„Drága, örökkévaló, és minden kegyelemnek az Istene!…
Ahogy meg van írva, hogy közeledjetek Istenhez és Isten is közeledni fog hozzátok… valóban, ezzel az alázatossággal közeledtünk hozzád, Urunk, Istenünk, hallva az igét, és majd magunkhoz véve ugyanakkor a látható igéket is egyaránt, a Te megtöretett szent testedet és a Te kiontott szent véredet, mely lemossa a mi bűneinket, s amely táplálja a mi lelkünket az örök életre. Te biztosítasz, Úr Jézus Krisztusunk, az örök életről bennünket is, mint ahogy a samáriai asszonynak is megbocsátottál, úgy nekünk is egyen-egyenként megbocsátasz…
Köszönjük neked, hogy oly sokszor, mint megfáradt vándor jövünk Tehozzád, de a Te asztalodtól eltávozva, valóban boldogan és ismételten örömteli szívvel tudunk tovább menni a mindennapjainkban, mert újbóli küzdelemre Te adsz erőt Urunk, Úr Jézus Krisztusunk, a mi számunkra.
Add, hogy a Te lelkületeddel tudjunk tovább menni, a Te áldásod legyen velünk, és kísérjen bennünket életünknek minden egyes napján az elkövetkezendőkben is. Ámen.”
(K.A. lp. Szentlászló, 2024. október 31.)