Miért késik a szerződés? (II.)

A kilencvenes és kétezres évek Horvátországban elhozták a református egyház újabb sötét időszakát. A háborút követően az egyház részekre szakadt. Hamis képviselettel a volt vezetőség tagjai módszeres leszámolásba kezdtek a maradék teljes likvidálásának céljából. Magyarországi állami és egyházi segítséggel a gyülekezetek hitvalló részét a legitmációért folyó bírósági eljárásokba citálták és bel- és külföldön teljesen elszigetelték. Horvátországban az állami szervek diszkriminatív módon, hátrányosan megkülönböztetik a volt jugoszláviai reformátusok horvátországi jogutód szervezeteit. A horvát állam a Magyarországi Református Egyház kezdeményezésére a magyar állami befolyás eredményeképpen nem hajt végre bírósági döntéseket, melyek a visszásságokra mutatnak rá. A joggal visszaélve az egyházat kizárják ingatlanjaiból, templomaiból, az iskolai hittan oktatás feladatait sem végezheti. Az állami katolikus szemléletű hivatalok ignorálják a választott vezetőség beadványait, miközben a hazug, kálvinista színekben álcázott propaganda ömlik az állam által finanszírozott különleges státusú egyházak részéről.

Ha olvasod híradásainkat, akkor erősíted a református örökség védelmét Horvátországban. Ha megosztod történeteinket, azzal nem csupán itthon, hanem Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és az Őrvidéken, vagy Szlovén – Szlavóniában is támogatod hitvallásunkat az élő egyházi közösségek érdekében.

_______________________________________________________

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, és mint ilyen, a Generális Konvent alkotó tagja, elsősorban a horvátországi református egyházi helyzettel indokolta annak szükségességét, hogy az annak idején tanácskozási céllal életre hívott Generális Konventnek válasszanak elnököt, aki a tanácskozások között elvégzi az operatív feladatokat, stratégiailag és tartalmilag is irányít. Tekintsünk most el ennek a „szuperpüspöki” posztnak a létrehozását körbevevő jogi kérdések felvetésétől, illetve annak megtárgyalásától, hogy ez mennyiben ellentétes magyar református hagyományainkkal, a központosított hatalomtól mindig is ódzkodó nyakas mivoltunkkal. De amellett már nem lehet szó nélkül elmenni, hogy Balog püspök megokolása szerint ennek a Kárpát-medencei „református pápai” titulusnak a létrehozását a horvátországi reformátusság helyzete vindikálta volna.

Bár az igaz, hogy a horvátországi reformátusság körében meglévő áldatlan állapot rendezése – vagy legalább annak megkísérlése – több évtizedes adóssága a magyar református testvéregyházaknak, amiben nagy szerepet játszott a szóban forgó korszakban regnáló egyes püspökök és egyházi korifeusok különféle intrikája, a kommunista béketáborból megörökölt kapcsolatrendszere. De az nem állítható, hogy ehhez a „rendezéshez” elengedhetetlenül szükséges volt egy új egyházi jogi személyiség létrehozása. Talán nem meglepő, hogy ezt a tisztséget Balog püspök vállalta magára 6 évre. Az már sokkal inkább meglepő, hogy a primus inter pares nyeretlen, kétéves herélt lovát maga alatt tudva Balog püspök rögvest ki is adott egy nyilatkozatot. Nyilatkozott, ahogy nyilatkozott, pedig:

– Balog püspök nagyon jól tudja, hogy a horvát bíróság nem egy egyházi társaság legitimitását mondta ki, hanem azt, hogy a Balog által is támogatott horvátországi református közösség, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház (a továbbiakban Kálvini Egyház; jelenlegi vezetője Szenn Péter) 18 éven keresztül csalárd és megtévesztő módon járt el a horvát kormány, minisztériumok és állami szervek előtt. Csalárd módon és jogtalanul jutott évente több tízmilliós állami támogatáshoz. Balog püspök egy hazugsággal, csalással pénzhez jutó egyházi társaságot támogat?