A valós kérdés

„Sikerült ellehetetleníteni a HMRKE működését?” – tehetné fel a kérdést az egyházi tagság az elmúlt időszak jogi küzdelmei után. A válasz szerint egyértelmű: nem sikerült megtörni az Isten igéje iránt is töretlenül elkötelezett HMRKE tagjait, presbitereit, gondnokait és lelkipásztorait sem más felekezetek megkülönböztetett támogatása, vagy pl. magyarországi egyházi és állami erők hamis befolyásolásának segítségével sem. Isten segítségével és az Ige és Krisztus tanításának örökkévaló igazságán állva, a Szentlélek áldása folytán az egyház megőrizte jogi státuszát, intézményeit és hitéleti autonómiáját közösségeinkben, és a mindennapi életben egyénenként úgyszintén, miközben minden lényeges perben és eljárásban megerősítést nyert a bíróságok előtt.”

________

Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. (II. Kor. 4:8-10) —Mi számunkra a valós kérdés, és ezért az egyházunk számára a fenti Ige mondanivalója? Ugyanis az, hogy személyesen is tudjuk és hisszük, hogy egyházunk, a HMRKE jogi, és benne a magunk lelki értelemben vett megmaradásához, az a meggyőződésünk szükséges, hogy az egyház végső megtartója nem emberi hatalom, hanem Isten maga.

________

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) napokban közzétett év végi összegzése szerint az elmúlt, főképpen 2025-ös időszak nem a visszaszorulásról, hanem a gyülekezetek jogi és intézményi megerősödéséről szólt. Úgy értékeljük, hogy a HMRKE minden lényeges jogi ütközetben meg tudta védeni álláspontját, és sorra olyan eredményeket ért el, amelyek hosszú távon is biztosítják működésének számtalan esetben állami és egyházi körökből még Magyarországról is megtámadott jogi alapjait.

A legfontosabb sikerek közé tartozik a HMRKE jogutód státuszának bírósági megerősítése. Az egyház több eljárásban is szembesült olyan törekvésekkel, amelyek megkérdőjelezték jogfolytonosságát, ám a bíróságok jogerős döntései egyértelműen kimondták: a HMRKE törvényes jogutódja a történelmi horvátországi magyar református egyházi struktúrának. Ez a döntés nemcsak jogi, hanem szimbolikus értelemben is kulcsfontosságú, mivel alapját képezi minden további működési és képviseleti jogosultságnak. Ez az egyház a reformáció kora óta fontos része a különböző állam alakzatokon átívelő felekezeti, hitéleti, és ezeken keresztül megnyilvánuló közcéloknak.

Szintén meghatározó eredményként értékeljük az ingatlanügyekben született döntéseket. Az egyház több esetben is sikerrel hárította el azokat a jogi támadásokat, amelyek egyházi tulajdonban álló vagy jogos használatban lévő ingatlanok feletti rendelkezési jogát vitatták. A bíróságok ezekben az ügyekben is a HMRKE javára döntöttek, megerősítve az egyház tulajdonosi és használati jogait.

A HMRKE gyülekezeteiben szerzett tapasztalatunk szerint az elmúlt években nem egyszer kísérelték meg ellehetetleníteni az egyház működését adminisztratív és jogi eszközökkel, ideértve a képviseleti jogok megkérdőjelezését és a működési engedélyek korlátozására irányuló lépéseket is. Ezek az erőfeszítések azonban nem vezettek eredményre: a bírósági és hatósági döntések következetesen igazolták a HMRKE jogszerű működését, és ez meglátszik a hitoktatással, anyagi és egyéb támogatásokkal kapcsolatban pl. a hitoktatás, lelkészi  szakmai- és képzettségi elismerések, közcélú feladatokban való részvétel tárgyában is.

„Sikerült ellehetetleníteni a HMRKE működését?” – tehetné fel a kérdést az egyházi tagság az elmúlt időszak jogi küzdelmei után. A válasz szerint egyértelmű: nem sikerült megtörni az Isten igéje iránt is töretlenül elkötelezett HMRKE tagjait, presbitereit, gondnokait és lelkipásztorait sem más felekezetek megkülönböztetett támogatása, vagy pl. magyarországi egyházi és állami erők hamis befolyásolásának segítségével sem. Isten segítségével és az Ige és Krisztus tanításának örökkévaló igazságán állva, a Szentlélek áldása folytán az egyház megőrizte jogi státuszát, intézményeit és hitéleti autonómiáját közösségeinkben, és a mindennapi életben egyénenként úgyszintén, miközben minden lényeges perben és eljárásban megerősítést nyert a bíróságok előtt. Az év végi mérleg alapján a HMRKE nemcsak túlélte a jogi támadásokat, hanem megerősödve került ki belőlük. Az elért eredmények az egyház értékelése szerint stabil alapot teremtenek ahhoz, hogy a horvátországi magyar és horvát, cseh református közösségek között szolgálatunkat a jövőben is zavartalanul és jogbiztonságban folytathassuk.

Erősödő jogbiztonság, megújuló közösségek

Erősödő jogbiztonság, megújuló közösségek – a HMRKE szolgálatának kézzelfogható gyümölcsei

Hálaadással és bizakodó reménységgel tekinthetünk vissza az elmúlt időszakra, amely a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) szervezeti munkájának és Zsinati Tanácsának következetes, felelősségteljes szolgálatát igazolja. Az elért eredmények nem elszigetelt sikerek, hanem minden gyülekezetet és azok presbitériumát érintő, közös előrelépések, amelyek egyházunk jogi, lelki és intézményi megerősödését szolgálják.

