Mennybemenetel ünnepe

Olvasnivaló igeszakaszok:

Márk evangéliuma 16. rész:
Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta a tanítványoknak, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.

Lukács ev. 24. rész:
Ezután Jézus kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent.

Márk evangéliuma egyszerre hangsúlyozza Jézus hatalmát és alázatosságát, szolgálatkészségét. Jézus élete és tanítása mindent a feje tetejére állított, és ez ma is tapasztalható a világban. A földi hatalom az erőben, a gazdagságban, a kiváltságos jogokban és a mások feletti uralkodásban látja a beteljesedést. Jézus azonban, aki minden földi és mennyei erőnek és hatalomnak a birtokosa, a mások iránti szeretetet és szolgálatot választotta. A gyermekeket karjaiba vette, a betegeket gyógyította, megmosta tanítványai lábát és életét adta a világ bűneiért. Jézus mai követői ugyanebből az erőből meríthetnek indíttatást a másokért való szolgálatra. Keresztyénekként mi is a krisztusi szolgálatra hívatunk el. Ahogy az ő szeretete, úgy híveiként a mienk is szolgálatra választ el.

Amikor Jézus mennybemeneteléről olvasunk, akkor arról kapunk tudósítást, hogy Jézus fizikai valóságában eltávolodott a tanítványaitól. Az Írás azt jegyzi, hogy Isten jobbján ül, ami ezt jelenti, hogy beteljesítette feladatát, életútja kész, egész, mint aki Istennel egy, koronázott király.

Lukács evangélistánál azt olvashatjuk, hogy felemelkedése előtt megáldotta a tanítványokat. Felemelkedését látva a tanítványok leborultak (megrémültek), ezért az áldás bíztatást és vígasztalást is jelentett számukra.

Ma közösségeinkben a Szentlélek a vígasztaló. Itt van velünk, ismeri életünk, örömeinket és bánatainkat. Bár a mi életünk nem tökéletes, és össze sem hasonlítható Jézus életével, valamennyiünk útja az Isten akarata és terve szerint vezet. Jézus gyermekként szülei akarata szerint engedelmes volt, és bámulatba ejtette a templomi vezetőket, tanárait. Felnőttként gyógyított és másokat szolgált, tanított. Végül üldözöttként türelmesen és panasz nélkül szenvedett.

A tökéletesség ma is sok ember vágya. Kormányok és ellenzéke, egyházi vezetők és hívek tömegei szeretnének tökéletesek lenni és nem utolsó sorban tökéletes életet élni. Ugyanakkor nehezen ismerjük fel a lelki tökéletességet a fizikai világ testhez kötöttségében. Kezdetben a krisztusi tanítványok is ennek a félreismerésnek a béklyójában éltek. Jézus nem állította szembe a fizikai és lelki világot, hanem harmóniát teremtett a kettő között. Mennybe való felemelkedése segíthet ma számunkra is abban, hogy megértsük az Isten-embert, aki egyesítette a testi és lelki valóságot. Ő nem csupán ember volt, hanem ember, aki gyógyít és táplál bennünket, mert egyaránt fontosnak tartotta a testi egészséget és a lelki jólétet.

Isten terve és rendelése szerint élő emberként nekünk is engedelmeskednünk kell Isten hívó szavának. Ő azt kívánja, hogy megkülönböztetés nélkül minden embertársunk testi és lelki jólétét szolgáljuk. Valamennyien éljünk fizikai valóságunkban e szerint egyéni adottságaink és lehetőségünk kihasználásával. Ha kérdezi valaki tőlünk, hogy miként élhet tökéletes életet, Jézusra mutatva pontos és helyes választ adhatunk számára.