Archive For 2017.06.28.

A horvátországi református egyházak állami közigazgatási története 1993-2015.

 

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház címere

Horvátország az önállósulása után megörökölte az egyházakra vonatkozó 1978-as szocialista törvényt. Ennek a törvénynek 11. cikkelye szerint a „Vallási közösségeknek, illetve meghatározott szervezeteiknek minőségükben polgári jogi személyiségük van”. Ezzel a törvénnyel határozták meg a vallási közösségeknek (egyházaknak), illetve szervezeti egységeiknek (pl. egyházközségek) a jogi személyiségét. Az aktuális törvény nem rendelkezett az egyházak regisztrálásáról, így 2003-ig egyházakat nem regisztráltak Horvátországban. Ezt megelőzően 2002. június 24-dikén életbe lépett a Horvát Kormány által meghozott Vallásügyi Törvény (e Törvény 5. cikkely. 1.§.-a szerint: „a Horvátország területén vallási közösségként működő, jogi személyeket be kell jegyeztetni, és nyilvántartásba kell venni…”). 2003-ig egyetlen állami szerv tartotta nyilván a jogi személyeket; az Országos Statisztikai Hivatal, amely egy pecsétlenyomattal is ellátott és a képviselő által leadott bejelentés alapján anyakönyvi számot adott az itt regisztrált jogi személynek. Így a jogi szervezet – beleértve a vallási közösségeket is – az anyakönyvi szám alapján folyószámlát nyithatott, alkalmazottainak nyugdíjalapot és betegbiztosítást fizethetett, valamint jogi személyként működhetett oly módon, hogy külföldi és belföldi szervezetektől segélyeket és támogatásokat fogadhatott és folyósíthatott.

Az Egyházakat Horvátországban az elmúlt időszakban (1993-2015. között) az alábbi állami szerveknél vették nyilvántartásba, vagyis ezeken a helyeken kaptak anyakönyvi számot, majd személy azonosító számot:

 

  1. Országos Statisztikai Hivatal,
  2. Igazságügyi Minisztérium, – Igazgatási és Helyi Önkormányzati Hivatal, – Országos Központi Közigazgatási Hivatal,
  3. Közigazgatási Minisztérium,
  4. Pénzügyminisztérium – Adó Hivatal.

 

Az elmúlt 20 év folyamán a bejegyzések, a horvátországi református szervezeteknél előforduló név módosítások története sorrendben a következő:

