Ünnepi istentisztelet Sepsén

 

 

Az alábbiakban Varga György lelkipásztor előadását közöljük. Elhangzott Sepsén a pünkösdi istentisztelet befejező részeként, 2017. június 5-én délelőtt.

 

25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 26 Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 27 Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28 Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.”(Lukács 10:25-28)
és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” (Pál. Efézus 5:2)

 

Kedves testvérek! 

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a reformáció 500. évfordulója alkalmából!

 Az idei, 2017. évben ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját. Ötszáz éve egy német Ágoston-rendi szerzetes, Luther Márton (Martin Luther) közzétette 95 tételét, amelyben közös gondolkodásra hívta a vallásos, a kulturális, a civil és a politikai élet, és általában a társadalom minden szegmensének a szereplőit: „Emberek! Nézzük! Hogyan igazíthatnánk életünket vissza a helyes kerékvágásba? Hogyan igazíthatnánk helyre mindazt, ami kificamodott emberi kapcsolatainkban?”A hatás elképesztő volt! A hagyomány szerint a wittembergi vártemplom kapujára „szögezte ki” tételeit 1517. október 31-én.

Horvátországban, a Baranya és Szlavónia területén található református gyülekezetek közvetlenül a reformáció kezdete után keletkeztek. Sztárai Mihály 1544-ben érkezett Dél-Baranyába. A híres reformátor Isten igéjét mindenkinek a saját anyanyelvén hirdette. Munkálkodása nyomán sorra alakultak a protestáns gyülekezetek; egy 1551-ben írott levele szerint 120 gyülekezetet alapított Baranyában és Szlavóniában. A baranyai reformáció 500 éves évfordulója 2044-ben lesz aktuális.

Napjainkban világszerte ünnepi megemlékezéseket tartanak. Mi, itt Sepsén e mai napon, pünkösd másnapján emlékezünk a reformáció eseményeire.

A megemlékezés alkalmából elhelyeztünk egy emléktáblát a sepsei gyülekezetben szolgáló lelkipásztorok névsorával, és egy emléktáblát a reformáció, a sepsei gyülekezet fontosabb történeti eseményeivel. Fontosságában ez utóbbi nem hasonlítható Luther Márton 95 tételéhez, de a hatása meglepő volt, ugyanis a pénteken felállított táblát pár órán belül ellopták...

