Archive For 2022.02.24.

Ima hétköznap (Baranyai Júlia)

Mennyei Édes Atyánk, hálát adunk ezért a mai alkalomért, hogy ezen a napon is tanítasz bennünket és bátorítasz bennünket, hiszen Te tudod, hogy mennyire magunkra és sorsunkra vagyunk hagyva, ha Te nem jössz velünk. Kérünk Téged, hogy jöjj hozzánk és legyél velünk a mi életünkben, segíts bennünket tovább menni azon az úton, melyet nekünk elrendeltél. Légy velünk a Te Egyszülött Fiadért, hiszen Te tudod, hogy milyen áldozatot hozott értünk, bűnösökért. Légy azokkal is, akik nincsenek itt, érintsd meg a szívüket, hogy szükségét lássák annak, hogy eljussanak arra az igazságra, mely Tetőled jött, és értünk van, és a mi számunkra a megváltást hordozza. Alázatosan kérünk, hogy hallgass meg bennünket kegyelmesen, ámen.

Fényképünkön Baranyai Júlia látható.

Baranyai Júlia (1906–1982) író, néprajzkutató volt, aki tanári tevékenysége mellett a baranyai “hegyvidék” múltját is kutatta, tárgyi és szellemi emlékeit gyűjtötte. Kezdeményezésével indult meg a Vörösmarti Tájmúzeum anyagának tervszerű gyűjtése és rendszerezése már az 1960-as évektől kezdődően. Anyagának egy része még ma is megtekinthető a Deák-szurdok sarkán újjáépült egykori egyházi épületben berendezett kiállításon. Baranyai Júlia legismertebb könyvei: Gyertyafény; Laskó, egy régi falu krónikájából; Vízbe vesző nyomokon.

Ima hét közepén (Podhorszky Károly)

Mennyei Édes Atyánk, hálaadással állunk meg előtted ezen a mai napon és azért könyörgünk, hogy a Te szereted és a Te kegyelmed legyen velünk továbbra is, hogy tudjunk azon az úton továbbra is menni, amelyet kijelöltél számunkra. Ezen menni sokszor lehet, hogy nehéz, és kérdések merülnek fel bennünk ezzel kapcsolatosan, de Te a Szentlélek által megadod mindazt a kegyelmet és mindazt az örömöt, amivel tovább folytathatjuk az utunkat. Áldj meg bennünket, hogy bizonyságot tudjunk tenni azok előtt, akiknek közösségünkben kellene lenniük, de nincsenek itt. Minket áldj meg azzal a szeretettel, amellyel a Te szent Fiadat elhívtad és megváltásunkat az Ő művében teljesítetted. Jézus Krisztus érdeméért kérünk, a Szentlélekkel egyetemben áldj meg bennünket, Ámen.

Fényképünkön Podhorszky Károly látható, aki jogászként és ügyvédként volt ismert a XIX. század második felében a Krassó-Szörény megyei közigazgatásban. Apja a megye főügyésze volt. A Szadságharc honvédseregében az őrmesteri rangtól a hadnagyi, főhadnagyi előléptetésen keresztül 1849-ben már századosként szolgált. A fegyverletételt követően 1851-ben jutott ki Amerikába, ahol eleinte fafaragással, majd fényképezéssel kereste kenyerét.

Délvidékiekkel, szorosabb értelemben baranyaiakkal való közvetlen kapcsolata is erre az időszakra tehető, mármint ha fenntartjuk azt az állítást, hogy bajban ismerszik meg az ellenség és barát. Ugyanis Podhorszky New Yorkba kerülve az akkor igen nagy népszerűségnek örvendő portrékészítésnek és fotográfiának szentelte idejét, és társaival közösen működtetett fotóműtermében együtt dolgozott bajtársával, Ács Gedeonnal. A menekültségben előfordult, és esetükben is az történt, hogy egykori, az emigrációban élő elszegényedett sorstársak anyagiakban és lelkiekben segítették egymást. Másoktól ugyanis nem sok támogatásra számíthattak.

Ács Gedeon laskói, majd az emigrációból hazatérvén csúzai lelkipásztor (“Kossuth papja”), az emlékirataiban tesz említést az együtt eltöltött időről. Podharádszky Károlyról egyéb délvidéki vonatkozású hírt nem ismerünk, de Áccsal való kapcsolata mégis azok közé sorolja számunkra őt is, akik a szabadságért és nemzetért érzett felelősségben, törekvésben hasonló célokért tudtak és tudnak a mai napig is küzdeni…

Go Top