A „gamálieli tanács”
Imádságunkat szívvel és értő elmével mondjuk fennhangon, nevelve és tanítva önnön magunkat is az alázat tudományára:
Mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által, hálát adunk Neked a Szentírás tanúságtételéért és a bölcsességért, amelyet szolgáidon keresztül kijelentettél az mai igében az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben. Magunk is tanítványaid vagyunk, akik környezetük szembenállásával találkoznak, amikor Krisztusról kell bizonyságot tenni. Köszönjük Gamáliél intését, amely józanságra, türelemre és alázatra tanít bennünket, akik magunk is ítéletet fogalmazunk meg másokkal szemben. Add, hogy mi is meg tudjuk különböztetni azt, ami csupán emberi szándék, attól, ami Tőled való. Őrizz meg bennünket az elhamarkodott ítéletektől és attól, hogy akaratlanul is Veled szemben harcoljunk. Taníts bennünket a Szentlélek által békességre, kivárásra és engedelmességre, hogy mindenben a Te dicsőségedet keressük. Ámen.
„De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket. Majd így szólt hozzájuk: Izráel férfiai, jól gondoljátok meg, mit készültök tenni ezekkel az emberekkel! Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, aki azt állította magáról, hogy ő valaki, és mintegy négyszáz ember csatlakozott hozzá. De megölték, és akik követték őt, mind elszéledtek, és semmivé lettek. Ezután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás, és sok népet maga mellé állított, de ő is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszóródtak. Mostanra nézve is azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok szabadon őket, mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentől van, úgysem tudjátok leállítani őket, sőt esetleg Isten ellen harcolónak is találtattok. Engedtek azért neki…” (Ap.Csel 5:34-39)
________
A „gamálieli tanács” a keresztény hagyományban és a biblikus közbeszédben Gamáliel rabbi nevéhez kötődik, aki a jeruzsálemi Nagytanács, a Szanhedrin egyik legtekintélyesebb tagjaként a bölcs mérséklet hangján szólalt meg egy kiélezett történelmi pillanatban. Az Újszövetség Apostolok cselekedeteiről szóló könyve szerint Gamáliel akkor emelte fel szavát, amikor a főtanács az apostolok elítélésére készült Jézus tanításának hirdetése miatt. Felszólalásában arra intette a tanács tagjait, hogy tartózkodjanak az erőszakos fellépéstől, és engedjék, hogy az új mozgalom sorsa idővel magától váljon nyilvánvalóvá. Érvelése szerint az emberi kezdeményezések szükségszerűen elbuknak, míg az Istentől származó ügyekkel szembeni ellenállás végső soron Isten elleni küzdelemmé válhat. E gondolatmenet nyomán a „gamálieli tanács” fogalma máig élő jelentést nyert: olyan magatartást jelöl, amely türelemre, kivárásra és józan mérlegelésre ösztönöz, elutasítva az elhamarkodott ítéleteket és a kényszerítő eszközöket. A kifejezés ezért gyakran bukkan fel teológiai, egyházi és közéleti vitákban is, amikor valaki a konfliktusok békés, az idő és a tapasztalat próbájára bízott rendezését sürgeti.
Fotók Csúzáról, Kopácsról és Sepséről…