Bormustra Csúzán
a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Konferenciáján
Mint korábban beszámoltunk róla, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház „Református nap” című programja 2023. január 28-án, szombaton került megrendezésre Csúzán. A délelőtti istentiszteletet, melyen igehirdetéssel D. Szabó Dániel lelkipásztor szolgált, keresztelő követte, majd ebéd, és előadások, református jelenünket érintő kérdésekről.
Rendhagyó módon a „Református nap” borbemutatóval és kóstolóval végződött. Ennek keretében egy világhírű Tokaji borház képviselője és tulajdonosa mutatta be az általuk készített borfajtákat, és ismertette vidékük történetét a borászat kezdetétől napjainkig.
Korábban egyházunk tagjai többször is kirándultak a távoli, magyarországi országrész nevezetes vidékén, amely ezernyi szállal kötődik a Reformációhoz, ugyanabból a korból – egy kicsit később, ugyan ;), – amikor baranyai vidékünkön is alakultak protestáns gyülekezeteink.
Rendhagyó egy presbiter továbbképzés, gyülekezeti nap, asszonykonferencia esetén borbemutatóról, mint a program szerves részéről beszélni. Pedig Isten a közösség erejét és tudását olykor furcsa módon gyarapítja. Gyakran előfordul, hogy az egyházi gyűléseken, találkozókon olyan emberekkel ismerkedhetünk meg, akiket előtte még sosem láttunk. Talán látogatóba érkeztek, talán valaki rokonukat kísérték el közénk. Hátterükben lehetséges, hogy egy erős és kiművelt keresztyén gyülekezet áll, vagy talán csak most ismerkednek az evangéliumhoz közel lépve, nem is előre szándékolt tervvel, vagy céllal. A keresztyén gyülekezet gyakran a meglepetések helyszíne. Örömteli találkozóké, el sem képzelt megtapasztalásoké. Honnan van ereje és bátorsága mindezeket megélnie a keresztyén gyülekezetnek? Minden bizonnyal onnan, hogy nem a maga erejét, szervezetét használja csupán, hanem más forrásokból is táplálkozik.
Ha már borról van szó és emelkedett hangulatról a csúzai nappal kapcsolatban, akkor had olvassuk újra azt a történetet, amelyben maga Jézus lép fel meglehetősen szokatlan módon az egyébként jól láthatóan összeszokott és hagyományokban erős, ünnepre készülődő, vagy már annak igencsak közepében járó közösségben. Jézus, a csodatévő Istenfiú megy az egyébként meglehetősen világias hangulatú társaság közé.
A Kánai menyegző története így szól János evangéliumának 2. részében: „A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ez Jézus első csodatétele az evangéliumi jegyzések szerint.
Jézus jelenléte közöttünk a csúzai találkozót is ünneppé tudta tenni. A bor ünnepi ital. Verejtékkel, sok munkával és nagy tudással készül a mindennapok hosszú sora, tevékenysége és várakozása alatt. Jézus ezeket a hétköznapi fáradalmakat is ünnepivé változtatta azzal, hogy méltósággal tette lehetővé számunkra, hogy a borról, a csúzai, vörösmarti, hercegszöllősi és a többi sajátunk mellett a tokaji vidék gyümölcséről is ilyen szeretettel tudtak beszélgetni a megjelent borászok és érdeklődők.
Persze, Jézus ezt teszi mindig. A szeretet ünnepivé, széppé tesz. A vizet borrá változtatja.
Köszönet az előadó Berger Zsolt közgazdász-borásznak (Karádi és Berger Borászat, Erdőbénye)
Várjuk a folytatást!
