Archive For 2020.05.09.

id. Szabó Zoltán – Igehirdetés

Kedves testvéreink,

a Szentlászlói Református Egyházközség egykor volt lelkipásztora, Szabó Zoltán igehirdetése hangozzék ezen a vasárnapon a horvátországi református gyülekezetek minden közösségében azok között, akik még most sem tudnak a rendes vasárnapi istentiszteletre eljutni. Az elmúlt időszakban számos akadály hárult a szabad út elé, mely a gyülekezetek közösségébe vezetett. Ez az idő elmúlni látszik, de amint tudjuk, hogy a megpróbáltatások sora soha nem ér véget ebben a földi világban, úgy tudjuk azt is, hogy nehézségeink közepette sosem vagyunk egyedül, mert Isten az Ő Fiának szeretete által a Szentlélek közösségébe elhív bennünket, erősít és vígasztal, gyógyít és üdvösséget készített számunkra.

Istentiszteleteinket újra megtarthatjuk anyaegyházközségeink többségében: Kopácson, Vörösmarton, Csúzán, Hercegszöllősön, Szentlászlón és a többi templomos helyeken. Ahol nem lehetünk a templom falai között, ott találkozhatunk házi istentiszteleteken. Isten új tereket és alkalmakat nyit meg számunkra hamarosan Horvátországban is! Addig is legyünk türelemmel a mindennapokban, de legyünk készek a figyelemre és szeretetre egymás iránt, amiként Krisztus tanított erre bennünket az Ő Igéjében.Isten gazdag áldása szálljon valamennyiünkre ezen a szent vasárnapon, bibliaolvasásunk, éneklésünk és imádkozásunk során!

1960. október 23.id. – Szabó Zoltán

Kettőt kérek az Úrtól

Péld. 30, 7-9

A Példabeszédek könyvének részben szerzője, részben gyűjtője Dávid királynak fia bölcs Salamon király, aki a példabeszédek célját így értelmezi: „…bölcsességnek tanulására…okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességeknek megnyerésére valók…” (Péld. 1, 2-4). A Példabeszédek könyvének 29 fejezete ily értelemben kapcsolódik egybe. A 30. és 31. fejezetnél annyi az eltérés, hogy ezeknek szerzője nem Salamon király. A 30.-é pedig Lemuel király ama beszédek szerint, amelyekkel tanította vala őt az ő prófétalelkű édesanyja (Péld. 31,1).

Hogy ki volt közelebbről Agúr próféta? Nem tudjuk. A 30. rész első versében csak annyi személyi adatot találunk: „Agurnak, a Jáké fiának beszédei…” Mindenesetre tény az, hogy Salamon király az ő prófétai beszédeit Agur és Lemuel prófétikus írásaival zárja be. A mai bibliai igék szerint Agur azt mondja az Úrnak: „Kettőt kérek tőled mielőtt meghalnék: a hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd el tőlem… szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem… hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak és azt ne mondjam: Kicsoda az Úr?… Se pedig megszegényedvén ne lopjak és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

