Mennyei Atyánk, hálás szívvel köszönjük, hogy bár esendő és gyarló emberi szavak által, de segítesz nékünk egy kis fénysugarat megtalálni eme földi világ útvesztőiben, mely sokszor szét akar tépni bennünket – nem csupán az egyház és a gyülekezet közösségét, hanem jól látjuk, hogy a baráti kapcsolatokat és a családokat is. Urunk, köszönjük, hogy nem olyanra, mint a pelyva, amelyet a szél dobál és elfúj, elszór messzire, hanem kemény, erős földből formáltál bennünket. Szentlelked által elevenítetted meg a teremtett embert és azóta is Szentlelked által folyamatosan velünk vagy, hogy keressük, várjuk, meghalljuk a Te kijelentésedet, és nem azt, amit itt, vagy ott valaki elmondott. Kérjük a Te gazdag áldásodat a mi közösségünk, egyházunk tanácskozásaiban, a Te áldásodat a jelenlévők és szeretteik életére, és azokra is, akik nem jöttek el valami miatt. Kérjük azokra is, akik úgy vélik magukban, hogy mi az ő ellenségeik vagyunk, mert még nem látják, hogy a Te igazságod által a Krisztusban csak egyek lehetünk, egy közösség. Egy közös cél, egy terített asztal, és egy nemes, keresztyéni küldetési elv vezérel bennünket; hogy majd egykoron a Te hatalmas színed előtt boldogan találkozzunk. S addig pedig, amit itt űztünk, amit szeretnénk szebbé tenni, a mi egyházi és egyéni életünket, ahhoz kérünk, hogy adj erőt, hallgassad meg könyörgő szavunkat, és legyen a Te gondviselésed az idősekkel, a betegekkel, szomorkodókkal, és minden reményvesztővel. És nem utolsó sorban könyörgünk drága magyar népünkért, mert bár száz esztendővel korábban szétszakították az országot, s mi még arról álmondunk, hogy egység lesz, de tudjuk, hogy emberi erővel ha mindent megteszünk is, s nem is lesz eggyé, a Krisztusban hívők által országunk már egy. És kérjük a Te áldásodat arra is, hogy a határon túl lévő reformátusság is úgy nézzen erre az egyháztestre, mint Krisztus szeretetének egyik gyöngyszemére, és nem mint ellenségre. Kérünk, hallgassad meg könyörgő szavainkat, ámen.