„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn. 16:33)
Jézus az előző részekben elmondottakat foglalja össze a tanítványok részére a fenti igeszakaszban.
A 14. rész 27. versében ezt mondta: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
„Ezeket azért mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy véli, hogy Istennek tesz szolgálatot vele. Mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondtam el, hogy amikor majd eljön az ő órájuk, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek. Azért nem mondtam el ezeket kezdettől fogva, mert veletek voltam.” Néhány verssel mai napi igénk idézete előtt, a 16. rész 1-4 versében szól így.
Bíztatja tanítványait, hogy felkészüljenek és el tudják viselni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek előttük állnak. Nem lesznek egyedül, mondja Jézus. Napjaikban sem hagyja Jézus magukra őket, a tanítványait, ahogy bennünket, gyermekeit sem. Ha bízni tudunk benne, és hisszük Jézus végső győzelmét, amelyről bizonyságot tett a kereszten értünk, akkor az Ő békessége lesz a szívünkben és lelkünkben, a Vigasztaló szeretete, ítélete és igazsága tekintetében. Ámen
(ej)