A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) szervezeti egysége a Szentlászlói Református Egyházközség, amely Szentlászló település református híveit fogja össze. A gyülekezet szolgálatát két lelkipásztor végzi, akik házaspárként, közösen vállalták az Úr munkáját. Mindketten a Komáromi Selye János Református Egyetemen készültek a lelkipásztori hivatásra, majd szentelésük által váltak teljes jogú református szolgálókká. Az Úr kegyelméből immár húsz esztendeje hirdetik Isten Igéjét Szentlászlón, ahol családjaikkal együtt telepedtek le.
Szolgálatuk túlmutat a helyi gyülekezet falain: rendszeresen hirdetik az evangéliumot más horvátországi és baranyai településeken is. Gondozzák a gyermekek és fiatalok lelki épülését hittanórák, nyári táborok által, a felnőttek számára pedig könyvklubokat, olvasó- és filmesteket, gyülekezeti kirándulásokat és szeretetvendégségeket szerveznek. Mindez kiegészíti az egyházközség állandó szolgálatait: az istentiszteleteket, keresztségeket, esketéseket és temetéseket.
A szentlászlói gyülekezet így nem csupán a vasárnapok közössége, hanem a hétköznapokban is Krisztus világosságát hordozza, erősítve a hitet, a reménységet és a szeretetet.
A gyülekezet alperesként vesz részt egy bírósági eljárásban, amelynek célja, hogy a felperes Kálvini Egyház megszerezze az egyházközség földjeit, kertjét, templomát, gyülekezeti házát és parókiáját, valamint ellehetetlenítse mindazt a munkát és erőfeszítést, amelyet az elmúlt három évtizedben a romok közé visszatért családok és az egyház közösen végeztek.
A több éve zajló per egyik tárgyalására a napokban került sor, ahol tanúmeghallgatások folytatódtak. Amíg a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) képviselői jogerős bírósági végzésekre és dokumentumokra alapozzák érvelésüket, addig a Kálvini Egyház által felkért tanúk sok esetben a tényekkel ellentétes, hallomásokon és pletykákon alapuló vallomásokat tettek.
Az egyik tanú Peter Kuzmič, a pünkösdi felekezet nyugalmazott lelkipásztora, aki kérdésre válaszolva elmondta: ismeretei Lángh úr elbeszéléseiből származnak, illetve abból, hogy személyesen is szolgált bizonyos körökben. Azt feltételezte, hogy a jelenlegi tulajdonos „rablással” jutott a gyülekezet birtokához, ugyanakkor elismerte, hogy nem követte nyomon az eseményeket, és nincs pontos tudása a tulajdonjogi kérdésekről. Hozzátette, hogy szerinte a felperes Kálvini Egyház birtokolta eredetileg az ingatlant, és természetesnek tartja, hogy az továbbra is őket illetné. Kijelentette azt is, hogy a felperes egy 16. század óta fennálló horvátországi protestáns egyház, amit állítása szerint dokumentumokból tud. Ugyanakkor arra a kérdésre, mikor következett be a szakadás a protestáns közösségek között, azt válaszolta: az 1980-as évek végén vagy inkább az 1990-es évek elején. Vallomása így nagyrészt hallomásokra, nem pedig tényszerű adatokra épült.
A másik tanú, Kel József, aki a felperes egyik egyházi vezetője, azt állította, hogy a templom felújítását Magyarország és Románia közös alapítványa finanszírozta, amikor a HMRKE még nem volt önállóan bejegyezve, és így szerinte egyedül a felperes rendelkezett jogosultsággal. A keresztkérdések során azonban ellentmondásos kijelentéseket tett: azt állította, hogy az alperes csalással jegyeztette be tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba, miközben figyelmen kívül hagyta a jogfolytonosságot és a korábbi hivatalos bejegyzéseket.
Mindezekkel szemben tény, hogy a Szentlászlói Református Egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház része, amely a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódjaként 1993. január 30-án vált önállóvá a Horvát Köztársaság területén. A Kálvini Egyház ezzel szemben csak 1999-ben jött létre néhány, a HMRKE-ből kivált egyházi képviselő kezdeményezésére, köztük Kel József részvételével. Az új szervezet működését kezdetben állami támogatások és adminisztratív kiskapuk segítségével tartotta fenn, ám 2002 után, a szigorodó szabályozási környezetben korábbi gyakorlatát már nem tudta folytatni, ezért perek sorát indította, hogy jogállását megerősítse.
E törekvések azonban rendre kudarcot vallottak: a Kálvini Egyház múltjának és létrejöttének narratívája ellentmondásoktól terhelt, s a jogi eljárásokban mindez egyre nyilvánvalóbbá vált.
A szentlászlói tulajdonjogi per ennek a hosszú folyamatnak a része. Hasonló ügyek zajlottak és zajlanak Kórógyon, Hercegszöllősön, Kopácson, Csúzán, Tordincán és Eszéken is. Úgy tűnik, hogy Szentlászló esetében is meginogni látszik a felperesi oldal érvelése, amelyet A Kálvini Egyház részéről egyre inkább ellentmondások és hiteltelen tanúvallomások terhelnek.
(ej)