Ágoston Sándor: Egyházlátogatás Baranyában, 1930.

Egyházlátogatás Baranyában, 1930. március 29. — április 3.

Egyházmegyénknek bármelyik vidékén járunk, a reformátusság sehol sem számot tevő tényező, — egyedül Baranyában. Baranya jellege: a reformátusság. Nem annyira a jelen, mint inkább a múlt reformátussága. Bármennyire megfogyatkozott is számbelileg a baranyai reformátusság, a múlt még most is fenntartja tekintélyét. Azonban kimondhatatlan kincstárak nincsenek. Baranya múltja sem kiapadhatatlan kincstár, sőt már nagyon is fogytán van.
„Csak az Urnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk!”

Baranya az egyetlen vidéke egyházmegyénknek, melynek egyháztörténelmi múltja van. Ebben a történelmi levegőben jártunk egy hétig. Megilletődve álltunk meg a régi vörösmarti főiskola helyén s a herczegszöllősi kánonok bölcsőjénél, az 1500 éves öreg templomban.

Baranyában tiz egyházunk van. Hat felső falu kelet-nyugati irányban a báni hegy déli lábánál: Zmajevac (Vörösmart), Suza (Csúza), Kotlina (Sepse), Kn. Vinogradi (Hercegszöllős) Karanac (Karancs) és Kamenac (Kő). Négy alsó falu pedig észak-déli irányban a Dráva felé ereszkedő lapályon: Lug (Laskó), Vardarac (Várda róc), Kopacsevó (Kopács) és Bilje (Bellye).

Március 29-én Zmajevacon kezdtük, s április 3-án Bellyén végeztük a munkát. Ketten mentünk: Fábián Zoltán baranyai alesperes és alulírott. Minden gyülekezetben volt rendes prédikációs istentisztelet (1 óra), presbiteri gyűlés (2 óra), vallás-vizsga (1 óra), 7 gyülekezetben bibliaóra, s 9 gyülekezetben ifjúsági előadás.

Templomok
Az esperes prédikációjára mindenütt a helybeliek állítása szerint „sokan” eljöttek, a templomok mégis kongtak az ürességtől. Pedig Baranyában nem rosszabb, sőt jobb a templomba járók arányszáma, mint az egész egyházmegyei átlag. (15%.) A templomok azért konganak mégis az ürességtől, mert ötször akkora gyülekezetre vannak szabva. Úgy néz ki benne a mostani lefogyott gyülekezet, mint mikor a kövér ember lesoványodik s a régi ruháját viseli.
Egyetlen templom volt zsúfolva, a kotlinai, még pedig azért, mert március 30-án, vasárnap délelőtt harangszentelést tartottunk, melyen ott volt Kopácstól Vörösmartig az egész baranyai reformátusság.

Presbiteri gyűlések
A presbiteri gyűléseken mindenütt a legélénkebben megvitatott tárgy volt a vallásórák szaporítása, a minden nap reggeli és vasárnapi délutáni gyermek istentiszteletek bevezetése által. Mindenütt nagy örömmel fogadták.

Vallás-vizsgák
Az iskolás gyermekeket a vallástanból mindenütt alaposan megvizsgáltuk. Találtunk kiváló, jó és kevésbé jó eredményt. Találtunk két gyülekezetet, ahol nincs vallástanítás, s a gyermekek még a Mi Atyánkot sem tudták. Ezeken a helyeken az orvoslásról azonnal intézkedtünk. Az új állami törvény értelmében az összes vallásvizsgák eredményéről részletes jelentést fogunk tenni a minisztériumnak is.

Biblia-körök
A női biblia-köri munkában Baranya vezet. A tíz gyülekezet közül kilencben van női bibliakör, melyek legtöbb helyen élénk tevékenységet fejtenek ki. Öt gyülekezetben egyházi épületben tartják összejöveteleiket, a többiben részint saját helyiségükben, részint privát háznál jönnek össze. A lelkész-vezetők mellett vannak nem lelkészek is. Csúzán Makai Sándor presbiter, Várdarócon Palkó Illés egyháztag, Kopácson Borkó Juliánna végeznek jó munkát. Borkó Juliánna áldásos munkáját külön is ki kell emelnünk. Ez az egyszerű földmíves asszony az Úrnak kiválasztott eszköze Baranyában. Nemcsak Kopácson világít, ahol a biblia-körnek 73 tagja van, hanem egész Baranyában. Nem hiába mindenütt az ő nyomtatásban is kiadott szép énekeit éneklik, de az ő hatása, az ő imádságának ereje egész Baranyán végig mindenütt látszik. Borkó Juliánna sziklaszilárd egyházhűsége már erős viharokat s nagy hidegeket kiállott, s mégsem hajlott soha semerre, sőt a baranyai biblia-köröket ő nevelte egyházhűségre, a kopácsi biblia-körnek pedig még a helyiségét is a templomban rendezte be.

