Tetten érhető-e a hamis tanúzás?

„Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni.” (Róma 2:6)

A napokban megtartott földhivatali bejegyzés törlésével kapcsolatos Szentlászló illetékességű per tárgyalásán két olyan tanút hallgatott meg a bíróság, akiknek vallomásai alapján feltehetjük a kérdést, hogy lehetséges-e, hogy hamis, nem valós tényeken alapuló vallomásokat hallottunk, amelyek megnehezítik a bírói döntést és a védekezést az alperes részéről. Ezzel kapcsolatban idézzük az elhangzottak alapján a felperes Kálvini Egyháznak roppant kínos tartalmat:

„Zajednica sudjeluje kao tuženik u sudskom postupku čiji je cilj da tužitelj, Kalvinska Crkva, preuzme zemljišta, vrt, crkvu, dom zajednice i župni stan te onemogući sav rad i trud koji su tijekom protekla tri desetljeća zajednički uložile obitelji koje su se vratile među ruševine i sama crkva.

Jedno od ročišta u višegodišnjem sporu održano je ovih dana, gdje su nastavljena svjedočenja. Dok predstavnici Reformatska kršćanska crkva Mađara u Hrvatskoj (HMRKE) svoje argumente temelje na pravomoćnim sudskim odlukama i dokumentima, svjedoci koje je pozvala Kalvinska Crkva u mnogim su slučajevima davali iskaze koji su bili u suprotnosti s činjenicama, a temeljili su se na glasinama i pričama.

Jedan od svjedoka bio je Peter Kuzmič, umirovljeni pastor pentekostalne denominacije, koji je na pitanje odgovorio da njegovi podaci potječu iz pripovijedanja gospodina Lángha te iz osobne službe u određenim krugovima. Pretpostavio je da je sadašnji vlasnik došao u posjed zajednice „pljačkom“, no priznao je da nije pratio događaje i da nema točna saznanja o vlasničko-pravnim pitanjima. Dodao je kako smatra da je tužitelj, Kalvinska Crkva, izvorno posjedovala nekretninu te da mu se čini prirodnim da im ona i dalje pripada. Također je izjavio da je tužitelj protestantska crkva u Hrvatskoj koja postoji od 16. stoljeća, što, prema njegovim riječima, zna iz dokumenata. Međutim, na pitanje kada je došlo do raskola među protestantskim zajednicama, odgovorio je: krajem 1980-ih ili početkom 1990-ih. Njegov iskaz stoga se u najvećoj mjeri temeljio na glasinama, a ne na stvarnim podacima.

Drugi svjedok, József Kel, jedan od crkvenih vođa tužitelja, tvrdio je da je obnovu crkve financirala zajednička zaklada Mađarske i Rumunjske u vrijeme kada HMRKE još nije bila samostalno registrirana, te da je stoga isključivo tužitelj imao pravo raspolagati. Međutim, tijekom unakrsnog ispitivanja dao je proturječne izjave: tvrdio je da je tuženik prevarom upisao svoje vlasništvo u zemljišne knjige, dok je zanemario pravni kontinuitet i ranije službene upise.”

A fentiekkel, a két tanú elmondásával ellentétesen a tény az, hogy a Szentlászlói Református Egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház része, amely a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódjaként 1993. január 30-án vált önállóvá a Horvát Köztársaság területén. A Kálvini Egyház ezzel szemben csak 1999-ben jött létre néhány, a HMRKE-ből kivált egyházi képviselők kezdeményezésére, köztük Kel József részvételével. Az új szervezet működését kezdetben állami támogatások és adminisztratív kiskapuk segítségével tartotta fenn, ám 2002 után, a szigorodó szabályozási környezetben korábbi gyakorlatát már nem tudta folytatni, ezért perek sorát indította, hogy jogállását megerősítse. A bíróság dolga lesz megítélni az elhangzottakat és szükség esetén megtenni a felelősségre vonás lépéseit az ügyben.

(Kérésre a fentiek fordítását megküldjük, ehhez név és elérhetőség megadása szükséges üzenetben a ref.croatia@gmail.com címre.)

