Sipos Mihály igehirdetése


Zsoltárok 24:7–10
A dicsőség királyának bevonulása

Némely írásmagyarázók szerint ezt a zsoltárt akkor énekelték először, amikor Dávid király felvitette Isten szövetségének ládáját (a frigyládát) Jeruzsálembe, a templomba. A frigyláda nagyon szépen kidolgozott, mintegy 125 cm hosszú, 75 cm magas és ugyanolyan széles, fából készült láda volt, melynek díszes fedele tiszta aranyból volt. Ebben volt benne a két kőtábla a 10 parancsolattal. Az volt a zsidó nép hiedelme, hogy Isten mindig vele van a frigyládával, ezért hurcolták magukkal a harcba is, hogy megvédje őket. Amikor a ládát Jeruzsálembe vitték, nagy tömeg énekelte Jeruzsálem kapui előtt a 24. zsoltárt …Ti kapuk, emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, had menjen be a dicsőség Királya … az erős és hatalmas Úr … a seregek Ura…

Előképe volt ez a Jeruzsálembe való bevonulásnak, amikor megkezdődött Jézus váltságmunkája. Itt kiáltanak hozsannát a dicsőséges királynak, de akik csak embert látnak Jézusban, azt kiáltják itt: Kicsoda ez? Itt vannak már azok is, akik majd „feszítsd meg-et!” kiáltanak. A király elvonul, de nem marad Jeruzsálemben. Útja a Golgota felé vezet, ahol töviskoronát kap és a bűnös ember gúnyt űz belőle. Jézus mindent eltűrt, mert tudja, hogy ez az Ő Atyja akarata. Keveset beszél. Türelemmel hordozza az emberi bűn terhét és vállalja a szenvedést, a gúnyt, a kereszthalált, mert tudja, hogy ez az út vezet a dicsőségbe. Ezen az úton ruházza reá Atyja a hatalmat és adja osztályrészül a királyi dicsőséget. A Golgotán úgy látszott, hogy a bűnös ember győzött Jézus felett. Ez a látszólagos győzelem eloszlott a húsvéti sírnál. Ezután többet beszélnek róla az emberek, még jobban felismerik és csodálják benne Isten csodálatos hatalmát. A legyőzött bűnös ember érzi, hogy neki meg kell hódolni Jézus előtt, a dicsőséges király előtt. Megérzi azt, amiről Jézus akkor beszélt, amikor tanítványaitól búcsúzott: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön… tiveletek vagyok minden napon… nem hagylak titeket árvákul… eljövök hozzátok”. Ilyen érzésekkel és reményekkel megtelt szívvel néznek utána a mennybe, amikor felmegy tőlük, hogy elfoglalja helyét az Ő dicsőségének királyi székében.

Azóta évszázadokon keresztül felcsendül az ige szava: Bizony hamar eljövök…, és válaszul a hívó imádság: Bizony jövel Uram Jézus!… (Jel. 22:20)

Milliók ajkán megzendül az ének:

Eljön újra Jézus hozzánk
Harcba Ő vezet,
Nála nélkül semmi módon
Győzni nem lehet…