Borkó Juliánna, a kopácsi női bibliakör vezetője

A kopácsi asszonyok biblia-köre valóságos gyülekezeti diakonissza-csoport. Az eklézsia ládája üres, de azért az asszonyok renoválják a templomot, megmunkálják a pap-kertet, berendezik a lelkész-lakást, s mindennek fizetik a költségét s végzik a munkáját. Kopácson a templombajárók arányszáma 28% s egy-egy alkalommal úrvacsorával él a gyülekezet 20%-a.

Ifjúság
Az ifjúsággal ahol csak lehetett külön, tanúk nélküli, bizalmas tanácskozást tartottam, összbenyomásom az, hogy a baranyai ifjúság semmivel sem rosszabb más vidékek református ifjúságánál, sőt itt már annyira elő van készítve a talaj a K. I. E. munkára, hogyha május elején Sitters ur és Dobos Károly K. I. E. titkár a tervbe vett körutat megteszik, Baranyában egy éven belül annyi református K. I. E. lesz, ahány református egyházközség van. A baranyai ifjúsági csoportokra visszagondolva ez az Ige jut eszembe: „lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.” (János 4:35.)
Különösen ki kell emelnem a karancsi leánykör munkáját, akik Dömötör Aranka vezetése mellett igen szépen dolgoznak, összerakosgatott pénzükön csináltattak egy csinos hófehér üvegszekrényt, s azt megtöltötték a legszebb és legjobb lányoknak való könyvekkel. A könyvek mind csinosan be vannak kötve, s a könyvtárt mintaszerű rendben kezelik.

Árny és fény

Baranyában két sötét folt van. Egyik az egyke bűne, mely ott sem csupán református bűn, hanem közös minden felekezettel és nemzetiséggel. Másik az alkohol. Ez is általános, mint minden bortermelő vidéken. A hercegszöllősi messziről világító, de közelről eltörpülő öreg torony ebben is jelképe a baranyai reformátusságnak, hogy egy bor pincével van aláaknázva. Akárcsak a baranyai nép életének minden frontja. Itt látszik meg legjobban, hogy nemcsak a mértéktelen ivás teszi tönkre az embert, hanem a mértékletes szeszfogyasztás is lassan, de biztosan aláássa a nép egészségét, jólétét és kultúráját. Közönyössé, tunyává, lompossá, félénkké tesz, kioltja a Lélek lobogását, üressé teszi a szívet és a templomokat. Baranyának ez a legnagyobb betegsége.

De a sötét foltok mellett van fényes pont is. Egyik az, hogy Baranya tíz református templomában hűséggel és kitartóan prédikáltatik az Isten Igéje. Az arany-gyertyatartókon égnek a gyertyák. A másik pedig, hogy ez a fény, az evangéliom világossága sok szívben, különösen női szívben gyújtott új világosságot. Az Úr azzal átkozta meg a kígyót: „ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között”. Baranyában a kígyó már harcban áll ezzel az ős ellenfelével s érzi a vesztét, mert tudja, hogy az ő igazi ellenfele nem ezek a törékeny, gyáva asszonyok, hanem az, akiben nincs férfi, sem nő, hanem akiben mindnyájan egyek vagyunk — a Krisztus Jézusban! (Gal. 3:28.)

Baranya nem hiába volt 400 évvel ezelőtt is a lelkiség földje, aránylag most is sok itt a lelki ember, akik az Urat várják, akiknek sebére balzsamot hozott, akik imádságainak szárnyakat adott a Magasságos.

„Fel szívünk a csillagokhoz.
Félre földi árnyak.
Óh mily jó az Úr azokhoz.
Akik őrá várnak!?”

Ágoston Sándor esperes, 1930.