„Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem… Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod…. Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy… kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság… Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt… könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.” (Zsolt. 139. v.v.)
Minden gyülekezetben vannak, akik betegségben, türelmes és fájdalmas várakozásban töltik életüket. Minden családban vannak olyan rokonok, akik tehetetlenül ágyban fekszenek, és csak a többieknek a gondozására, jóindulatára számíthatnak, amíg várják a gyógyulást, a betegségükből való felépülést, a magány próbatétele közepette a lelki megerősítést. Egy szeretetteljes szó, simogató vigasztalás az ilyen helyzetbe jutott embernek olyan, mint egy ebéd, vagy vacsora az éhezőnek.
A szentlászlói református gyülekezeti gondnok, Gajnok István, és felesége Zsuzsanna, az asszony testvérét fogadta be otthonába a szomszéd településről. Gyöke Juliska néni Kórógyról költözött Szentlászló központjában lévő új otthonába. Példamutató módon befogadták, szeretettel ápolják, gondoskodnak róla. Gyerekeik, amikor tudják, külföldről látogatják őket, de legalábbis minden nap telefonon hívják őket és tudnak egymás életéről a nagy távolságok ellenére is. A rokonság más tagjai Baranyából, Karancsról tesznek rendszeresen látogatást a családnál, ahogy ez akkor is történt, amikor különböző irányokból érkező lelkipásztoraink látogattak el a gondnokék otthonába.
Az egykor a gyülekezetben szolgáló Hünlich Robert lelkipásztor, a Juliska néni falujából származó, kórógyi születésű Varga György lelkipásztor (jelenleg csúzai-vörösmarti-hercegszüllősi református lelkész), valamint Erdős János tiszteletes és Miskolcról D. Szabó Dániel lelkipásztor, az egyházhoz hűséges tagságú Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnöke április első szombatjának délelőttjén együtt imádkozott, és énekelt zsoltárt és dícséretet a kis családi gyülekezetben, kiegészülve a helyi barátokkal és családtagokkal.
Más gyülekezeteinkben is vannak testvéri látogatásra, krisztusi igékre vágyó idősek és betegek. Lelkipásztoraink igyekeznek rendszeresen látogatni őket, hogy a sákramentumokat részükre kiszolgáltassák otthonukban is a házi istentiszteletek, áhitatok keretében.
Kérjük híveinket szeretettel, hogy jelezzék lelkipásztorainknál, ha ilyen élethelyzetbe jutott testvérről tudnak a környezetükben, és segítsék, hogy az isteni evangélium vigasztaló, gyógyító, és fájdalmakat enyhítő szava mindenkihez eljusson.
„Akik az Úrra néznek, felvidulnak…” (Zsolt. 34:6)