Szalay Antal kopácsi lelkész (1907-1928)

A Trianon utáni, elcsatolt területeken a szerb uralom már az ezerkilencszázhuszas évek elejére olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyek még a többségben lévő nemzetiségek életét is alapjaiban törték meg. A nyelvi megszorításokat követően a vallási közösségek, majd a közigazgatási szabályok vonatkozásában is terrort vezettek be. A református egyházat kényszerítették, hogy alkalmazkodjon lelkészeit illetőleg is az állampolgársági törvényhez, amely azonban nem rendezte megnyugtató és követhető módon az alkalmazkodási lehetőséget a lelkészek részéről a legkisebb mértékben sem. A diszkrimináció az egyházi alkalmazottak vonatkozásában ma is különösen körülményesnek bizonyul számos esetben, az Európai Uniós feltételek teljesülése esetén is. Ez a tendencia ma Magyarországon és Horvátországban is tovább él. Az egyházi misszió így szigorúan az egyház falai közé szorul.

1928-ban Jugoszláviában tarthatatlanná vált a helyzet, miután az egyházi iskolákban is bevezették a nemzetalkotó (szerb) nyelvtudás kizárólagos követelményét. Tanároknak kellett tömegével elhagyniuk állásaikat, ezzel veszélybe sodorva az addig magas színvonalon működő iskolák további fenntartását. Az évtized végére a református esperesség szárnyai alatt szerveződött egyházközségek lelkészei közül Szalay Antal kopácsi lelkész (képünkön), ügyvivő esperes majd egy tucatnyi lelkésszel együtt is állampolgársága “rendezetlensége” miatt kényszerült elhagyni szolgálati helyét. Szalay lelkipásztor családjával együtt Kopácsról Magyarországra menekült. Több gyülekezet is lelkész nélkül maradt, amint arról Ágoston Sándor püspök beszámolt.

Kopács, gazdag és megbecsült gyülekezet lévén hamar be tudta tölteni a megüresedett lelkészi állást, Narancsik Pál segítségével. Több gyülekezet azonban lelkész nélkül maradt, és a teológus oktatás kivitelezhetetlensége – a nyelvi akadályok és szabályok mögé bújtatott törvények – miatt a lelkész utánpótlás kérdése máig kísérti a délvidéki kerületek egyházi közösségeit.

(Református Egyházi Fotógyűjtemény, Kopács, 2020.)