Református Elűzöttek Egyházközsége – presbiterek

Református Elűzöttek Egyházközsége presbitereinek egy csoportja, 1994.

Szabó Imre-starec, lelkipásztor
Kovács Zoltán, Elűzöttek Gyülekezete és szentlászlói gondnok
Dezső Mihály szentlászlói presbiter
Kelemen József sepsei gondnok
Páter Dezső várdaróci presbiter
Czövek János várdaróci presbiter
Palizs István bellyei gondnok
Kopácsi Kettős János lelkipásztor

A lelkészek és a presbiterek hatalmas feladatot vállaltak magukra: egy háborúban szétzilált egyházmegyényi terület reformátusságát kellett a lehetőségek szerint ismét gyülekezeti közösségbe szervezni. Ezt a feladatot nagyságrendben meghaladva az a hosszú távú cél éltette, hogy a béke beköszöntével a gyülekezetek a megsemmisült és szétesett anyaegyházközségekben újraszerveződjenek. Kezdetben ennek a vágya, és az elérhetőségében való meggyőződés segítette át a rommá lett településekről elűzötteket, hogy az első lehetőséggel visszatérjenek szülőföldjükre.

Gyülekezetszervező és gondnoki munkájuk tette lehetővé, hogy a baranyai-, szlavóniai református templomok többsége – a katolikus templomok felépítése után (…) – mára újjáépült. Érdemeik elévülhetetlenek mindazokkal a gyülekezeti tagokkal együtt, akik az idegenben, menekültségben, és később a szülőföldön is Istenben keresték a vígasztalást, Igéjéből merítettek erőt és hoztak számtalan áldozatot magukat hátra helyezve a gyülekezetek és a rájuk bízottak érdekében. Istennek legyen dicsőség!

(Református Egyházi Fotógyűjtemény, Kopács, 2020.)