(ej)

Pár villáminfó a déli végekről

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel. 3:20)

Botos Elemér püspök 2025 júliusában küldött üzenetében számos olyan eseményről és hírről számolt be Újvidékről, amelyek egyházunk tagjai számára is fontosak és figyelemre méltók. Levelének főbb részleteit testvéri szeretetteljes üdvözletének kiegészítéseként most közreadjuk. Bár a balatonlellei találkozónkon a püspök személyesen nem tudott jelen lenni, ám a folyamatos kapcsolattartás, valamint szolgálatainkban való közösségünk indokolttá teszi, hogy figyelmesen, imádságos szívvel és együttérző lélekkel kísérjük a szerbiai református keresztyének életét, és kellően tájékozottak legyünk szolgálataik és küzdelmeik felől.

„Nem szükséges az összes történelmi tényt felsorolni, hogy is jutottunk és juttattak bennünket idáig.  A „Trianoni békeszerződés” után az elszakadt egyháztest működött, de hivatalos elismerését az államtól 1930-ban kapta meg Alkotmányának elismertetésével. Akkor a „SHS (szerb-horvát-szlovén) Királyság Református Keresztyén Egyház”, majd a „Jugoszláv Királyság Református Keresztyén Egyház” nevet, a II. Világháború után a „Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház” nevet használta egészen 2003. június 14. Bácsfeketehegyen tartott Zsinatig, ahol a 11. napirendi pont alatt az Egyház nevét „Református Keresztyén Egyház” névre változtatta, ami azóta is megmaradt.

Zsinati döntés a névváltoztatásról utána nem történt. De, és az apró részletekben lehet felfedezni a gonosz munkáját, hogy megelégedtek a szolgálat megtartásával és nem követelték annak minőségét. Vagyis ember hiányában jó volt a „segédmunkás” is. Olyan szintre süllyesztve a lelkészi tisztség követelményeit, hogy misszionárius kisegítő oklevéllel gyülekezeti lelkész lehetett „valaki” vagy a másik szélsőség „villamosmérnöki oklevéllel” – szinte zéró teológiai képesítéssel gyülekezeti lelkészi kinevezést kapott. Nem állítom azt, hogy csak a teológiai oktatási intézményekben végzett egyének a jó reformátusok, de a képzetlenek sokszor a deformálók szóvivői. Lásd Horvátország, bár nem hinném, hogy kezdetben rosszhiszem vezette volna Lángh Endre testvérünket, de a jóindulat következtében vagy hiányos formájában több részre szakadt az ottani reformátusság és tömörült Egyháztestekké.

Itt nálunk is emberi gyengeség szerepe játszott be elsősorban, hogy a nehezen megkaparintott evilági egyházi trónusra ülő személy mindent elkövetett, hogy hatalmon maradjon. Nem részletezném most a dolgokat, egy tényfeltáró írás készül, csak hogy 2009 szeptemberében a Zsinati Tanács döntései által mellékvágányra indult az itteni Egyház, vagyis annak újonnan átfestett vasúti kompozíciója. Észre sem vettük, hogy már az előző években különböző elnevezéseket használtak egyházunkra, (Szerbia- Montenegrói Református Keresztyén Egyház, Szerb Köztársaság Református Keresztyén Egyháza, Szerbiai Református Keresztyén Egyház), ami kicsúcsosodott abban, hogy az egyháztest „számára kevésbé irányítható egyéneket” fegyelmi eljárás alá kell helyezni.

Így az önhatalmúság működött, java részében megtalálták, kinek mi és mennyi az ára. Amikor kiderült 2012 júniusában, hogy az akkor regnáló püspök már 2009 január 1-től nem püspök (Alkotmány 74§), Zsinatot hívtunk össze. Mivel a Zsinati Jegyző nem volt rá hajlandó, így az esperes tette meg, míg az előző püspök („hatalmáról nyugdíjba vonult”) megtiltotta a lelkészeknek, hogy elmenjenek a Zsinatra, mivel a kincstári kulcs nála volt.

