Kedves Testvéreim,
Czézárea Filippi falvaiban járva Jézus ezt jövendölte: „És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.” (Mk. 8:31)
Galileán általmenve ezt mondta a tanítványainak: „Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.” (Mk. 9:31)
Útban pedig Jeruzsálem felé ezt mondta: „És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.” (Mk.10:34)
Ezek az igeversek a bizonyságai annak, hogy Jézus ismerte az üdvtörténet minden részletét, pillanatát, amit a tanítványok el sem tudtak volna képzelni. Saját maga vállalkozott a váltsághalál elszenvedésére. Ez minden más áldozattól megkülönbözteti. Nem sorsszerű végzet volt kereszthalála, hanem önként vállalt isteni küldetésének része azért, hogy a mi életünkért is váltságul adja magát. Ez vigasztalásunk és reménységünk. Virágvasárnapra és a Nagyhétre készítve a szívünket és lelkünket, ez a gondolat legyen velünk, hogy tudjunk bízni abban, hogy Isten a mi részünkre is szépen elkészített mindent.
