Református Tanösvény információs tábla avatás Vörösmarton 2017 június 25-én.

 

 

A vörösmarti református információs tábla leleplezése, 2017. június 25.

A két héttel ezelőtti sepsei* ünnepséget követően vasárnap, a délelőtti istentisztelet után a vörösmarti református templom bejárata mellett a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház idei programjában tervezettek szerint református információs tábla avatásra gyülekezetek egyházunk hívei.

Vörösmart, 2017. június 25.

Ember Lajos presbiter, Vörösmart, 2017. június 25.

 

Vörösmart, 2017. június 25.

Pinkert Ida csúzai gondnok, Vörösmart, 2017. június 25.

* (eredményét tekintve egyelőre csak félig sikeres, ugyanis a Sepsén felállított és átadásra előkészített táblát felállítását követően néhány órán belül ellopták…)

Istentisztelet, Vörösmart, 2017. június 25.

Sipos Lajos országos főgondnok köszönti az egybegyűlteket, Vörösmart, 2017. június 25.

Kopácsi Kettős János püspök mond bevezetőt a református információs tábla avatása előtt, Vörösmart, 2017. június 25.

Az ezt megelőző istentiszteleten Varga György lelkipásztor hirdette Isten Igéjét, Sipos Lajos főgondnok és Kopácsi Kettős János szuperintendens köszöntötte az egybegyűlteket. A szertartást követően Varga György lelkész a helyi gyülekezet történelméről, a helyi eklézsia értékeiről tartott előadást a templomban. Ezt követte a tanösvény tábla felavatása, melynek tartalmáról honlapunkon már korábban tájékoztattuk olvasóinkat.

Varga György lelkipásztor, Vörösmart, 2017. június 25.

Vörösmart, 2017. június 25.

Vörösmart, 2017. június 25.

Varga György tiszteletes a jelenések könyve 2. részének 17. versében foglaltak szerint vezette be előadását:

Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.” (Jelenések könyve, 2:17)

Vörösmartra a kezdeti időszakot követően néhány évvel később érkezett el a reformáció tanítása, de egységes egyháztestként az 1517. évet tekintve határkőnek, ennek a gyülekezetnek az élete is egybeforrt a vidék életével és egyházi történelmével. Varga György öt korszakra osztotta a gyülekezet közel 500 éves történelmét. Ezek mindegyike alapjaiban határozza meg azt, amit ma magunk körül látunk és amiben élünk.

Az első korszak a gyülekezet és az iskola korszaka volt. Ebben az időben nem csupán az igehirdetésre és az egyházi liturgia gyakorlására helyezték a hangsúlyt elődeink, hanem fontosnak érezték azt is, hogy az egyház mellett iskolákat is alapítsanak és a tanítás fontos munkáját is végezzék nagy rendszerességgel. Az írás és olvasás tudományának terjesztése ebben az időben azt eredményezte és célként is kitűzte, hogy a Szentírásban megfogalmazott üzenet minél szélesebb körökhöz eljuthasson. A hallott Ige mellett az írott Ige is megjelent a közösségben. Az iskoláról szóló első feljegyzés a gyülekezettel kapcsolatban egy visszaemlékezésből maradt ránk. Az 1647-es évben tesz említést Józan Gáspár azokról a protestáns iskolákról, melyek között Vörösmart is egy iskolának otthont adó településként kerül megemlítésre. Ebben Kecskemét, Pécs, Cegléd, Nagykőrös mellett szerepel Vörösmart is, melyből értelmet nyerhet a közismert mondás üzenete is: „bejártam Tolnát… Baranyát…”. Az iskolában tanulhattak a vörösmarti diákok, avagy „deákok”, ahogyan az azóta is használatos és egykori diákok által ránk hagyott „Deák-szurdok” elnevezésben is ez a mai napig él. Rövid működési időszakot követve 1686-ban a tatár támadások után az iskola megszűnt, illetve professzoraival együtt elmenekült Kiskunhalasra, ahonnan nem tért vissza alapító helyére. Ennek a kornak jellemzője a gyülekezet vonatkozásában az a rendkívüli tény, hogy az itt szolgáló lelkészek közül hat püspöki címet is viselt, akiknek neve szélesebb körben is jól ismert a hazai protestantizmus és egyháztörténet kutatói számára: Szegedi Kis István, Veresmarti Illés, Laskai János, Petrik György, Vörösmarti János és Gyimóthi István. Ebben az időszakban élte a vörösmarti eklézsia a maga fénykorát, mely a háborúk és támadások miatt ért véget. Kevés írásos emlékei ennek a kornak szólnak arról, hogy a Vörösmarti iskolát a baranyai eklézsiákon kívül némely erdélyi urak, nevezetesen a Teleki, Bánffy családok segítették abban az időben, amikor tanárok voltak falai között Nyírő István, Foktői Pécsi János.

