„
Mennyei Édes Atyánk, köszönjük Neked, hogy az apostolokon, a tanúságtevőkön, a tanítókon, a kántorokon, a lelkészeken, a gondnokokon, a presbitereken keresztül, és egymás testvéreiként, egymás szemébe nézve is tudjuk bíztatni és vigasztalni egymást a nehéz időkben. Köszönjük mindezt, hogy ezen keresztül is láthatjuk, hogy minden a Te hatalmadban és minden a Te kezedben van. Minden a Te tudtoddal történik, minden a Te akaratodból történik, és ha még ma nem is látjuk pontosan ennek értelmét és célját, mégis azt látjuk, hogy a Te kegyelmed sokasodik ebben a világban, és ezért hálát adni nem vagyunk restek, és szeretünk hálát adni ezért, mert tudjuk, hogy a hálaadó embert Te megáldod.
És bár testben nyomorúságosak vagyunk, és telik az idő, és öregszünk, és egyre nehezebben mozgunk, és nehezebben jönnek az elhatározások az életünkben, és az emlékezések és a gondolatok kopnak, és inkább jön a felejtés, és inkább jön a tanácstalanság, és sok más dolog még, ami sújt bennünket, de mégis mi most a Te Igédre tekintünk, amely elmondja és arról számol be számunkra, hogy a Te kegyelmeden keresztül a mi életünk, a mi valóságunk nap mint nap nemcsak megmarad, nemcsak fennmarad, hanem megújulni képes.
Tégy bennünket ilyen lélekben, elmében, akaratban, szeretetben, napról napra megújulni képes keresztényekké, a Te híveiddé, egymás testvéreivé, egymás segítőivé, bátorítóivá. Kérünk Téged mindezekért Jézus Krisztus érdeméért, nevéért, akiben bűnbocsánatot nyertünk, mert egyként valamennyiünk bűnéért eleget tett Előtted. Hatalmas áldozatot hozott értünk, és ezért és az Ő szent létén keresztül még ma is gondoskodik arról, hogy mindez megmaradjon, és Élő Ige legyen a mi számunkra. Hisszük, hogy a mi életünkben, legyünk akár fiatalok, gyermekek, idősebbek, idősek vagy vének, mégis a Te kegyelmed a Szentlelken keresztül kitöltetik ránk. Ebben a hitben állunk most meg Teelőtted is. Kérünk Téged, hogy taníts minket szívből imádkozni a Te szavaiddal ekképpen; Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,…
„