„Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon.” (Hóseás 14:6)
Amikor akaratunk meggyengül, elménk megzavarodik, és lelkiismeretünket vétkeink terhelik, emlékeznünk kell arra, hogy az Úr gondviselése és szeretete mindenkor kíséri életünket. Hűsége irántunk megingathatatlan, és soha el nem múlik.
Ha családunk vagy barátaink elfordulnak tőlünk, ha munkatársaink nem értenek meg bennünket, és ha elfáradunk a jó cselekvésében, az Úr hűsége akkor sem fogyatkozik meg. Ha nem látjuk, miként hallgatja meg könyörgésünket, vagy nem értjük, hogyan szól hozzánk igéje által, és elfogy bátorságunk a további úton, az Úr támasza akkor is állandó. Mert az Úr szeretete és hűsége irántunk örökkévaló, és irgalma soha véget nem ér.