Bár Agur próféta személyi adatait nem ismerjük, de ha életfelfogását csak a most elhangzott pár bibliai versen keresztül nézzük, azt kell mondanunk, hogy a próféta – élete értékelésében – szinte evangéliumi vonalon mozog. Kettőt kér az Úrtól, hogy jó sáfára lehessen az ő életének. Mielőtt rátérnénk a két dologra, had emeljünk ki valamit. Ezt mondja a próféta: „Kettőt kérek Tőled mielőtt meghalnék”. Tehát a halálról beszél…, tehát olyas valamiről, amiről emberek egymást közt nem szívesen beszélnek, úgyannyira, hogy – ha valaki beteghez megy látogatóba – sok esetben megkérik a beteg hozzátartozói (néha még a lelkipásztort is), hogy csak a halálról ne tegyen említést. Pedig mennyivel volna ez kevésbé félelmetes, ha megtanulnánk idejekorán a Jézus Krisztuson át, s a megtérés lelkével szembenézni ezzel, mint az énekíró is teszi és mondja is: „már nem rettegünk miatta, mert Jézus meghódoltatta a ma félelmek királyát, megnyitván sírjának száját…”.
De nézzük ezt a két dolgot, amit a próféta az Úrtól kér. Az egyik ez: „a hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem.” A próféta vigyáz arra, hogy mi kerül az ő lelkébe és elméjébe, óvni kívánja ezeket minden hiábavalóságtól és hazugságtól, ezek nem ékességei a léleknek és nem díszei az elmének, ahhoz kéri az Úr segedelmét, hogy ezektől mentes maradhasson az ő belső énje. Nem akarja, hogy az ő lelke vegyeskereskedéshez hasonlítson, amelyben minden kapható: jó is, rossz is, hasznos is, haszontalan is, tiszta is, tisztátalan is, igaz is és hamis dolog is. Istenfélelem és Istengyalázás is, imádkozás és káromkodás is! Ami hiábavalóság és hazugság , arra nem azt mondja „távoztasd tőlem”, hanem „messze távoztasd tőlem”.

Az egyik szomszédos ország területén, az egyik nagy városban élt egy lelkész, aki tüneményes egyházi szónok volt. Sírtak az emberek amikor ő prédikált, de sírtak néhányan akkor is, amikor ugyanőt otthonában – valami gazdasági kellemetlenség miatt – nem sokkal egyik szép beszéde után káromkodni hallották, amiben Isten neve is ott volt. Milyen kár, hogy ő nem kérte Agur prófétával: „a hiábavalóságot és hazugságot messze távoztasd el tőlem”. Talán visszahívása sem következett volna oly gyorsan (alig 50 éves korában halt meg).Abban a korban, amelyben mi élünk, úgy kifejezéseinkben, mint gondolatainkban sok nem csak a hiábavalóság, hanem a hazugság is. Miért, hogy az a legnagyobb dolog, ami után vágyakozik az egész emberiség, nem tud megvalósulni : a világbékesség? Igen, mert nem hisznek egymásnak emberek és nemzetek, és feltételezik egymásról, hogy amikor a legszebbet mondják egymásnak a valóságban másképpen cselekszenek, feltételezik egymásról, hogy ugyanakkor, amikor a száj békességről beszél, a kezek cselekedete a fegyverkezésről. Feltételezik egymásról a hazugságot, ami írtózatos pénzekbe kerül, s amit nem fognak bírni a nemzetek, s amibe belepusztul vagy a világbékesség, vagy maga az emberiség. Milyen igaz ez a könyörgés: „a hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd el tőlem!”

S most nézzük, mi a második dolog, amiért a próféta könyörög? „Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem, hogy megelégedvén meg ne tagadjalak, s azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén ne lopjak és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével. Hogy szegénységet nem kér, azt emberileg érthetőnek találjuk. De gondolkoznunk kell a másik kérés felett: „gazdagságot se adj nekem!”, hiszen olyas valamit kér, aminek az ellenkezőjére gondol, törekszik, vagy tör a legtöbb ember, kezdve azokkal, akik évről évre megfeszített munkával, szigorúan keresztülvitt takarékossággal dinárt dinárra raknak, csakhogy a végén érezhessék és elmondhassák a nagy álom beteljesedését: milliomos lettem. Vagy gondoljunk azokra, akik éveken át sorsjegyekre költenek jelentős összegeket azzal a reménységgel, hogy egyszer övék lesz a főnyeremény, s ők máról-holnapra gazdag emberekké válnak. Vagy gondoljunk azokra a modern bűnözőkre, akik visszaélve állásukkal s a reájuk bízott javakkal, és dézsmálva a közvagyont és nem törődve a becsülettel, csak egy célt látnak maguk előtt: hogy gazdag emberekké legyenek (sok ilyen ember van ma a börtönökben).

