„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8,38–39)
E bibliai üzenet hallatán elsősorban életük végéhez közeledő, sok szenvedést hordozó betegeink és idős testvéreink jutnak eszünkbe. A Római levél idézett szakasza – amely a 2025-ös Református Kalendárium napi igéjeként is szerepel – a Szentírás egyik legfelemelőbb kijelentése.
A hívőknek életük során számtalan megpróbáltatással kell szembenézniük: üldözéssel, betegséggel, fogsággal, sőt magával a halállal is. Ezek közepette gyakran támad az az érzés, mintha a Megváltó elhagyna bennünket. Pál apostol azonban világosan tanítja: Krisztustól való elszakadás lehetetlen. Kereszthalála a végső bizonyíték arra, hogy semmilyen körülmények között nem mond le rólunk, és megváltásunk örökké érvényes marad. Az ő közelségét, jelenlétét semmilyen külső erő nem akadályozhatja meg. Ezért bízhatunk benne, és így a félelem elveszíti hatalmát felettünk.
A 38. versben felsorolt „erők” – a halál, a mélység, a gonosz hatalmasságok, sőt maga az ördög és bukott angyalai – kiszámíthatatlan és emberileg legyőzhetetlen erőknek tűnnek. Pál azonban biztosít arról, hogy Krisztus mindenek felett győzelmet aratott, és az ő védelme alatt a hívő ember biztonságban van még ezekkel a hatalmakkal szemben is.
(ej)