Az iskola nyomai és hatásai azonban későbbiek folyamán is számos módon fennmaradtak. Az 1817-es pöspöki vizitáció összeírásai szerint 53 fiú és 45 leány szerepel a névsorban. A mai iskolás korúakhoz képest ez az adat, és még hozzátéve a katolikus iskolába egykor beiratkozott diákok számát is, sokkal nagyobb létszámot mutat. Igaz, a következő református püspöki vizitáció idején, 1885-ben már csupán 71 iskolás korú gyermekről tesznek említést. A fogyatkozás ebben a korszakban már felismerhető.

Később, a szabadságharcot követően a honvédtüzér Apostol János tanító, vagy Gróf Kálmán tanító és mások tették lehetővé, hogy Baranyai Júlia idejére kialakulhatott ismét egy erős iskola Vörösmarton. A reformációra mutat vissza ezeknek a törekvéseknek a sikeressége a vidéken.

Savoyai nagyharsányi és zentai győzelmei a török megszállók ellen újabb korszakot nyitott a területet benépesítő lakosság életében. A török kiűzését követően az ellenreformáció idején a római katolikus egyház és az azt támogató főurak uralma határozta meg Vörösmart vallási rendjét is. Nehéz időszak volt ez a falu protestáns népessége számára. A személyes fenyítések, a lelkészek elleni erőszakos fellépések sem voltak ritkaság számba menő események.

A következő korszakot nevezhetjük az építkezés korszakának a gyülekezet életében. Rácz Pál lelkipásztorkodása alatt épül fel a most is látható templom, 1871-ben. Ekkor már istentiszteletet is tartottak ezen a helyszínen, mert a parókia már 1860-ban állt. Sajnos az egyházközség levéltára a II. Világháborúban elveszett, ezért erről a korszakról kevés az írásos feljegyzés az irattárban. Talán idővel Rácz lelkész, a templomépítő lelkész életéről is többet tudhatunk majd meg. Az mindenesetre általánosan elmondható, hogy a nagy építkezések egy gyülekezet életébe egyéb vonatkozásokban is jelentős változásokat hoznak és okoznak. A templom és parókia építések pozitív irányba is mutathatnak. Vörösmarton nagyon jelentősnek mondhatók az ebben a korban történt „külső” építkezés jelei, de a falakon belül már ekkor is láthatóak voltak a hanyatlás szomorú számai. A gyülekezet lélekszáma 1857-ben volt a legnagyobb, 1040 fő volt ekkor a hívek létszáma, de 1885-ben ez a szám a kimutatások szerint megfogyatkozik, 904 főre csökken. Ekkor nem csupán a halálesetek és az elvándorlás miatt lép fel csökkenés, hanem a nazarénus vallás térhódítása is számottevő. Egyre nagyobb gondot okoz az egyház anyagi fenntartása, akadozik a lukma fizetés, gyakran lehet a jegyzőkönyvekben hamisságről és elégedetlenségről olvasni. Erkölcsi romlás jelei tapasztalhatók már azokban az esztendőkben is, amikor még Rácz Pál a lelkipásztor, amikor a templomépítés szent munkája folyik a gyülekezetben. A hanyatlás a gyülekezeti élet számos terén is megkezdődni látszott.

