelkipásztor fogadott bennünket és elmesélte a templom múltját, jelenét és a jövőt illető terveit is.
 
 
 
 
A 2011-ben végzett népszámlálás adatai szerint napjainkban Daruváron 145 protestáns vallású lakos él, 114-en magyar nemzetiségűnek jegyeztették be magukat, de közülük csak 33 személynek anyanyelve a magyar.
 
Az Ószövetségben Hóseás próféta így ír „Elvész népem” (Hós. 4:6). A daruvári református magyarság is elvándorolt, többségük visszatért az anyaországba. A helyi magyar iskolák megszűntek, idővel a lelkészek gyülekezet látogatása is elmaradt, és így a magyar lakosság fokozatosan asszimilálódott, beolvadt, vagy áttért más vallásra. A 140 év alatt a gyülekezet elnéptelenedett, megszűnt, a bibliai prófécia beteljesedett. A 140 év kevés volt mélyebb gyökerek eresztésére. Gyökerek nélkül pedig a jövő is bizonytalanná válik. Wass Albert hazával kapcsolatos idézete szerint: „Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.”
 
Református templom
 
A daruvári református templomot 1881 és 1885 között építették a városba települt magyarok, akik főként Somogy vármegyéből, Kaposvár környékéről érkeztek. A templom neoreneszánsz és neogótikus stílusban épült. Abban az időben terjedt el ez az építészeti stílus, és ez külön értéket ad a templomnak, mely a környéken egyedül maradt meg az ebben a stílusban épült épületek közül. A templom egy központi részből és az ahhoz csatolt oldalszárnyakból áll. A keleti, utcai homlokzat közepén harangtorony található, míg a szemben lévő oldalon a templom háromoldalas sokszögű véggel zárul le. Érdekes, hogy a templom hátsó, három oldalú homlokzat szerkezete hasonló az utcára nyíló részhez. A templom kelet-nyugati tájolású, belseje egyhajós, hosszirányú, előcsarnokkal. Hosszúsága 15, magassága 8 méter. Az utcai homlokzat felett áll a mintegy 20 méter magas harangtorony. A toronyban kettő harang volt, amelyeket 1917-ben elvittek katonai célokra.