Kiderült, mire készül a Magyarországi Református Egyház nevében Steinbach József püspök és Molnár János főgondnok, a zsinat lelkészi és világi elnöke karöltve a Kálvini Egyház képviselőivel. Az MRE zsinati tanácsosa és a diszpóra osztály vezetője elkészítették azt az egyházegyesítési tervezetet, amely a horvátországi reformátusok helyzetének normalizálására és újraegyesítésének céljából került az asztalra. Ennek megrendelői lehetnek egy nemrég napvilágot látott dokumentum szerint az MRE részéről annak lelkészi és világi elnöke.
A terv többek között nemcsak az ingatlanperek leállításával és képviseleti és működési engedmények kikényszerítésével fenyegeti a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat, hanem azzal is, hogy bíróság előtt bizonyított és megerősített jogutód státuszának feladására is kötelezi az egyházat. Ez utóbbi valószínűleg a Generális Konvent és a Kálvini Egyház legjobban áhított célja. A HMRKE jogfolytonosságának és hitéleti tevékenységének, lelkészeinek, valamint az elmúlt három évtizedben végzett munkájának semmissé tételének célját az elmúlt évek során a Kálvini Egyház vezetői minden Kárpát-medencei református fórumon hangoztatták.
Nyilvánvaló, hogy a Generális Konvent, csekély számú alkotó tagjainak kivételével, szintén egy kasztrált horvátországi református közösséget akar, amely nem tudja megfelelően sem fenntartani, sem megvédeni magát. Eddigi tevékenységükkel azonban csupán azt tudták elérni, hogy a Kálvini Egyházhoz tartozó érdekközösségek ma már nyíltan csupán hatalmi érdekből és támogatásokból élnek, és azon túl, hogy a tagság nagy része értetlenül áll az események előtt, vagy rosszabb esetben megbotránkozik rajtuk, immáron az állam is gyanakvással szemléli tevékenységüket.
A HMRKE gyülekezetei jogállásának feladását és a szervezet de facto beolvadását követeli a Kálvini Egyház a felek között történt tárgyalások megkezdésétől, legutóbb 2024. januárjától. Az eddig zátonyra futott megegyezési kísérletek is hasonló indulatok miatt hiúsultak meg az elmúlt három évtized alatt. A Kálvini Egyház vezetői arra tesznek indítványt, hogy vezetésük mellett a HMRKE vezető testülete helyettesi szerepbe lépjen, akikkel az elvégzendő egyházi szolgálatokról csak egyeztetni kell. A javaslat szerint a HMRKE lelkészei összesen 3 gyülekezetre korlátoznák szolgálatukat, és a Generális Konvent Elnöksége felügyelete mellett végeznék munkájukat, amely „egyszeri aktussal” elismerné, mellesleg már jelenleg is érvényes lelkipásztori végzettségüket. Az egyházi, gyülekezeti ingatlanok kivétel nélkül az egyház nevére kerülnének, amely Horvátországi Református Keresztyén Egyház néven (vagyis a jogutód HMRKE egykori neve alatt) folytatná tevékenységét…
A Kálvini Egyház és a Generális Konvent hivatalosan nem ismeri el a független horvátországi bíróság döntéseit, de a tervezet egyértelműen arra mutat rá, hogy a HMRKE egyébként valós sátuszának bekebelezése a céljuk, de ezt nem merik és tudják nyíltan bevallani. A bíróságok kétségen felül viszont rámutatnak mindazokra a hiányosságokra és törvénytelenségekre, amelyeket saját egyházi törvényeikkel szembe menve is többen elkövettek Horvátországban. A tervezetben foglaltak megvalósulása esetén a helyzet feltárása és őszinte és jogos megoldása, valamint kimondása nélkül rendeződhetne a Kálvini Egyház javára, annak helyi és erőszakos befolyását fenntartva.
A HMRKE vezetősége és tagsága tisztában van a Kálvini Egyház és a Generális Konvent követeléseinek elfogadásának veszélyével, de az egyházegyesítésről szóló vita továbbra is aktuális.
A felek közötti megegyezés legnagyobb akadálya nem az, hogy bármely fél mélyen vonakodik a másiknak engedményeket tenni. Hanem az a tény, hogy a Generális Konvent és a Kálvini Egyház továbbra is olyan rendezést fog követelni, amely a HMRKE mozgásterének 90 százalékának leigázásával járna, ami felett nincs ellenőri hatásköre. Éppen ezért a valódi és törvényes garanciák a HMRKE számára központi szerepet fognak játszani minden jövőbeli tárgyalásban.
Nehéz lenne felvenni a HMRKE-t a Generális Konventbe, amíg a Kálvini Egyház tagsága még mindig kizárólagos Horvátország irányából. Nincs modell erre a helyzetre, mert a magyar egyháztörténetben teljesen egyedülálló az esetünkben kialakult helyzet, hogy mind a nemzet, mind az egyház vonatkozásában az anyaország, illetve anyaországi egyháztest maga zárta ki köreiből a nemzet és egyháztest horvátországi jogfolytonos egyházi örökségének hordozóit, és vele szemben támogatott egy szakadást előidéző és azt foggal körömmel fenntartó érdekközösséget.
A HMRKE mindemellett továbbra is végzi hitéleti tevékenységét a horvátországi törvényekkel összhangban és megfelelő választ kíván kidolgozni a kialakult helyzetre. Az augusztus 10-re meghirdetett kopácsi „Református Fórum” is ennek egyik előkészítő alkalma lesz. De még ez is ellentmond a Kálvin Egyház igyekezetének, amely egy kasztrált Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat kíván. Kérdés, hogy a magyar és horvát állam, és jelen esetben a Generális Konvent (MRE) beleegyezik-e ebbe, és engedi-e tovább mélyíteni az árkokat és növelni a nyomást a makacs tények ellenére.
Képünkön
1. a sepsei református templom környezete látható 2023-ban, amikor a HMRKE gyülekezete gondozta a helyszínt,
2. majd 2024. júliusában ugyanez a helyszín, miután a templom kapuira a Kálvini Egyház vasrácsokat szereltetett.
3. Kelemen József sepsei gondnok és házának udvara 2024. júliusában. Háttérben a református templom. Kelemen gyülekezeti gondnok vállalta a legnagyobb munkát a templom felújítása során, melyet a csúzai lelkipásztor, Varga György (jelenleg a HMRKE püspöke) vezényelt le, mielőtt a templomból kiszorította a helyi reformátusokat a Kálvini Egyház.
