Válasz a GK nyilatkozatára (a hamissággal és ostobasággal kapcsolatban
Válasz a GK nyilatkozatára (a hamissággal és ostobasággal kapcsolatban)
Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke minőségében, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, és mint ilyen, a Generális Konvent alkotó tagja, elsősorban a horvátországi református egyházi helyzettel indokolta annak szükségességét, hogy az MRE hivatalos honlapján – a mai napig olvasható módon – nyilatkozatot tegyen közzé. A Nyilatkozat szövegét az elmúlt napokban ismertettük. A püspök állításaival ellentétben a horvátországi helyzet valóságát szeretnénk az alábbiakban, a Nyilatkozatban foglaltakra reagálva tudatni azokkal, akiket illet.
A horvát bíróság nem egy egyházi társaság legitimitását mondta ki, hanem azt, hogy a Balog püspök által is támogatott horvátországi református közösség, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház (a továbbiakban: Kálvini Egyház; jelenlegi vezetője Szenn Péter) 22 éven keresztül csalárd és megtévesztő módon járt el a horvát kormány, minisztériumok és állami szervek előtt, és azóta is hasonlóan jár el. Csalárd módon és jogtalanul jutott évente állami és közegyházi támogatáshoz.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (a továbbiakban: Református Egyház; jelenlegi vezetője ft. Varga György püspök, főgondnoka Kettős Áron) nem szakadár egyház, hiszen soha senkitől nem szakadt el. Az 1993-as I. (eszéki) és az 1998-as II. (laskói) zsinat végzéseit és határozatait hajtja végre a mai napig, amit a legutóbbi horvát bírósági döntések is kimondanak, lásd Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Kórógy, Kopács és Szentlászló, valamint a többi esetében.
A Szenn Péter-féle Kálvini Egyházat a független Horvátország kikiáltását követően nyolc évvel, valamint a horvátországi Református Egyház működésének megkezdését követően hat évvel, csupán 1999 márciusában jegyezték be Horvátországban. Az azóta eltelt 26 év helyett a Nyilatkozatban miért beszél az Elnök mégis fél évezredes működésről?
Lángh Endre 1999-ben önhatalmúlag felrúgta az 1998-as II. (laskói) zsinat rendelkezéseit, és onnantól kezdve egyszemélyes „püspöki hivatalként” intézte ügyeit. A saját számlájára befolyt nemzetközi segélyekből tudott maga mellé csalogatni egyes, „anyagi alapon gondolkodó” személyeket. Csalárd módon elbitorolta a református gyülekezetek fél évezredes ingatlanait, megtévesztve a horvát hatóságokat, a magyarországi és a Kárpát-medencei református közéletet, sárba tiporva a gyülekezetek önrendelkezését és autonómiáját.
1999 és 2011 között a Lángh-féle Kálvini Egyházban sem zsinatilag elfogadott alkotmány, sem zsinatilag elfogadott szabályrendelet nem volt, amely alapján Lánghot püspökké választhatták volna. Hogyan lehet jog nélkül jogfolytonosságról beszélni?
Csáti Szabó Lajos, az 1999-ben bejegyzett Kálvini Egyház Lánghot váltó vezetőjének 2011-es püspöki felszentelését megelőzően derült ki, hogy a püspökjelölt még csak lelkésznek sincs megválasztva saját gyülekezetében, és az éjszaka leple alatt kellett lelkésszentelést és lelkészválasztást tartani a jogalap látszatának másnapi megőrzése végett.
A Szenn Péter-féle Kálvini Egyház lelkészeinek túlnyomó többsége semmilyen református teológiai végzettséggel nem rendelkezik. Vezetőjük, Szenn Péter sem bír református lelkészi képesítéssel, amit büszkén vállal is. A hazai református közélet, valamint a Kárpát-medencei püspökök és testvéregyházak tagjai előtt azonban példátlan, hogy mindenféle képesítés nélküli, vagy pünkösdista bibliaiskolában végzett embereket támogat a Generális Konvent református lelkészi és püspöki pozíciókban. Ez a hozzáállás a Kárpát-medence hat református teológiai akadémiájának professzorai és tanárai hozzájárulása nélkül történt. Mindez azt a benyomást kelti, mintha tudományos és oktatói munkásságuk feleslegessé vált volna, hiszen elfogadhatatlan módon akár egy falusi inszeminátorból is lehet református lelkész.
A történelmi folytonosságot nem testvéregyházak vagy testvérszervezetek igazolják, hanem a vonatkozó jogszabályok és a történelmi tények. Egyéni értelmezésnek nem hivatalos nyilatkozatban van helye. A jog és a történelmi tények, valamint a Nyilatkozatban foglalt vélemény egymásnak ellentmondanak.
A Kárpát-medencei reformátusság köreiben nem beszélhetünk apostoli szukcesszióról anélkül, hogy nevetség tárgyává ne válnánk. A Nyilatkozatban Balog püspök ezt a kifejezést mégis igazoló fundamentumként használja. Halandó ember nem mondhatja meg, hogy mely szervezet bírhat egyházi (kánoni) joggal és történelmi folytonossággal. Hiszen nem vagyunk katolikusok.
A független horvát bíróság döntését nem lehet egyszerűen jogszerűtlennek minősíteni nemzetközi konfliktusok nélkül. A Nyilatkozat mégis jogszerűtlennek minősíti a független horvát bíróság döntését, és a jogszerűség helyreállításában bízik. Ismerjük az erre vonatkozó politikai eljárások történetét, és a horvátországi szervek, valamint a nemzetközi egyházi szervezetek irányában tett lépésekről – a Nyilatkozatban foglaltakkal együtt – szomorúan vettünk tudomást.
Különös jelentőséggel bír a horvátországi reformátusok szempontjából az a tény, hogy Balog Zoltán püspök a személyes találkozónk alkalmával, 2022-ben tett ígéretei ellenére – amelyek a Nyilatkozat visszavonására és törlésére is vonatkoztak – számos egyéb vállalásával együtt nem teljesítette ezeket. Így elnöki székbe került utódai átvették Balog püspök és elődje „hagyatékát”, és a nyilatkozatban foglalt, fentiekben megválaszolt ostobaságok és hazugságok továbbra is a felszínen maradhattak. A Nyilatkozat az MRE hivatalos honlapján olvasható.
(Fényképek: Ünnepi istentisztelet a hercegszöllősi református templomban; belső kép a budapesti Kálvin téri református templomból)
