Önkéntes munka a vörösmarti református parókián
„Ne fáradjunk el a jó cselekvésében, mert ha meg nem lankadunk, a maga idejében aratni fogunk.”
(Galata 6:9)
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a közelmúltban tartotta meg „Református Fórum” elnevezésű alkalmat a vörösmarti református parókián. A rendezvényt követően a Varga György püspök vezetésével működő három hegyvidéki gyülekezet szervezésében országos Missziói Nap zajlott Csúzán, ahol Budapestről érkezett vendégek tartottak előadásokat, nagy örömet és lelki épülést szerezve a jelenlévőknek.
Október 27-én a vörösmarti parókián ismét közösségi összefogásnak lehettünk tanúi: önkéntesek segítségével megkezdődött az épület folyosójának helyreállítása. A munkálatok során kijavították a falak felvizesedett, lepergett részeit, így téve ismét rendezetté és használhatóvá a parókia belső tereit.
Ez a lelkészlak hosszú évtizedek óta a helyi református közösség lelki és közösségi életének központja, ahol még a háborús időkben is, a lehetőségekhez mérten, megrendezték a nyári gyermektáborokat. Az elmúlt harminc évben a templom, a parókia és annak kertje számos hazai és külföldi vendéget, önkéntest és gyülekezeti tagot fogadott, akik munkájukkal és jelenlétükkel erősítették a közösség hitéletét.
A vörösmarti gyülekezet ma már kis létszámú, ám annál erősebb hitű közösség. A hívek maroknyi csoportja immár több mint egy évtizede áll helyt azokkal a külső nehézségekkel szemben, amelyek során a gyülekezet vagyonát – a bírósági ítéletek ellenére – a Kálvini Egyház a kétezres évek elején papíron létrehozott, párhuzamosan működő közösség nevére íratta át. Az egykor a gyülekezet fenntartására rendelt mezőgazdasági területek haszna is ettől az időszaktól kezdve e másik közösséghez kerül. Részben emiatt a kétezres évektől nincs állandó helyben lakó lelkész; korábban két segédlelkész is rendszeresen látogatta a híveket, és folyamatosan ellátta az igehirdetési és lelkipásztori szolgálatot.
A helyi gyülekezet azonban kitart Isten igéje és történelmi hitélete mellett, és a folyamatos támadások ellenére is őrzi jogfolytonosságát, valamint a református közösségi értékeket. Ennek tanúbizonysága volt az is, amikor a közelmúltban a viharkárban megsérült templomtetőt a hívek összefogással gyorsan megjavíttatták – ahogyan arról korábban már beszámoltunk.
A vörösmarti önkéntes munka újabb példája annak, hogy a hitben és közösségben élő reformátusok a legnehezebb körülmények között is készek szolgálni, építeni és megőrizni mindazt, amit elődeik rájuk bíztak.
„Amit tesztek, lélekből végezzétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” (Kolossé 3:23)
