Sepsei lelkészek és beszolgáló lelkészek emléktáblája avatás, 2017. pünkösd másnapján

Lelkipásztorok emléktáblája avatás a sepsei templomban, 2017. pünkösd

Helyben szolgált lelkészek, Sepse, 2017

A sepsei református templomban a pünkösd másnapján megtartott ünnepi istentiszteleten két emléktáblát leplezett le a gyülekezet gondnoka Kelemen József és helyettese, valamint a gyülekezet jelenlegi lelkésze. A Varga György lelkipásztor kutatásai alapján összeállított helyben egykor szolgálatot teljesítő lelkészek és beszolgáló lelkészek névsora került a két márvány lapra, hogy emléket állítson és tisztelettel adózzon azoknak, akik az elmúlt évszázadok alatt hűségesen szolgálták Isten népét a drávaszögi dombok közé bújt településen, Sepsén. Soli Deo Gloria!

 

Sepse, beszolgáló lelkészek emléktáblája avatás, 2017. pünkösd

Beszolgáló kisegítő lelkészek névsora, Sepse, 2017.

A fenti híradásnak az ad különös jelentőséget, hogy  a sepsei református gyülekezet tagjai Istenhez, hitükhöz és templomukhoz való ragaszkodásukért sok viszontagságon mentek keresztül az elmúlt évtizedekben.

A kétezres évek elején Varga B. Árpád VI. éves teológiai hallgató, megbízott lelkipásztor a következőkkel mutatta be egy országos hírportálon szolgálati helyét: „ Sepsére Vörösmartról Csúzán és Hercegszöllősön át vezet az út. Jelenleg a református templom nem a mi gyülekezetünk használatában van.” Ebben az időben derült ki, hogy a faluból néhány volt gyülekezeti tag az előzőekben beszolgáló szomszéd lévita segédletével először a helyi református gyülekezet, mint tulajdonos nevét a járási földhivatalban megváltoztatta, majd az ezzel egy időben ezen az új néven alapított új gyülekezet tulajdonába íratta át az eredeti tulajdonos ingatlanjait: a parókiát, a templomot és az egyházi földeket. Mindezt titokban úgy sikerült lebonyolítaniuk, hogy az eredeti tulajdonos a földhivataltól a névváltoztatási kérelemről értesítést sem kapott, ugyanis a csalóknak arra is gondjuk volt, hogy kapcsolataik segítségével intézkedjenek, hogy a nyilvántartásban az értesítési cím még a kérelem előtt a saját címükre változzon. A hivatal megtette, amire kérték. A hamis eljárás olyannyira sikeres volt, hogy a Magyarországi Református Egyház akkori Zsinati elnöke anyagilag is (nyilván jóhiszeműen) támogatta a sepsei bitorlók ingatlan fenntartó tevékenységét.

1805-ben épült a sepseiek ma is látható temploma. Az 1803-ban leégett, egykori katolikus birtok, majd református kézbe került épület helyett a mai a völgy melletti keleti dombra épült. Jellegzetesen kimagasló formáját a körülötte kialakult bonyolult helyzet is állandóan a figyelem központjában tartja.

Parókia, Sepse, 2017.

Kapurészlet, Parókia, Sepse, 2017.

 

De más is felhívja magára ebben a faluban a figyelmet. A délszláv háború ideje alatt és azt követően a Szerbiából baranyai területre bevándoroltak lakhatási gondjaira adott válaszként került a parókia mai lakója portán belülre. Odaköltözésekor sok ígéret elhangzott, amelyekre már csak az egyházi ingatlanok tulajdonos képviselői emlékeznek. Az egykori szívességi lakáshasználóból mára megszálló lett. Érdekei megkívánták, hogy polgári foglalkozása mellett egyházi szolgálatot is felvegyen. Rá is aggattak egy palástot, így lett a kakukkmadárból fészeklakó énekes jómadár. Tizenévekkel ezelőtti odaköltözésekor még volt, aki a józanéletű református hívek közül támogatta, mára alig akad valaki, aki ne lenézéssel nyilatkozna életviteléről és magatartásáról. És persze méreggel, mert megbízói – választója egy sem lévén – gondoskodnak arról, hogy képviseleti megbízásai kuszaságán keresztül a jog adta, a visszaélésekkel kapcsolatos eljárások türelmessége folytán évtizedeken keresztül lehessen a zavarosban halászni.