  1. Miután a Református Egyház nyilvántartásba vételének kérelme az Országos Statisztikai Hivatalához került 1993. február 8.-án, ezt a Hivatal 1993. február 24-dikén jóváhagyta. Az egyház neve: Horvátországi Református Keresztyén Egyház lett, anyakönyvi száma: 0245453 (címe: Pozsega, dr. Vlatka Mačeka u. 6/3.). Az egyházi szervezet a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi területein szervezett egyház jogutódja.
  1. Lángh Endre tiszteletbeli püspök 1999. február 19-dikén, az Országos Statisztikai Hivatalnál egy új szervezet megalakulásának a bejegyzését kérte nyilvántartásba vétel céljából „Horvátországi Református Keresztyén Egyház Püspöki Hivatal” néven (címe: Vinkovci, Vladimira Nazora u. 31.). Az ezt követően az Országos Statisztikai Hivatal 1999. március 4-dikén kiadott értesítése alapján a bejelentett „Horvátországi Református Keresztyén Egyház Püspöki Hivatal” (REFORMATSKA KRŠĆANSKA CRKVA U R.H. BISKUPSKI URED) anyakönyvi száma 1427814. (cím: Vinkovci, Vladimira Nazora u. 31.). A névből és az új anyakönyvi számból ítélve ez alkalommal egy új egyháztest bejegyzésére került sor.
  2. Az így létrejött „Horvátországi Református Keresztyén Egyház Püspöki Hivatal” egyháztestből kivált horvát ajkú reformátusok az addig volt püspöki titkár, Jasmin Milic képviseletével 2001. május 24.-én bejegyezték új egyházi szervezetüket „Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház” néven. (Anyakönyvi száma: 1565702)
  3. A Horvátországi Református Keresztyén Egyház III. országos Zsinatán, 1999. június 12-dikén módosította a nevét. Az egyház új neve: Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház. A névváltozást az egyház képviselője bejelentette az Országos Statisztikai Hivatalnál. (Anyakönyvi száma: 0245453).
  4. „Horvátországi Református Keresztyén Egyház” néven egy addig a közigazgatásban meg nem jelent (anyakönyvi- és egyéb nyilvántartási számok nélküli) egyház képviselője az új törvények alapján kérelmezte szervezete bejegyzését, amit 2003. szeptember 26.-án a Horvát Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma elfogadott és nyilvántartásba vett. Az egyébként anyakönyvi számmal még ekkor sem rendelkező egyház ezt követően kérelmezte elnevezésének megváltoztatását „Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház” névre, amelyet 2005. március 31.-i hatállyal az Országos Központi Közigazgatási Hivatal bejegyzett, továbbra is anyakönyvi szám nélkül.
  5. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház az új törvények alapján kérelmezte bejegyzését, melyet a Horvát Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma elfogadott, és az egyházat nyilvántartásba vette 2003. november 13.-án.
  6. A Horvát Köztársaság Pénzügyminisztériuma – Adóhivatala 2009. januárjában megkezdte – az állami hivataloknál nyilvántartásba vett jogi személyek számára – az anyakönyvi számok alapján a személy azonosító számok (OIB) kiosztását. A meglévő adatokat figyelembe véve (2010. február 10.-i hatállyal) a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház anyakönyvi száma: 0245453, OIB (személy azonosító szám): 50542093088.
  7. A Horvát Köztársaság Pénzügyminisztériuma, a rendelkezésére álló adatokat figyelembe véve a Horvátországi Református Keresztyén Egyház Püspöki Hivatal részére (cím: Vinkovci, Vladimira Nazora u. 31) kiadta a személy azonosító számot (OIB: 68677215945). Anyakönyvi száma: 1427814.
  8. A Horvátországi Református Keresztyén Egyház Püspöki Hivatal 2014. szeptember 23.-án a Központi Statisztikai Hivatalnál kéri nevének megváltoztatását. A visszaigazolást ugyanazon a napon meg is kapja. A szervezet új neve: Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház (cím: Laskó, Templom u. 4.). Anyakönyvi száma – ugyanaz, mint az 1999. március 4-dikén részére már kiadott – 1427814. OIB (személyazonosító szám): 68677215945

 

 

Összefoglalás:

A felsorolt – és pontosan dokumentált – adatok szerint a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház először 1993. február 24-dikén került bejegyzésre Horvátországi Református Keresztyén Egyház néven. A Horvátországi Református Keresztyén Egyház III. országos Zsinatán, 1999. június 12-dikén, Kopácson a nevét módosította. A Zsinat tagjai Sója Lajos országos főgondnok előterjesztése alapján és az 1. napirendi pont szerint szavazat többséggel döntöttek erről, és elfogadták, hogy „az Egyház nevében szerepeljen a „magyar “ jelző”. Az egyház módosított neve Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház lett. Püspöke Kopácsi Kettős János lelkipásztor. Az egyház székhelye Kopácson van.

A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház először 1999. március 4-dikén került bejegyzésre Horvátországi Református Keresztyén Egyház Püspöki Hivatal néven. 2015-ben püspöke Csáti-Szabó Lajos, laskói lelkipásztor, majd 2018-tól Szenn Péter pünkösdista teológus, haraszti lelkész.

Az ebből az utóbbi szervezetből kivált horvát ajkú reformátusok első bejegyzése 2001. májusában történt meg az általuk azóta is használt „Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház” néven, tordincai székhellyel.

Varga György: Reformáció Szlavóniában

 

 

 

Eszék közelében található Szlavónia négy Árpád-kori ősi települése: Kórógy, Szentlászó, Haraszti és Rétfalu (ez utóbbi ma már egybeépült Eszékkel). Itt él a honfoglaló magyarság ide települt, ezer év viharát is túlélő, megmaradt töredéke.

A Kórógyi-család egyik tagja részes volt Szent Gellért püspök meggyilkolásában. Később ez a család a főnemesek közé emelkedett, majd Kórógyi István macsói bán volt. Az utolsó Kórógyi gróf, Kórógyi Gergely a mohácsi csatában esett el. A Kórógyi-család jobbágyai voltak az Eszék közelében élő ősmagyarok.

