Református információs tábla Sepsén

 

Sepsei református információs tábla, 2017

 

 

 

Az alsó-baranyai Sepsén emléktáblát állított a helyi református gyülekezet a reformáció emlékére. A táblát a kihelyezést követően, még az avatás előtt ellopták.

 

A gondnok szomorúan számolt be a faluban történt bűncselekményről: „csak szeretném megosztani a tábla tartalmát, hogy valójában mit is ír rajta. Sajnálatos, ami történik, de majd idővel az Úr mindent a helyére állít, azt hittem, ha a jelenünk sajnos nem is egyezik, de legalább a múltunk egyezik… de úgy látszik nem. Ellopták!”

 

A gyülekezet képviselője feljelentést tett a tábla eltűnése miatt a rendőrségen, ahol a feltételezett tetteseket kihallgatták. Megállapítást nyert a nyomozóhatóság részéről, hogy az a sepsei család, akinél a táblát szétszerelt állapotban megtalálták, néhány héttel azt megelőzően vette észre, hogy a táblát ismeretlenek az udvarukba szállították. Miután a tetteseket nem sikerült beazonosítani és elfogni, a rendőrség a nyomozást lezárta. Az is lehetséges, hogy a tábla magát az állványról leszerelve, saját maga vándorolt a család udvarába. Az anyagi kár több mint tízezer kuna, és a táblát a gyülekezet, mint jogos tulajdonos nem kapta vissza.

 

A tábla szövege:

A reformáció Alsó-Baranyában

A reformáció jelentősége nem csupán abban van, amit a XVI. század folyamán megvalósított, hanem abban, hogy a reformálás örök útját nyitotta meg. Megmutatta a bűnös ember és Isten közötti kapcsolat közvetlen útját Krisztuson keresztül, papi rend, szentek és más közbenjáró közvetítése nélkül. Dologi jellegű üdvjavak: mise, szentségek, ereklyék, búcsúk stb. helyett a legszemélyesebb emberi tevékenységet, a hitet jelölte meg mint a kegyelem és üdvbizonyosság útját. Külön papi rend és papi ranglétra helyett a hívek egyenlő felelősségét hirdette az egyház növekedéséért. Mindenki számára teljes mértékű személyes részvételt igyekezett biztosítani minden lelki munkában. Örök igazodási alapul a Szentírást és abban az őskeresztyén egyház életét állította mindenki szeme elé.” (Bucsay Mihály)

A Magyar Királyság déli részén, Baranyában és Szlavóniában mintegy 500 évvel ezelőtt Sztárai Mihály volt a reformáció új tanításának első terjesztője. Prédikációival és hegedűvel kísért különösen szép énekeivel messze vidéken térítette a népet.

Az 1540-es években Sztárai Mihály és Szentantali Gergely munkájának nyomán Alsó-Baranyában és Szlavóniában már közel 120 református gyülekezet működött. Sztárai 1551-ben így írt erről egyik levelében: „Hét éve elmúlt már, hogy én Isten akaratából a török uralom alatt álló Alsó-Baranyában, Laskó városában az Úr igéjét hirdetni kezdtem és már innen és túl a Dunán és Dráván, az Úrnak gazdag és már túlért gabonájának aratására jött többi atyafiakkal s a Szentlélek segítségével 120 egyházat alapítottam, amelyek közül mindegyikben egy értelem szerint hirdettetik és fogadtatik az Úr igéje, éspedig oly nagy tisztasággal, hogy sokan állítják, miszerint jobban szervezett egyházakat azoknál sem láttak, kiknél az Úr igéje ide s tova 30 év óta hirdettetik. Az Úrtól lett e dolog és csodálatos a mi szemeink előtt.”

Veresmarti Illés püspöksége idején ezek a gyülekezetek, valamint a Duna mentén lévő egyházközségek Tolna, Fejér és Pest vármegyékből 1576. augusztus 16–17-én Hercegszöllősön zsinatot tartottak, ahol elfogadták a 46 cikkelyből álló egyházigazgatási szabálygyűjteményt, amit ma Hercegszöllősi kánonok néven ismerünk. Évszázadokon keresztül ez az irat jelentette az alsó-baranyai reformátusság intézményi, szervezeti és működési alapját.

 

Sepse református temploma, 2017

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.