A sepsei református templom környezete a Kálvini Egyház erőszakos bevonulását követően egyre gondozatlanabb. Lassan derékig érő gazban válik megközelíthetetlenné az Isten háza, amelynek évekig tartó felújításán államtól egyházig, gyülekezettől lelkészig, gondnokig és presbiterig és hívőkig mindenki kivette részét, mert aggodalommal fohászkodott azért, hogy temploma megújuljon. Most mindez elveszni látszik. Azért imádkozunk valamennyien együtt ismét, hogy Isten kegyelmesen tekintsen le ránk:
11Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.
12 Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek. 13 Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!
A Tündér mondja Pinokkiónak Carlo Collodi 1892-es meséjében:
„- Semmit nem lehet olyan könnyen fölfedezni, mint a hazugságot – felelte a Tündér. – Jegyezd meg, fiacskám: kétfajta hazugság van. Az egyik sántít, a másiknak az orra hosszú. A tied hosszú orrú hazugság.
Pinokkió legszívesebben világgá szaladt volna szégyenletében. De nemhogy világgá, hanem még csak a szobából se tudott kiszaladni: akkora volt az orra, hogy nem fért ki vele az ajtón.”
Franciaországi szervezetek 2008 óta Pinokkió-díjat osztogatnak vállalkozásoknak. Melyik cég hazudik legjobban, legnagyobbat?
Egy megjelenés alatt álló tanulmányban, amely a horvátországi reformátusok közelmúltját és jelenét kutatja dokumentumok alapján, sarkosan fogalmaznak a szerzők:
„Horvátországban szomorú tény, hogy egy kálvini (megreformált) egyház olyan mélyre süllyedt, hogy szisztematikusan hazudik, és e hazugságokkal megtéveszti a híveket, a hivatalokat, a vezetőket… és persze végül, de nem utolsósorban saját magát is. Ez a kálvini (megreformált) egyház hazugságban él. Persze szerintük minden rendben van, és a menny felé tartanak. De semmi nincs távolabb az igazságtól, mint ez. A mennyei dolgokkal most nem foglakozunk, inkább a földi dolgokat vegyük számba; a horvátországi reformátusság létszámát vizsgáljuk meg hivatalos jegyzőkönyvek adatai alapján.“
Napjainkban a horvátországi reformátusság különböző csoportjaiban nyilvántartott hívek száma nagyságrendekkel eltér a valóságtól. A számítási különbségek forrása alapvetően két eseményre vezethető vissza. Ennek összefoglalására a tanulmányban megjelent adatokat hívtuk segítségül az alábbiakban.
A reformátusság létszáma az 1998-as (laskói), II. zsinaton:
1998. november 7. (II.) Laskói Zsinat – fotó: Keresztes
A zsinaton Lángh Endre volt a jegyző, (később a Kálvini Egyház püspöke,) aki a zsinat előkészítése során, 1998. szeptember 29-én kelt levelében közli a következő adatokat a horvátországi református gyülekezeteket felsorolva. Lélekszám szerinti számadatok:
Egyházközség
lélekszám
1.
Bellye
175
2.
Bjeliševac
58
3.
Pleternica
38
4.
Haraszti
201
5.
Kő
84
6.
Karancs
154
7.
Hercegszöllős
86
8.
Kopács
573
9.
Kórógy
484
10.
Sepse
142
11.
Szentlászló
589
12.
Laskó
481
13.
Eszék
48
14.
Rétfalu
200
15.
Csúza
205
16.
Tordinci
175
17.
Várdaróc
418
18.
Vinkovci
27
19.
Vörösmart
105
Összesen: 19 gyülekezetben összesen 4 243 református lélek került feltüntetésre.
A zsinat Rétfalun (a mai Kálvini Egyház megalakulása 1999. február 20-án):
A horvátországi reformátusság megosztásának egyik helyszíne Rétfalu, ahol Lángh Endre vezetésével és az egyházvezetés és vélt járulékai átmentésének szándékával 1999. február 20-án zsinatot tartottak. A jegyzőkönyvből, amelyet Andel Károly lelkipásztor (később a Kálvini Egyház jegyzője) írt, most csupán a számadatokat (lélekszám, gyülekezetek száma) idézzük.
Tény, hogy ezen a zsinaton 15 gyülekezet küldöttei vettek részt (Várdaróc, Bellye, Kő, Sepse, Karancs, Pélmonostor, Kórógy, Tordinci, Vinkovci, Bjelisevac, Pleternica, Eszék, Rétfalu, Haraszti, Brekinska), és 6 gyülekezet küldöttei nem vettek részt (Szentlászló, Kopács, Laskó, Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős).
Azonban a jegyzőkönyvben található adatok szerint a gyülekezetek többsége jelen van, és létszám szerint is több, mint a fele tagságot képviselik a küldöttek. Állításuk szerint jelen volt 2204 lélek képviselője, a távol maradt gyülekezetek összes taglétszáma pedig 2039 volt.
Az 1998-es, és a 1999-es jegyzőkönyv adatait figyelembe véve, több eltérés és pontatlanság is található.
A 1999-es jegyzőkönyvben két új gyülekezet nevével is találkozunk (Pélmonostor és Brekinska).
Több gyülekezet küldötteinek jelenléte vitatható (Bellye, Eszék, Sepse).
A tordinci egyházközség 2001-től a Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház gyülekezete.
Az említett adatokat figyelembe véve nem 15 gyülekezet küldötte volt jelen, hanem csupán 10, és a zsinaton jelen nem lévő gyülekezetek száma 11. A 2001. évben Tordinci kiválásával ez a 10 gyülekezet is lecsökken 9 gyülekezetre.
A rétfalui zsinaton jelen lévő gyülekezetek lélekszáma így csupán 1839, és ez a horvátországi reformátusság 43 százaléka. A tordinci gyülekezet kiválásával ez tovább fogyatkozik, és így a létszám már csak 1664 fő, azaz a teljes református lélekszám csupán 39 százaléka. A zsinaton jelen nem lévő gyülekezetek lélekszáma a vitatott gyülekezetek létszámával együtt 2404 lélek, sőt a később kivált tordinci gyülekezet lélekszámával együtt, ez már 2579 személy volt.
„Az egyház és a gyülekezetek megosztásával a kiszakadt egyháztest veszélyes útra tért. Fontos számításba venni, hogy gazdálkodásuk körülményei és kívülről meghatározott lehetőségei pedig meghatározzák számukra azt, hogy meddig lehet a hívek számának csökkenését semmibe venni, a csökkenésről tudomást sem venni. A tendencia a jelenlegi eszközökkel az egyházon belül meg nem fordítható és a kiszakadt egyházszervezet részére kiépített hazug út az árokba vezet.“