Templomkapu, Sepse, 2017.

A tulajdonos változásról végül és véletlenül értesült a gyülekezet gondnoka. Történt egyik vasárnap délelőtt ugyanis, hogy a rábízott templom kulcssal nem tudta a bejárati ajtót kitárni, mert egy frissen felszerelt pánt és rajta lakat zárta el az útját. A helyzetet tisztázni kívánó és közmegbecsülésnek örvendő egykori gyülekezeti gondnok, néhai Gogoják István illetéktelen behatolás és rongálás miatt kellett, hogy a bíróság előtt megjelenjen, de nem tudta az eljárásokat végigvinni a legfelsőbb fórumokig, az egészsége nem bírta.

Gyülekezet Sepsén, 2017.

A református gyülekezet alázatos tagjai azóta is hétről hétre házi istentiszteleten imádkoztak, hogy a templom, parókia és egyházi ingatlanok méltó kezekbe, és a jogos és méltó tulajdonosok kezelésébe kerülhessenek. Becsületességük záloga a jogszerűség és a jogkövetés az egyházon belül és a polgári életben egyaránt. Ez ad erőt számukra ahhoz, hogy egy évtizeden át türelemmel várják, hogy a jog érvényesülhessen. De érvényt szerezni mind a türelemnek, mind a jognak, nehéz. Az egyház vezetősége a helyi presbitériummal közösen is csak évek múltán tudta a jogszerűtlen földhivatali eljárást visszafordítani, és az ingatlanokat az eredeti tulajdonos nevére visszaíratni.

Úrvacsora Sepsén, 2016.

A sepsei református templom állapota felmérést, majd szakszerű javítást kíván. Tulajdonosként a presbitérium a feltáró munkát megkezdte, és tavaly nyáron megkezdődtek a nagytakarítást követően helyben az istentiszteletek is. A templomban minden héten egyházunk más-más lelkipásztora szolgál. A torony és a padlás galambmentesítése, az ablakok és ajtók javítása mellett a templomkert tisztítását és parkosítását végezték a hívek (a kivágott és tüzelőnek elkészített fát a helyszínről később ismeretlenek ellopták…). Sajnálatos, hogy a jelenleg is jogtalanul birtokon belül levő lakó és támogatói egy évtizede nem végeztek hasonló munkát, a környezet elhanyagolttá és rendetlenné vált, ezzel is kárt okozva a helyi gyülekezetnek. A fenyegetéseknek nem engedve a keresztyén gyülekezet most határozottan lépett. Az elvégzett munkáról dokumentáció is készült.

Mindezek ellenére ismét az az abszurd helyzet állt elő, hogy egyházunk tagjai ellen ismét bejelentéssel élt a magát jogosultnak tartó másik fél, – és hihetetlen, de a feljelentést a régi és eredeti, és immár újra tulajdonos nevén és azonosító adataival tette meg! – de a Földhivatal a változáskérelmet elutasította. A hívatlan lakó azonban továbbra is a parókián lakik, hívei legutóbb a sepsei információs tábla ellopásának ügyébe keveredtek.

Meddig kell mindazt tűrnie a jogos tulajdonosnak, gyülekezetünknek, hogy értékeit lerombolják, kihasználják, tönkreteszik…? Meddig tűri a hatóság a hamis és megalapozatlan beadványokkal történő félrevezetést, amely az időhúzás által ugyancsak a hamis utat járók hasznára szolgál?
Az is kérdés, hogy vajon kinek az érdeke, hogy az Isten házában ne hangozhassék az evangélium, Jézus vígasztaló és felemelő kegyelmének híre azok között az emberek között, akik sokat szenvedtek és hűségükről tettek bizonyságot a mi szemeink előtt is az elmúlt több tíz esztendőben? Kinek az érdeke?

Hogy nem a helyieké, akik szeretik és tisztelik saját közösségüket és születési és lakó helyüket, az kézenfekvő. Ők a sepseiek, az ottani reformátusok, akiknek ősei mintegy kétszáz évvel ezelőtt az akkori próbatételek után templomépítésbe kezdtek, mert ismerték Istent, a Megváltót és egymással a falun és gyülekezeten belül keresztyén közösségben kívántak élni és dolgozni.