Az ezt követő időszakban már határozottan a hanyatlás jelei mutatkoznak. Egy kiemelkedő képességű lelkipásztor, aki 1909-ben érkezik a gyülekezetbe megírja a gyülekezet történetét. Fábián Zoltán lelkész. Írását a gyülekezet női tagjainak eladott kézimunkáiból befolyt összegből adták ki. A kötetben említésre kerül Novák Olga neve is. Fábián lelkipásztor a gyülekezetet az építkezések után továbbra is fennálló adósságokkal vette át, melyeknek rendezésére átszervezésekbe kezd. Reformokat vezet be az egyházfenntartással, a gyülekezeti élet gyakorlatával kapcsolatban és úgy is tűnik, hogy az elmaradásokat sikerül is rendezni. Azonban a gyülekezeten belüli lélekszám fogyatkozást nem tudja megállítani. Prófétai meglátásait lejegyzi. „Hát a pusztításnak nem elrettentő képe-e ez, hogy száz év leforgása alatt 48-ról alászállott a születések száma négyre?” – írja keserűen. Száz év összegzését írja le mintegy száz évvel ezelőtt, 1910-ben, és azóta tudjuk, hogy a lélekszám azóta is még rohamosabban fogyatkozik. De nem csak ő látta ilyen szomorúsággal a jövőt. Béni Izsák is hasonlóképpen látta mintegy száz évvel ezelőtt népének a sorsát. A vizitációk alkalmával megjelent püspökök, Szász Károly a Dunamellékről, vagy később Ravasz László is hasonlóképpen írtak és értelmezték a kort.

A gyülekezet életében 1941-44 között volt tapasztalható némi fellendülés, amikor az elcsatolt részeket újra Magyarországhoz kapcsolták. Sebestyén Jenő, Ravasz László, Novák Olga és más ismertebb lelkipásztorok látogatták az anyaországból a gyülekezetet és a vidéket evangelizációjukkal és biztató szavaikkal sietve segítségére a vidék reformátusságának.

1948-ban, majd 1961-ben ismét helyben lakó lelkipásztorok kerültek az eklézsia élére. A folyamatos személyes és közösségben való szolgálat pezsdítőleg hatott a kicsiny közösség tagjaira. Vecsery János helyben lakó lelkipásztor segített áldozatos munkájával ekkor a gyülekezeten belül a háborús károk kijavításában.

A legutóbbi két évtizedben a templom és a parókián egyaránt nagy javításokat kellett elvégezni. A templomot ismét istentisztelet tartására alkalmassá kellett alakítani, a falak szigetelési munkája, a tetőzet, födém, a karzatok és a padlózat, az ablakok és üvegezések a bádogozás, csatornajavítás, vakolás volt sürgetően napirenden. A paplakot ismét lakhatóvá tette a gyülekezet helyi és adományokból befolyt fedezettel, és a legutóbbi háborút követően esztendőkre helyben lakó lelkipásztorok is szolgáltak Vörösmarton; Iván Géza lelkipásztor a legnehezebb időszakban vállalta a gyülekezet lelkigondozását és az egyházi szolgálatok megtartását. Ma a parókiaépület összkomfortos lakóház, gyönyörű kerttel, udvarral, melynek állapota a gondnok és a helyi presbiterek munkáját dícséri. Több lelkipásztor is szolgált rendszeresen a gyülekezetben az elmúlt időszakban, mint például segédlelkészként Varga B. Árpád, nyugdíjas lelkipásztor testvérünk Cziriai János, dr. Hegedűs Loránt püspök, Hünlich Robert lelkipásztor, Bóka András esperes, Pápai Szabó György és sokan mások is, akik vendég igehirdetőként vagy vendégként jártak a Vörösmarti Református Gyülekezetben

Programjainkat bibliaórák, presbiteri és női konferenciák, kirándulások, csendesnapok, tombola-délutánok, szeretetvendégségek, hittantáborok, női imanapok, ökumenikus imanapok színesítették. Több koncertnek is otthont adtak épületeink, fellépett közöttünk a Vörösmarti Énekkar, több alkalommal Jeszenszky Lara művésznő adott énekkoncertet. Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a katolikus hívekkel és a katolikus plébánosokkal is baráti közösséget sikerült kiépíteni az elmúlt évek folyamán.

Lábadyné Kedves Klára megírta és megjelentette Novák Olga lelkipásztor életének történetét. Fábián Zoltán megírta a Vörösmarti Eklézsia története című könyvét, melyből felolvasást is tartott a gyülekezet.

