„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen.” (Máté 6:9-13)
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) szervezeti egysége a Szentlászlói Református Egyházközség, amely Szentlászló település református híveit fogja össze. A gyülekezet szolgálatát két lelkipásztor végzi, akik házaspárként, közösen vállalták az Úr munkáját. Mindketten a Komáromi Selye János Református Egyetemen készültek a lelkipásztori hivatásra, majd szentelésük által váltak teljes jogú református szolgálókká. Az Úr kegyelméből immár húsz esztendeje hirdetik Isten Igéjét Szentlászlón, ahol családjaikkal együtt telepedtek le.
Szolgálatuk túlmutat a helyi gyülekezet falain: rendszeresen hirdetik az evangéliumot más horvátországi és baranyai településeken is. Gondozzák a gyermekek és fiatalok lelki épülését hittanórák, nyári táborok által, a felnőttek számára pedig könyvklubokat, olvasó- és filmesteket, gyülekezeti kirándulásokat és szeretetvendégségeket szerveznek. Mindez kiegészíti az egyházközség állandó szolgálatait: az istentiszteleteket, keresztségeket, esketéseket és temetéseket.
A szentlászlói gyülekezet így nem csupán a vasárnapok közössége, hanem a hétköznapokban is Krisztus világosságát hordozza, erősítve a hitet, a reménységet és a szeretetet.
A gyülekezet alperesként vesz részt egy bírósági eljárásban, amelynek célja, hogy a felperes Kálvini Egyház megszerezze az egyházközség földjeit, kertjét, templomát, gyülekezeti házát és parókiáját, valamint ellehetetlenítse mindazt a munkát és erőfeszítést, amelyet az elmúlt három évtizedben a romok közé visszatért családok és az egyház közösen végeztek.
A több éve zajló per egyik tárgyalására a napokban került sor, ahol tanúmeghallgatások folytatódtak. Amíg a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) képviselői jogerős bírósági végzésekre és dokumentumokra alapozzák érvelésüket, addig a Kálvini Egyház által felkért tanúk sok esetben a tényekkel ellentétes, hallomásokon és pletykákon alapuló vallomásokat tettek.
Az egyik tanú Peter Kuzmič, a pünkösdi felekezet nyugalmazott lelkipásztora, aki kérdésre válaszolva elmondta: ismeretei Lángh úr elbeszéléseiből származnak, illetve abból, hogy személyesen is szolgált bizonyos körökben. Azt feltételezte, hogy a jelenlegi tulajdonos „rablással” jutott a gyülekezet birtokához, ugyanakkor elismerte, hogy nem követte nyomon az eseményeket, és nincs pontos tudása a tulajdonjogi kérdésekről. Hozzátette, hogy szerinte a felperes Kálvini Egyház birtokolta eredetileg az ingatlant, és természetesnek tartja, hogy az továbbra is őket illetné. Kijelentette azt is, hogy a felperes egy 16. század óta fennálló horvátországi protestáns egyház, amit állítása szerint dokumentumokból tud. Ugyanakkor arra a kérdésre, mikor következett be a szakadás a protestáns közösségek között, azt válaszolta: az 1980-as évek végén vagy inkább az 1990-es évek elején. Vallomása így nagyrészt hallomásokra, nem pedig tényszerű adatokra épült.
A másik tanú, Kel József, aki a felperes egyik egyházi vezetője, azt állította, hogy a templom felújítását Magyarország és Románia közös alapítványa finanszírozta, amikor a HMRKE még nem volt önállóan bejegyezve, és így szerinte egyedül a felperes rendelkezett jogosultsággal. A keresztkérdések során azonban ellentmondásos kijelentéseket tett: azt állította, hogy az alperes csalással jegyeztette be tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba, miközben figyelmen kívül hagyta a jogfolytonosságot és a korábbi hivatalos bejegyzéseket.
Mindezekkel szemben tény, hogy a Szentlászlói Református Egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház része, amely a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódjaként 1993. január 30-án vált önállóvá a Horvát Köztársaság területén. A Kálvini Egyház ezzel szemben csak 1999-ben jött létre néhány, a HMRKE-ből kivált egyházi képviselő kezdeményezésére, köztük Kel József részvételével. Az új szervezet működését kezdetben állami támogatások és adminisztratív kiskapuk segítségével tartotta fenn, ám 2002 után, a szigorodó szabályozási környezetben korábbi gyakorlatát már nem tudta folytatni, ezért perek sorát indította, hogy jogállását megerősítse.
E törekvések azonban rendre kudarcot vallottak: a Kálvini Egyház múltjának és létrejöttének narratívája ellentmondásoktól terhelt, s a jogi eljárásokban mindez egyre nyilvánvalóbbá vált.
A szentlászlói tulajdonjogi per ennek a hosszú folyamatnak a része. Hasonló ügyek zajlottak és zajlanak Kórógyon, Hercegszöllősön, Kopácson, Csúzán, Tordincán és Eszéken is. Úgy tűnik, hogy Szentlászló esetében is meginogni látszik a felperesi oldal érvelése, amelyet A Kálvini Egyház részéről egyre inkább ellentmondások és hiteltelen tanúvallomások terhelnek.
(ej)
„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn. 16:33)
Jézus az előző részekben elmondottakat foglalja össze a tanítványok részére a fenti igeszakaszban.
A 14. rész 27. versében ezt mondta: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
„Ezeket azért mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy véli, hogy Istennek tesz szolgálatot vele. Mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondtam el, hogy amikor majd eljön az ő órájuk, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek. Azért nem mondtam el ezeket kezdettől fogva, mert veletek voltam.” Néhány verssel mai napi igénk idézete előtt, a 16. rész 1-4 versében szól így.
Bíztatja tanítványait, hogy felkészüljenek és el tudják viselni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek előttük állnak. Nem lesznek egyedül, mondja Jézus. Napjaikban sem hagyja Jézus magukra őket, a tanítványait, ahogy bennünket, gyermekeit sem. Ha bízni tudunk benne, és hisszük Jézus végső győzelmét, amelyről bizonyságot tett a kereszten értünk, akkor az Ő békessége lesz a szívünkben és lelkünkben, a Vigasztaló szeretete, ítélete és igazsága tekintetében. Ámen
(ej)