Szlavónia a XVI. századtól a reformáció hazájának számított. Olyan jeles huszita szerzetesek fejtették ki tevékenységüket ezen a vidéken, mint a Szeremségben (Újlakon, ma Horvátország) Bibliát fordító Pécsi Tamás és Újlaki Bálint. Az üldözések miatt menekülniük kellett, így a megkezdett Biblia fordítást 1439-ben Moldvában (ma Románia) fejezték be. Az ún. „Huszita Biblia“ teljes egészében nem maradt ránk, csupán a Bécsi-, Müncheni- és az Apor-kódexben találhatóak meg egyes részei.

A délvidéki területen végezte tevékeny munkáját a híres reformátor, Sztárai Mihály, aki a mohácsi csatát követően, 1544 körül jelent meg Szlavóniában, és kezdte a reformáció tanításának terjesztését. Rövid időn belül számos követője lett, s néhány év alatt 120 egyházat alapított Szlavóniában és Baranyában. A reformáció terjesztésében Szentantali Gergely volt Sztárai segítőtársa, és egyben a Dráván túl eső egyházak reformációját is ő fejezte be.

Szlavónia a reformáció otthonaként szerepel a magyar történelemben, felekezeti életében is mindvégig a reformáció jelenléte volt a meghatározó. A szláv lakosság mellett nagyobb létszámú magyar lakos is élt ezen a területen egészen a 16. századig, a törökökkel való harcokig. A későbbi századok folyamán itt már csak inkább magyar szigetek léteztek, amelyeknek fennmaradását a reformáció térhódítása biztosította.

A szerémségi és a szlavóniai magyarság számára az Oszmán Birodalom hódításaival egy tragédia kezdődik. A délvidéki területeken létszámában már soha többé nem tud megerősödni a magyarság. A szerémségi területről teljes egészében eltűnik a magyarság. Szlavóniában az 1579-es adatok szerint 26 magyar falu volt, napjainkban csupán három (Kórógy, Szentlászló, Haraszti) maradt fenn, és napjainkban már a magyar nyelv itt is eltűnőben van.

Ma a divatos török sorozat filmeket látjuk tévés sorozatokban, és a napi politika török barát hozzáállása elfeledteti velünk a történelemben az ellenünk, és a kárunkra elkövetett pusztításokat, rablásokat, tragédiákat.

A magyarság délvidéken e nehéz helyzetben nem maradt teljesen egyedül, hiszen megjelentek a prédikátorok, reformátorok és hirdették a reformáció tanítását. A meghódított területeken elkezdett terjedni Luther Márton, Zwingli Ulrik, Kálvin János reformátorok tanítása. A megmaradt nép önként, saját akaratából, minden külső kényszer nélkül csatlakozott a reformáció tanításához. Az itt munkálkodó reformátorok közül a leghíresebb Sztárai Mihály, de több reformátor is Baranyából, Szlavóniából származott: Kopácsi István, Szentantali Gergely, Laskai Csókás Péter, Hercegszöllősi Gáspár, Veresmarti Illés, Siklósi Mihály, Laskai Szücs György, Eszéki Zigericus Imre. Az akkori kor egyik legnagyobb tudású reformátora, és a délvidék első püspöke (1563-1572) Szegedi Kis István is itt volt prédikátor.

A baranyai, szlavóniai reformátusság megmaradásáért fáradoztak ezek a reformátorok, és hogy napjainkban még mindig létezik reformátusság és magyarság, az nagy részben nekik is köszönhető. A prédikátorok hitükkel, tudásukkal, lelkesedésükkel, bátorságukkal, áldozatkészségükkel követendő példát mutattak a nehéz sorban élő nép számára és utódaik számára is. Hitük nem volt eladó, és ezért életüket is készek voltak feláldozni.

Felhasznált irodalom:

Keveházi László: „A kereszt igéjét hirdetni kezdtem“, Luther Kiadó, 2005 Budapest

Baranyai Júlia: Vizbe vessző nyomokon, HunCro Kiadó, 2004 Eszék

„A bizalom pecséte alatt“ I-II. Kötet, Exodus kiadó, 2004 Erdőkertes

Dobszai Gabriella: A reformáció hatása Szlavónia és a Drávaszög népeire (kézirat)

Bence Sándor: Kései családsirató (4.rész), Magyar Egyesületek Szövetsége, 2012 Pélmonostor

Dr. Penavin Olga: Szlavóniai hétköznapok, Forum Könyvkiadó, 1973 Újvidék

Szlavóniai hétköznapok, Fórum kiadó, 1973 Újvidék

Go Top