 Az emléktáblán található nevekkel, eseményekkel emlékezzünk a híres reformátorok tetteire:
  • A már említett leghíresebb délvidéki reformátor, Sztárai Mihály, a 120 gyülekezet névsorában Sepse nevét is leírja: „Inferior Barovia: Nagy-Harsany oppidum, Kopacs, Bellye, Szepse, ...” (Ember Pál: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania 1728., 676-677. oldal). 
  • A következő fontosabb reformátor Veresmarti Illés püspök volt, aki bátran kiállt a helvét irányú „reformátio” tanítás mellett, és ismerte Kálvin János, a genfi reformátor tanítását. Nagyharsányban 1574-ben az unitáriusokkal hitvitára áll ki, és győzedelmeskedik. Később a török elfogja és bezárja, majd hálálra ítéli. Váltságdíj megfizetésével szabadul. 1576. augusztus 16.–17.-én Hercegszöllősőn a Zsinatot vezeti. 
  • Kálvin János jelmondata „Szívemet égő áldozatul néked adom, Uram” több református imateremben, emléktáblán olvasható, és az égő szívet tartó kéz szimbóluma az emléktáblán is látható.
  • Sepsén szolgált 1544-től az eszéki születésű és Wittemberg egyetemén képzett Zigericus Imre sepsei rektor és prédikátor.
Híresebb sepsei származású személyek:
  • Wittembergben végzett Sepsei P. Vince, 
  • az 1600-as évek folyamán a Debreceni Kollégiumban végzett, szintén sepsei születésű Sepsei János (1633), Sepsei P. Sámuel (1665) és Sepsei Sámuel (1670). 
  • Az egyházközség legrégibb tárgya egy ónból készült boroskanna: kis hengeres testű edény tagolt kiöntőcsőrrel. Fedele tagolt, billentője letört, füle deformálódott. Vésett felirata a csőr alatt: „1720”.
  • A gyülekezet lélekszáma: 1817-ben 843, 1848-ban 681, 1886-ban 662, 1910-ben 538, 1941-ben 413. 1989-ben már csak 140 főre tehető a református hívek létszáma, napjainkban pedig a gyülekezet lélekszáma még jobban lecsökkent.
A lélekszám 1817-ben a legnagyobb, azóta folyamatos csökkenés figyelhető meg, és a hívek fogyatkozását követte az egyházi élet hanyatlása is. A hanyatlás kezdetei az 1890-1900 évektől figyelhetőek meg. Okai:
  • a lélekszám fogyatkozása (egyke, kevés gyermek születik, később elvándorlás, külföldi munkavállalás),
  • az elvilágiasodás, szekularizáció,
  • 1920 - Trianon (egy új országban találja magát a gyülekezet),
  • az egyházi iskolák államosítása, melynek során nem csupán az épületről van szó, hanem azzal együtt járó veszteségként a református tanítói szolgálat elveszítéséről is, ugyanis a református egyházban ezek a helyi tanítók egyféle szellemi erőt sugároztak: Baranyában több helyütt a polgári egyletek, önkéntes tűzoltó testületek megalapítói, szervezői voltak. Több helyütt a már állami iskola alkalmazottai, tanítói lettek, és még tovább tudták a magyar identitást erősíteni (pl. Zsili Dániel, Rumph Kálmán,). Az említett és ismert tanítók is idővel megöregedtek, meghaltak. Az egyház elveszítette, tanítóját, kántorát, harangozóját, lelkipásztorát...
  • A jugoszláviai szocializmus kezdetén az egyházi földeket is elvették, államosították, anyagi téren tovább szűkültek a lehetőségek,
  • A szocialista államberendezés csak bizonyos korlátok között engedélyezhette az egyházi munkát,
  • a gyülekezetnek nincs helyben lakó lelkipásztora (egyre kevesebben lesznek a tagok és a gyülekezet szórvánnyá válik...
A mögöttünk lévő 20 évet részletesen nem szeretném elemezni, de nem véletlenül választottam a fenti bibliai verset. Egy törvénytudó (mai nyelven jogász, ügyvéd), megy Jézushoz, hogy kísértse, becsapja Jézust. Sikertelen vállalkozás volt ez, Jézus mindig helytáll, és a törvénytudóval mondatja el a helyes választ. A horvátországi reformátuság nem tudott helytállni, a mai törvénytudók, ügyvédek csapdáiba esett, és ez további hanyatlás, meggyengülés felé vezetett. Egykori újságíró barátom - (Vörös Endre, Vörösmart) aki elsőként írt a horvátországi reformátusok megosztottságáról, - írásának ez a címe: „Fogadatlan prókátorok helyett nekünk igaz próféták kellenek”. A megjelenésekor is tetszett már a cím, de akkor még nem tudtam, hogy az egész azóta kialakult helyzetre, a következő 15 évre is alkalmazható lesz. Sajnos igaz lett. Prófétai írás volt ez.

Tény a megosztottságunk, tény a széthúzásunk. Addig nem is lesz egység a sorainkban, amíg nincs közös nevezőnk. A mai megemlékezés azonban egy közösséggé tudott formálni bennünket, és így csak a lelki értékek – s hitem szerint – a keresztyénségünk komolyan vétele tud egységet teremteni magyar ember és magyar ember, református közösség és református közösség között! Sokat tenne és jelentősen előrevinné az ügyünket, ha komolyan hinnénk az Istent, s komolyan vennénk a keresztyénségünket! Jézus mondása, és az apostol írása szóljon nekünk is: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz, „2és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket”.

Dél-baranyai magyar közösségünk e meggyengülő állapotában fogyatkozó közösség. Nem lehet tömegekben gondolkodnunk, de bátorítson bennünket Berzsenyi Dániel verse: „Nem sokaság, hanem Lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat” (A magyarokhoz). 

Legyenek a jelenlévők mindannyian a reformációról való megemlékezés bátor résztvevői! A mai napon itt, Sepsén, felavatjuk a helyben szolgáló lelkipásztorok emléktábláját. Sajnos a „Református Tanösvény” 1. állomásának a felavatása az említett és sajnálatos lopás miatt elmarad, de reméljük, hogy egy későbbi alkalommal arra is sort keríthetünk. A szeretetvendégségen való részvétellel szeretnénk egy fórumot is teremteni, hogy egymást erősítsük. A folytatásban pedig június 25.-én találkozunk Vörösmarton.

A reformáció 500 éves évfordulójára, pünkösd másnapján a Szentlélek eljövetelére emlékezve szóljon hozzánk Bódás János verse:

(Semper Reformari)

Bizony, bizony, a „Semper reformari”
ideje jött el s elsősorban ránk!
Nem szekta, „izmus”, Róma most a kérdés:
bennünk lobbanjon újra fel a Láng,
a szent Láng, ami őseinkben égett,
mitől sok fásult szív tüzet fogott
s áldozva szolgálták a hazát, s népet,
szerények, tiszták voltak, s boldogok.
Itt az idő, hogy a Lélek vezessen,
s azt tegyük, amit az Úr ma ránk kiró:
nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak
majd református reformáció!”.