Az 1803-06 között a dombtetőn épült templom a körötte burjánzó gazban ezen a nyáron már alig megközelíthető. A HMRKE erőfeszítései nyomán felújított, majd tőle elorozott templom, melynek átadásán két éve a kulturális miniszter is részt vett, ma a Kálvini Egyház által emelt megfélemlítő rácsok mögött, lezárva vár jobb sorsára. A mintegy 150 férőhelyes, belül síkmennyezetű, kétkarzatos, műemlék templomhoz hosszú lépcsősor vezet, melyet ma már nem a lépések és cipők talpai koptatnak. A permetezett gyomírtó mindent visz.
A háború, és különösen a legutóbbi évtizedekben a parókiát lakó család jelenléte súlyos örökséget hagynak majd a helyben élő református vallásfelekezet népére. A hívő lakosság száma a népességcsökkenés, elvándorlás és háborúk okozta sebek miatt az elmúlt száz évben a negyedére csökkent, akik maradtak és a gyülekezet életét, a templom és egyházuk sorsát szívükön viselték, azok a tavalyi megfélemlítő és izgató templomátvétel után inkább távol maradnak. A maradék minden vasárnap a környező településeken tartott istentiszteleten ad hálát az Úrnak, a Krisztusban megjelent kegyelméért.
Súlyos megbotránkoztatása történt a híveknek, mely fölött magyarországi egyházi vezetők is cinkos-vétkesen szemet hunynak. Ennek tanúi a képek, melyek a helyszínen készültek 2024. július 28-án.