Az elmúlt években számos, egyházunk jövője szempontjából meghatározó bírósági döntés és eljárási előrelépés született, amelyek világosan mutatják: az igazságos rend és a jogfolytonosság melletti kitartó munka nem hiábavaló. Különösen nagy reménységgel vagyunk afelől, hogy 2026-ban ezek a folyamatok tovább erősödnek, és újabb bírósági ítéletek, valamint azok végrehajtása révén további előrelépések történnek egyházunk javára.

Az eddigi, és főként a 2025. év értékeléseként a legfontosabb eredmények között az alábbiakat emeljük ki:

Kórógy esetében jogerős ítélet született az egyházi tulajdonokat érintő perben, egyházunk javára.

Csúza vonatkozásában szintén a javunkra döntött a bíróság az ingatlanok ügyében is.

Vörösmart esetében a tulajdoni perekben teljes mértékben kedvező bírósági határozat született.

Hercegszöllősön jogerősen egyházunk javára ítélt a bíróság az ingatlanok tulajdonjogáról.

Jogerős végzés erősítette meg a jogutódlást: a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, amelynek székhelye Kopácson található. Ez a sarkalatos döntés alapvetően meghatározza az ingatlanok és gyülekezetek jogállását.

Kopácson három jogerős, egyházunk számára kedvező döntést követően a Kálvini Egyház újonnan indított pere másodfokon várja a végleges, reménység szerint szintén kedvező lezárást.

Szentlászlóval kapcsolatban 2026 januárjában várható döntés, az ellenfél tanú meghallgatási igényei ellenére röviden lezárult a tárgyalási szakasz, új fejlemény nincs, ami számunkra jó jel. Hamarosan így – a többi gyülekezethez hasonlóképpen – itt is megkezdődhet egy kártérítési folyamat a javunkra.

Laskó, Rétfalu és Haraszti és Brekinszka, Vinkovci esetében is nagy előremozdulás történt a gyülekezeteket és ingatlanokat érintő beadványokban; 2026-ban folytatódnak a vizsgálatok és eljárások a Kálvini Egyház hamis bejegyzéseivel szemben.

Nagypiszanicán befejeződött a százhúsz éves műemléktemplom teljes felújítása. Különös hálával tekintünk erre az eredményre, hiszen egy olyan gyülekezetről és ingatlanáról van szó, amelynek ügyében a bíróság hamarosan várhatóan a javunkra foglal állást. A felújítás eredménye már most magáért beszél, és visszavonhatatlan, annak ellenére is, hogy közreműködésünket törvényellenesen korlátozták. Ez valódi, sikerrel záruló történet egyházunk javára, miközben a visszaélések feltárását következetesen folytatjuk.

Várdaróc és Pélmonostor, valamint Karancs és Kő ügyeiben számos irat vizsgálata zajlik; az eljárásokban a hatóságok részéről korábban elmaradt lépések megkezdődtek.

Bellye és Sepse esetében kiderült, hogy a bíróság feltételezhető érintettsége akadályozta a tulajdonaink jogos használata elleni izgatás kivizsgálását. Több mint két évnyi elhúzódás után reális esély nyílik arra, hogy más bíró folytassa le a gyülekezeti és egyházi hitéletünket akadályozó erőszakos fellépések kivizsgálását.

Mindezek az eredmények egyértelműen jelzik, hogy a HMRKE szervezeti munkája és Zsinati Tanácsának felelős irányítása gyümölcsöt terem. Nem csupán jogi sikerekről van szó, hanem arról a lelki és közösségi megerősödésről is, amely ennek irányában minden gyülekezetben és presbitériumban érezhető.

Ezt a reménységet és bizalmat erősíti bennünk a Szentírás ígérete is:

„Az Úr szereti az igazságot és a törvényt, kegyelmével tele van a föld.” (Zsoltárok 33:5)

Ebben a hitben és bizodalomban folytatjuk szolgálatunkat, hogy az előttünk álló esztendőkben – különösen 2026-ban – Isten áldásával tovább erősödik egyházunk jogi biztonsága, lelki egysége és közösségi élete az ezek ellen irányuló magyarországi és horvátországi törekvések közepette is.

Áhítat Újév első napjára

„Íme, újjá teszek mindent.” (Jelenések könyve 21:5)

Az új esztendő első napja mindig határkő. Visszatekintés és előretekintés találkozása, ahol a múlt terhei és a jövő reménysége egyszerre vannak jelen. Ilyenkor különös súllyal hangzik Isten ígérete: De akik az Úrban bíznak, erejük megújul… (Ézsaiás 40:31)

A Jelenések könyvének és Ésaiás próféta szava nem emberi optimizmusból fakad. Nem arról beszél, hogy mi leszünk jobbak, erősebbek vagy következetesebbek, hanem arról, hogy Isten cselekszik. Az „újjá teszek mindent” és „erejük megújul” kijelentése azt üzeni: a kezdet nem bennünk, hanem nála van. Az idő múlása nem puszta ismétlődés, hanem lehetőség arra, hogy az Úr új rendet, új irányt, új életet adjon.

Az új évben ezért nem elsősorban fogadalmakra, hanem bizalomra van szükség. Arra a hitre, hogy Isten a megtört dolgokból is képes jót formálni, és a bizonytalanságban is biztos kézzel vezet. Az új kezdet nem a naptár lapozásával születik meg, hanem ott, ahol az ember rá meri bízni magát Teremtőjére.

Legyen ez a nap a fenti két igének a jegyében üzenet, és tovább ez az esztendő az odafordulás ideje: csendes figyelésé, engedelmes lépéseké, és annak felismeréséé, hogy az idő Ura velünk jár. Ő tesz újjá mindent – bennünket is.