Szőr Frenki halálára

PORBÓL LETTÜNK, PORRÁ LESZÜNK (II.)
Csúza, 2020. július 20.
Szőr Frenki temetése.
Élt 47 évet.
Temetési beszéd.

ELTŰNÉS ÉS MEGMARADÁS
Egy hang szól: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. – Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. (Ezsaiás, 40.6-8)

Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. (János 5.24)

A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (I. János 2.17)

Kedves gyászoló rokonok!
Kedves gyászoló közösség!

Tőlünk eltávozó Szőr Frenki testvérünk fiatalon, 47 évesen távozik el tőlünk. A betegség legyőzte, erősebb volt. A felolvasott biblia versek az emberi élet múlandóságáról, eltűnéséről szólnak nekünk, a bibla ige igazságával: „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé”.

A Biblia írói sokszor használnak képeket, szimbólumokat, Ézsaiás próféta a természetből vett képekkel, az elhervadt virág, a kiégett fű segítségével mutatja nekünk e földi életünket, emberi létünk végességét, határát, mulandóságát, eltűnését. Ezt az igazságot kiáltja bele Isten igéje a mi világunkba. Az ember oly sokszor elbízza magát, és büszke tudására, erejére, gazdgságára, szépségére, hatalmára, de valójában csak a fűhöz hasonlítunk: mindnyájan hamar elszáradunk. Íme, itt, e mai szomorú temetési szertartásunk is ezt mutatja.

Isten kijelentése szerint mindnyájunk élete hasonlítható a mező virágához, virágok vagyunk a nagy-nagy virágmezőn, az élet virágmezején. Mindannyiunkat megperzsel a szenvedések tüze, betegségek, veszteségek, tragédiák az elmúlás szele. Ez az igazság nem csupán a ravatalon nyugvó, mindössze 47 évet élt testvérünkre vonatkozik, hanem mindnyájunkra nézve érvényes. Tőlünk eltávozó testvérünk életében is látható ez az igazság. Elveszítette édasanyját, nagyanyját, de különösen megviselte, a három évvel ezelőtt elhunyt édesapja hiánya. Eltűntek mellőle a szülők, hozzátartozók, végül egyedül maradt, és most ő is eltűnik közösségünkból. Sajnos olyan időket élünk, amikor egyre többen tünnek el, és egyre kevesebben maradunk. Az üresen maradt házak, a félig üres utcák mind-mind erre mutatnak. Jönnek a szárazságok, szél-fuvallatok és sorra száradtak el a virágok.

Testvéreim, így nevel rá bennünket Isten arra, hogy úgy tekintsük életünket és világunkat, hogy nincs nekünk itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Ami testtől született, mondja a mi Urunk Jézus Krisztus, test az, és ezért nincs örökkévalósága. Test és vér nem örökölheti Isten országát. Egész földi életünk nem más, mint vándorút egy magasabb végcél felé; átmenet a földi, múlandó létből az örök életbe.

E földi vándorutunk egykor végetér, eltűnünk. Egy ideig még az ismerősök emlékei között tovább élünk, egy ideig a temetőben a kőbe vésett neveket még el lehet olvasni, meg lehet találni, idővel azonban eltűnnek az emlékek, megkopnak a kőbe vésett betűk. A Szentírás reménységet ad valami örökre, soha el nem múlóra ami mindig megmarad.
A halállal mindenki szembe találja magát, lehet ez betegség által, mint hazatért testvérünk esetében, vagy baleset útján, vagy egyszerűen az öregség elérkezésével. Mikor elkap bennünket az ÚR szele, megszárad, ellankad az életünk. Az egyiket egyszerre teríti le a vad, fergeteges szélroham, a másikat hónapokig, évekig tartó állandó szélfúvás hamvasztja el. Azonban ezt senki ember el nem kerülheti. Bűneink miatt mindannyiunkra ránk fuvall a halál szele, az ÚR szele. Elszárítja az életünket, annak minden szépségét. Ennek mindenkor mindnyájan tudatában kell hogy legyünk. És készülnünk is kell rá. A véges létünkkel, életünkkel szemben, az ÚR beszéde örökre megmarad. Ez a beszéd pedig nem valamit, hanem valakit hirdet: Jézus Krisztust. Ez a beszéd tehet minket igazán élőkké, aki hallja az én igémet… annak örök élete van… Van lehetőségünk meghallani Isten igéjét, és hinni Jézus Krisztusnak, a hit hallás által van… A mai napon is szólt hozzánk az Ige, és vannak még igehirdetési és igehallgatási alkalmak. Testvérek, élünk-e a lehetőséggel minden adódó alkalommal? Készülünk-e a földin túl az örök életre?

A bibliai Ige nekünk szól, bíztat, bíztat benünket, hogy Istennek engedelmeskedjünk: “aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”. Lehetsz fű, lehetsz virág Isten kertjében: öncélúan nem élheted az életet. Illatoznod kell, szolgálnod kell, másoknak a javára. A virág ugyan rövid életű: de amíg virul, de amíg virul, általa szebbé lesz a világ. A mi rövid emberi életünk is alkalom arra, hogy mások életét szebbé, boldogabbá tegyük, ne magunknak éljünk. Arra hív fel az ige itt, a koporsó mellett, hogy az élet bármely rövid élet is, alkalom a szeretetre, a jó cselekvésére. Így éljük hát azt.

Ezt mi Jézus Krisztustól tanuljuk meg igazán. Ő meghalt, de a halálból érettünk föltámadott, hogy elszáradt, a bűn halálában lévő életünket megelevenítse. Ezt az igazi életet hirdetteti most is az ige. Ezt az életet keressétek, gyászoló Testvéreim! Ebben bízzatok, ebben reménykedjetek. Isten élő beszéde maga Jézus Krisztus. Őt keressük, Őt hallgassuk, amíg időnk van. Benne megtaláljuk a teljes, az üdvösséges, igazi emberi életet. Az örök életet. Ámen!

Búcsúztató (Farkas Andrea)
Búcsúzom barátomtól “Frenkitől”.
Fájó szívvel búcsúzom szeretett falunk legbecsületesebb, legtisztaszívűbb lakosától, a mindig udvarias, kedves és segítőkész Frenkitől. Bár nehéz élete volt és csak kevesektől kapott szeretetet, törődést, Ő mégis mindenkihez intézett néhány kedves szót. Bár nélkülözött, sosem volt tolakodó vagy tisztességtelen, és nem panaszkodott. Ha kölcsönkért, abból gyakran mást ajándékozott meg névnapja vagy születésnapja alkalmából. Ilyen ember volt Ő. Sokan példát vehetnénk róla.
Sajnos kevesen voltunk, akik tudtodra adtuk, hogy milyen szeretetreméltó, értékes ember vagy, de mi örökké őrizzük emlékedet.
Furcsa lesz úgy pillantani ki az ablakon vagy sétálni a faluban, hogy már nem ülsz a padon, hogy nem vagy ott. Nagyon fogsz hiányozni. Számomra mindig Te maradsz a legkedvesebb és legszerényebb ember, akit valaha ismertem.
Nyugodj békében!