Inkább futottak lihegve a „Szerbiai Református Keresztyén Egyház” név alatt, pedig természetesen a Szerb Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma a 2006-os Vallásokról és vallásfelekezetekről szóló 13. törvénycikkelye szerint csak a „Református Keresztyén Egyház” az elismert, ami azóta is változatlanul így áll.

Természetesen többen vannak, mint a történelmi „Református Keresztyén Egyház” lelkészek és hívek számában, de a MRE-béli kapcsolataik révén, hamis információk alapján 2024-ig csak velük tárgyaltak és őket támogatták, mint gyülekezeteket, mint lelkipásztorokat.

Egészségükre. Csak az a gond, hogy a MRE és egyházi nyúlványaik nem megoldani és békéltetni akartak, csak egyeduralmat kialakítani. Így történt meg, hogy a történelmi és a szerb állam törvényei által elismert „Református Keresztyén Egyház” mely sokak számára vita tárgyát képezte, Magyarországon és Felvidéken 2- 2 gyülekezettel és lelkipásztorral bővült.

A SZRKE (Szerbiai Református Keresztyén Egyház) mindent eszközt bevetve, a politika lábtörlőjeként a vagyon visszaszármaztatástól az Újvidéki Egyházközséget eltilttatta, pedig csak a lelkipásztorára haragudtak, anyagi forrásait elzáratta, törvény ellenesen hamis kijelentések alapján világi bíróság által a lelkészt kilakoltatta, az elektromos szolgáltatást megszüntette és láss csodák, vagyunk és szolgálunk, minden alkalmat megtartunk.

Van villanyáram a szomszédból és szolgálunk. Kapcsolatunk a MRE felé nagyon „gyenge” ahogyan Tőkéczki László volt főgondokkal való telefonbeszélgetésemben elmondotta, Elemér, mi a MRE-ban azért haragszunk rád, mert el akarod szerbesíteni az ottani Egyházat – válaszom, minden magyar istentiszteletet megtartottunk, azért, mert 2 évig pluszban és díjmentesen szerb nyelven is hirdetjük az Igét és Isten dicsőségét? erre már sajnos nem kaptam választ.

2024 július 2. a „Ráday utca 28-ban” másfél órás beszélgetésem volt Ft. Balog Zoltán püspökkel, de azóta sem volt előrelépés. Itt is felkerestem Ft. Harangozó Lászlót a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökét, majd fél évre rá 2 órányi beszélgetést folytattunk Újvidéken a parókián, de a Zsinatjukon meg sem említette a „békülés – közeledés” tárgyalásokat. Kinek az utasítására nem tudom. Továbbra sincs együttműködés sem közös nevező, sőt az állami szerveknél a mi Egyházközségünk nevére és címére a beleegyezésünk nélkül nyitnak banki számlákat, zsarolás útján kiszakították feleségem gyülekezetét a Református Keresztyén Egyház testéből (Halász Béla fel akarta venni a Pirosi Egyházközség számlájára érkezett nagy összeget), használják az engedélyünk és beleegyezésünk nélkül az adószámot.

A világi bírósági pereket javarészében elvesztették, a többi elévül, mégis mindenhol a győzelmüket hirdetik.

Sajnos a SzRKE-ban sokat tanultak a szerbektől a széthúzás tekintetében, egységben és szeretetben hiány van.

Meddig engedjük, hogy az evangélium kimaradjon az Egyházból, és érdekközösségek piedesztálja legyen az Egyház, legalább is a református.”

A levélben több olyan meglepő megállapítás olvasható, amelyek hiteles dokumentumokon alapulnak, s amelyekről az érintettek jelenleg inkább hallgatnak, mintsem szólnának. A Horvátországi Protestáns Keresztyén Egyház, a Metodista Egyház és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a szerbiai Református Keresztyén Egyházzal együtt élő, testvéri közösségben és közös szolgálatban állnak. E közösség ápolása és gondozása különös felelősségünk, mert a felekezetek közötti feszültségek könnyen törékeny pontokon törhetnek felszínre, különösen akkor, amikor e kapcsolatokat Magyarországról vagy a tágabb környezetből külső támadások érik.