Halottainkat eltemettük, gyermekeinket kisebb számban kereszteltük – mondta végezetül a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora, Varga György, aki jelenleg a szomszédos Csúzáról látja el szolgálatait a vörösmarti reformátusok körében. „Mindez lehet kevés és egyszerre sok is. A gyülekezet létszámát tekintve lehetne azt is mondani, hogy sok minden más is megvalósulhatott volna, de lehet azt is látni, hogy a gyülekezet erőn felül is elért áldott eredményeket és eljutott sok mindenre”- folytatta, köszönetet mondva a gyülekezet gondnokának Uszodi Ferencnek.

A gyülekezet adóssága jelenleg az, hogy nem tudott az elmúlt időszakban só és kovász lenni, ahogy a bibliai történetben olvasható, vagy ahogy a jézusi történetekben látható. Nem tudott a gyülekezet az elhalálozók számától nagyobb mértékben szaporodni, vagy másokat magához vonzani. Különösen fájó, hogy református vezetőink között is kialakult egyfajta ellentét. Nem voltak megtérések, az ébredés elmaradt, mindez hiányzik közösségeinkben.

A gyülekezet életének ötödik korszakaként Varga György lelkipásztor a jövővel kapcsolatban mondott buzdító szavakat, bizonyságtételt. A gyülekezet tagjai jelenleg az idősebb korosztályt képviselik. De ők azok, akik a legnehezebb időszakokban mindig helyt tudtak állni. Mózes is, amíg Egyiptomban él, amíg Midjám pusztájában tölti fiatal éveit, addig csupán gondtalan életet él. De Isten Mózes életének későbbi, idősebb korban megélt szakaszát is megáldja, amikor segíteni tud népén és amikor hasznára lehet nemzetének, amely megéli az egyiptomi rabszolga sorsból való szabadulást. Vagy emlékezhetünk János apostolra is, aki idősebb korában került Pathmos szigetére, akkor, amikor már tanítvány társait kivégezték, keresztre feszítették. János idős korát tölti ott a száműzetésben, de nem hiábavalóan, hanem hasznosan, mert leírja a Jelenések könyvét. Buzdítás legyen ez az időseknek a kitartásra és hűségre és a további szolgálatra.

A fiatalok számára legyen intelem, hogy eljön az az idő, amikor az egy-két vörösmarti fiatalnak össze kell fogni az egy-kép csúzai és pár hercegszöllősi fiatallal, hogy tegyenek valamit az akkori egyház ügyéért és életéért. Bíztatásul legyen számukra az, hogy ha nincsenek is sokan, amit leírt Fábián Zoltán: „Véreim, magyarok, református egyházam hívei! Tekintsetek a mi egyházunk fényes múltjára, nagy nemes, dicső hivatására, és senki egyházának, hazájának, ennek az egybeforrt két közös kőfalnak lerombolója ne legyen! Gondolja meg mindenki, aki lelki harcok, gyötrelmek között hányattatik, ne egyszer, ne tízszer, hanem százszor is, hogy református ember lehet-e felekezet nélkülivé? Oh, nem.”

Kérjetek jót ez városnak,
Békesség légyen azoknak,
Kik ez várost tisztán szeretik.
Légyen te kőfalaidban
Csendesség és jó békeség,
Az község közt egyenesség,
Jó szerencse házaidban.
Az én atyám fiaiért
És ott lakó feleimért
Adjon Isten jó békeséget.
Szentségiért én ez helynek,
Melly szerzetött az Istennek,
Minden jót kívánok tenéked.

(Szenczi Molnár Albert: CXXII. Zsoltár)

 

Vörösmart, 2017. június 25.

Vörösmart, 2017. június 25.

 

Vörösmart, 2017. június 25.

Vörösmart, 2017. június 25.

 

Szeretetvendégség, Vörösmart, 2017. június 25.

Szeretetvendégség, Vörösmart, 2017. június 25.

Szeretetvendégség, Vörösmart, 2017. június 25.

Szeretetvendégség, Vörösmart, 2017. június 25.

 

Szeretetvendégség, Vörösmart, 2017. június 25.

Szeretetvendégség, Vörösmart, 2017. június 25.