A horvátországi protestáns egyházak összefogásának és közös emlékezetének jegyében:
Emlékezés Popp Philipp püspökre – mártírhalálának 80. évfordulóján
„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)
2025. június 29-én, vasárnap, a zágrábi Maksimir parkban álló Szent Jurja kápolna előtt gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk Popp Philipp püspök, a jugoszláviai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház első és egyetlen püspöke mártírhalálának 80. évfordulójáról. Az eseményen részt vett Varga György püspök, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház püspöke is.
A hely, ahol emlékezünk
A neogótikus Szent Jurja kápolna, melyet 1864-ben Josef Vanstadel tervei szerint emeltek, méltó helyszínt adott a megemlékezésnek. E kápolna falai őrzik a zágrábi közösség hitét és imádságát, s most különösen is a püspök életének és áldozatának emlékét.
Egy élet a szolgálatban
Popp Philipp 1893. március 2-án született, és lelkészként, teológusként, majd püspökként mindvégig Krisztus evangéliumának szolgálatában állt. Bár közössége nagyrészt német ajkú hívekből állt, szolgálata sohasem korlátozódott egyetlen népcsoportra. Jellemezte a lutheri komolyság, az ökumenikus nyitottság és az egyházért, valamint népéért érzett felelősség.
1939-ben püspökké választották, olyan időkben, amikor Európát a háború árnyai borították be. Hűséges maradt küldetéséhez, nem engedte, hogy politikai ideológiák hatalma alá kerüljön. Püspökként menedéket adott üldözötteknek, köztük száz osztrák zsidónak, s tanúbizonyságot tett arról, hogy az evangélium mindenki számára az élet és reménység forrása.
A kereszt útja
1945 júniusában az új hatalom letartóztatta, és igazságtalan, koncepciós perben halálra ítélte. Június 29-én vagy 30-án, a Maksimir erdőben végezték ki. Nem fegyverrel a kezében, hanem imádságban és békességben állt szemben a halállal, ahogy Jézus Krisztus követőjéhez méltó.
Popp püspök sorsa illeszkedik mindazok sorába, akik a háború utolsó napjaiban váltak ártatlan áldozatokká. Ám halálában is a hűség példáját hagyta ránk: nem önmagát, hanem az evangélium ügyét szolgálta élete végéig.
Emlékezés és felelősség
Amikor ma emlékezünk rá, nemcsak saját közösségünk veszteségét gyászoljuk. Imádságban hordozzuk mindazokat, akik a háborúk és a gyűlölet viharaiban szenvedtek, és alázattal elismerjük: a német nép nevében is sok ártatlan életet oltottak ki. Az emlékezés ezért számunkra nem a bosszú, hanem a kiengesztelődés és a béke útját jelenti.
Popp püspök élete és halála ma is tanít: „Az igazságosságot soha nem helyettesítheti a bosszú.” Ő csendes tanú volt – életével, szolgálatával és vértanúságával. Hálával emlékezünk rá, és kérjük az Urat, hogy adjon nekünk erőt követni őt a hűségben és a békére törekvésben.
Soli Deo Gloria!