De mi most ezeknek kikapcsolásával s csak azokra gondolva, akik gazdagokká lettek anélkül, hogy ellentétbe kerültek volna a földi törvényekkel, tegyük fel a kérdést: a gazdagság ebben az esetben is rejt veszedelmet, s igaza volna a prófétának, midőn azt kéri az Úrtól, hogy gazdagságot ne adjon neki? Erre a kérdésre – úgy gondolom – legjobb felelet lesz az a lelki kép, amelyet az egyik lelkipásztor mondott el egy milliomossá lett református gazdálkodóról. Mit is kért Agur próféta az Úrtól? Ggazdagságot ne adj nekem, hogy megelégedvén meg ne tagadjalak és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? A mi kedvező anyagi helyzetbe került atyánkfia – mondta a lelkipásztor – szavakkal egyszer is meg nem tagadta az Urat, csak nem jár templomba! Valószínűleg azért, mert ott oly kívánalmakkal kerül szembe, mely tőle is áldozathozatalt vár. Rádiós Istentiszteletet hallgat, valószínüleg azért mert ott nincs persely, vagy egyéb adakozás. Rádión át ugyan nem élhet az úri szent vacsorával: azonban ő ennek nem is érzi szükségét. Ő jó sáfárnak tekinti önmagát, s úgy gondolja, hogy az Úrvacsora a hibás, rossz sáfároknak való, akik nem gyümölcsöztetik javaikat úgy, mint ő. Hozzá például hiába fordul valaki alamizsnáért. „Dolgozni kell barátom és akkor neked is lesz!” – szokta mondani a távozó kéregetőknek. Tőle természetesen az egyház se kérjen. Egyszer megpróbálták, hiszen egy kis szegény egyházközségről volt szó, annak megsegítéséről. Egymásután érkeztek be a 500 és 1000 dináros megajánlások, majd befizetések, de az övé még akkor sem érkezett be, amikor már régen átadták a megsegített egyházközségnek a gyűlt adományt. Ez is egy ok lehet arra, hogy a jövőben még távolabb tartsa magát a gyülekezeti közösségtől – fejezte be elbeszélését az illető lelkipásztor.

Amit Agur próféta kért „gazdagságot ne adj nekem” helyesnek kell mondanunk, ha arra gondolunk, hogy a gazdagság (a földi javakban való bőség) könnyen felperzselheti az emberi szívet, s alkalmatlanná teszi oly gyümölcsök termésére, amilyenről a Szentírás beszél midőn ezt mondja: „Boldogok a lelki szegények” (Máté 5,3) „Aki azért tudna jót cseélekedni és nem cselekszi, bűne az annak” (Jakab 4,17).”A jótékonyságról és adakozásról el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsidó 13,16). „Annakokáért – míg időnk van, cselekedjünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig a mi hitünk cselédeivel” (Galata 6,10). „Én vagyok az út, az igazság és élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha Énáltalam” (János 14,6). Tehát nem a vagyonom által, hanem a legfőbb jó, az Úr Jézus Krisztus által.

S most befejezésül még egyet kell megemlíteni a mai igéből. Azt, hogy Agur próféta ugyanakkor, – amikor gazdagságot nem kér, sőt elhárít magától – azért is könyörög, hogy az Úr oltalmazza meg őt oly fokú szegénységtől, amely mellett lopnia kellenne, hogy fentarthassa magát. S az anyagiakra vonatkozó kérelmét ebben sűríti össze: „táplálj engem hozzám illendő eledellel” (Péld. 30,8). Ami tulajdonképpen az Úr Jézus által tanított mértéket állítja elénk: „a mi mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma.” (Máté 6,11)

A hitéletet nem élő ember előtt ugyanaz a mérték nagyon szegényes lehet, a hívő ember előtt azonban, aki tudja, hogy e mérték mögött az Úr Jézus áll, aki így búcsúzott egykor a tanítványaitól: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön… és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:18-20). A hívő ember előtt ez a mérték. Tökéletes mérték! Add Urunk, hogy a földi élet anyagi dolgaiban ez a mérték legyen a mi tökéletes mértékünk is. Ámen

Go Top