Ima igehirdetés előtt

Mennyei Atyánk, hálás szívvel köszönjük, hogy bár esendő és gyarló emberi szavak által, de segítesz nékünk egy kis fénysugarat megtalálni eme földi világ útvesztőiben, mely sokszor szét akar tépni bennünket – nem csupán az egyház és a gyülekezet közösségét, hanem jól látjuk, hogy a baráti kapcsolatokat és a családokat is. Urunk, köszönjük, hogy nem olyanra, mint a pelyva, amelyet a szél dobál és elfúj, elszór messzire, hanem kemény, erős földből formáltál bennünket. Szentlelked által elevenítetted meg a teremtett embert és azóta is Szentlelked által folyamatosan velünk vagy, hogy keressük, várjuk, meghalljuk a Te kijelentésedet, és nem azt, amit itt, vagy ott valaki elmondott. Kérjük a Te gazdag áldásodat a mi közösségünk, egyházunk tanácskozásaiban, a Te áldásodat a jelenlévők és szeretteik életére, és azokra is, akik nem jöttek el valami miatt. Kérjük azokra is, akik úgy vélik magukban, hogy mi az ő ellenségeik vagyunk, mert még nem látják, hogy a Te igazságod által a Krisztusban csak egyek lehetünk, egy közösség. Egy közös cél, egy terített asztal, és egy nemes, keresztyéni küldetési elv vezérel bennünket; hogy majd egykoron a Te hatalmas színed előtt boldogan találkozzunk. S addig pedig, amit itt űztünk, amit szeretnénk szebbé tenni, a mi egyházi és egyéni életünket, ahhoz kérünk, hogy adj erőt, hallgassad meg könyörgő szavunkat, és legyen a Te gondviselésed az idősekkel, a betegekkel, szomorkodókkal, és minden reményvesztővel. És nem utolsó sorban könyörgünk drága magyar népünkért, mert bár száz esztendővel korábban szétszakították az országot, s mi még arról álmondunk, hogy egység lesz, de tudjuk, hogy emberi erővel ha mindent megteszünk is, s nem is lesz eggyé, a Krisztusban hívők által országunk már egy. És kérjük a Te áldásodat arra is, hogy a határon túl lévő reformátusság is úgy nézzen erre az egyháztestre, mint Krisztus szeretetének egyik gyöngyszemére, és nem mint ellenségre. Kérünk, hallgassad meg könyörgő szavainkat, ámen.