A HMRKE Zsinati Tanácsának levele a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének I.

A Római levél 15. részének 7. verse

„Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.”

MRE Zsinati Elnöksége részére 1146 Budapest, Abonyi u. 21.

Főtiszteletű Elnökség!

Mélységes sajnálatunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy nem kaptunk írásos választ leveleinkre, melyeket folyó év február 9-én és március 1-jén intéztünk a Dunamelléki Egyházkerület püspökéhez, és a MRE lelkészi elnökéhez.

Abban a reményben kerestük a kapcsolatfelvételt a szomszédos testvéregyházzal, az MRE jelenlegi elnökségével, hogy tisztázzuk azokat a tévinformációkat, amelyeket az MRE kapott direkt, vagy indirekt a horvátországi reformátusokról és egyházi jogállásáról. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek meghatározói voltak annak, hogy az MRE előző három ciklusban megválasztott elnöksége (2002 – 2020) személyi, vagy egyéb okokból kifolyólag a teljes MRE nevében leveleikkel, – amelyek a horvát kormány hivatalaihoz is eljutottak (kelt. 2002. június 12., 2002. június 18. és 2014. május 23.) – és személyes megjelenésükkel a horvátországi bíróságokon, ott hamisan tanúskodva (2007. május 10., 2016. január 26.,) a Horvátországi Kálvini Egyházat favorizálva, egyházunkat, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat a megsemmisülés széléig sodorták.

A leveleket, és személyes megjelenéseiket tetőzve az MRE volt elnöksége durván beleavatkozott a horvátországi reformátusok belügyeibe, és aláásták annak teológiai, és egyházjogi hitelességét azzal, amikor is református teológiával nem rendelkező, nyugdíjas lévitát, kinevezett lelkészt, esperest, pünkösdista teológiát végzett egyéneket lelkésszé, vagy püspökké szenteltek (2002. november; 2011. június; 2018. január 19.). Ezeket az aktusokat a média is nagy érdeklődéssel figyelte és egyenes adásban közvetítette, de nem tudunk arról, hogy az MRE a saját területén ilyen felhatalmazásokat osztogatott volna.

A horvátországi eseményekről és annak rendezése érdekében 1999-től rendszeresen informáltuk az MRE elnökségét és egyházjogi képviseletét, kérve a történtek orvoslását. Mindhiába, hiszen kérésünk és érveink süket fülekre találtak.

A fentebb említett tevékenységekért a MRE felelősséggel tartozik a horvátországi reformátusságnak, hiszen ez a tiszta református vallásáért és nemzeti öntudatáért küzdő közösség felmérhetetlen erkölcsi és anyagi károkat szenvedett el ez idáig: egyes gyülekezetek ingóságaikat és ingatlanjaikat elveszítették (templom, lelkészlak, termőföldek), melyek érdekében több bírósági per van folyamatban. A gyülekezetek kárpótlása ideiglenesen idegen tulajdonba került, amelyek újabb bírósági pereket fognak eredményezni. A gyermekek iskolai hitoktatása 2003-tól tiltott számunkra. Gyülekezeteink, és lelkészeink állami támogatásban nem részesülnek.

Egyszóval, a MRE elnöksége a jelenleg is gyakorolt viselkedésével a horvátországi református egyházi egységesülési szándékoknak nagyon árt. A délvidéki háború okozta elszegényedett közösségek nagy erőfeszítések árán tartják fenn magukat, és nap mint nap elmondják: “Az Úr kegyelmessége az, hogy nincs végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.”
Testvéri köszöntéssel,

Sója Bálint, főgondnok
Palizs István, gondnok
Pinkert Ida, gondnok
Kelemen József, gondnok
Csányi Sándor, gondnok
Móricz Zoltán, gondnok
Kiss József, gondnok
Varga László, gondnok
Szántó Mária, gondnok
Gajnok István, gondnok
Varga György, esperes
K. Kettős Attila, zs.f.jegyző
Lehocki János, pénztáros