Reformáció napi ünnepi istentisztelet, Hercegszöllős, 2017. október 31.

 

 

Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017

 

Hercegszöllős templomát széles körben így nevezik: a „zsinat temploma”. 441 éve, amikor csak teheti, ebben a templomba gyülekezik össze a környékbeli reformátusság a XVI. századi protestáns prédikátorok nyomán, akik a dunamelléki reformátusságot kerületbe szervezték, majd püspökség kebelébe tömörítették a keresztyén egyház híveit. A templom, mint épület maga is menedéke volt a reformátusságnak és a környék lakóinak a zivataros évszázadok alatt. A református hit pedig a lelkeknek adott menedéket a belső és külső ellenségek ellen. Augusztus 16-17.-én a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezetei találkoznak itt minden évben, akiknek tagjai istentiszteletet, szeretetvendégséget tartanak egymás között, és élnek az úri szent vacsora sákramentumával.

Idén a reformáció évfordulóján, október 31-én a központi ünnepi istentiszteletet tartotta egyházunk Hercegszöllősön, az ősök templomában. Az alkalmon az egyházi rendezvények a liturgia speciális alkalmaival is kiegészültek, ugyanis az istentisztelet és úrvacsora kiszolgálása mellett a reformáció és annak egyik vívmánya, a könyvnyomtatás történetéről is hallhattunk ismeretterjesztő és hitébresztő előadásokat. Előadóink Magyarországról és szűkebb hazánkból, a délvidékről érkeztek.

Az ünnepi istentiszteleten a „Térj magadhoz drága Sion” kezdetű énekünkkel nyitotta meg a gyülekezet az együttlétet, miután mindenki elfoglalta helyét a hercegszöllősiek nem rég teljesen újjáépített templomában. Baranya és Szlavónia minden gyülekezetéből érkeztek tagjaink és látogatóink erre a különleges alkalomra, melyen vendégünk, nagytiszteletű Nagy Lenke lelkipásztor hirdette az igét.

Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017, Nagy Lenke lelkipásztor – igehirdető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az igehirdető az alábbi verseket olvasta fel alapigeként: „Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.” (Efézus 4,22–24), majd imádsággal fordult mindannyiunk nevében az Úrhoz: „Mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által, leborulunk a Te nagyságos színed előtt ebben az ősi templomban és tőled kérjük az erőt, az áldást és a megújító kegyelmet. Köszönjük Istenünk, hogy lehetőségünk van fél évezred múltával reformációt ünnepelni, mert kedves volt neked, hogy megtartsd a te népedet. Kedves volt neked, hogy te megtartsd a te magyar népedet az óhazában és a nagyvilágban. Urunk, arra kérünk, hogy áldd meg a mostani, téged dícsérő istentiszteletünket és add, hogy a te szent igéd a mi szívünkig jusson, és átformálja a mi életünket, beragyogja a holnapunkat és a jövőnket. Jézus Krisztus érdeméért kérünk, így hallgasd meg a mi imádságunkat.”

Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017 Igét hirdet: Nagy Lenke lelkipásztor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután a 348. Ének 1. verse szerint, énekszóval folytattuk az istentiszteletet: „Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Minden csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki szívét!”

Az igehirdetésben az alábbiak szerint szólt hozzánk: „A reformáció ünnepén, az 500. évfordulón felvetődik a kérdés, hogy kell-e ma reformáció, és ha igen, akkor mit adhat az a mai ember számára? De mit szólnának Hercegszöllősön az itt egykor élő őseink, ha hallanák egyáltalán ezt a kérdést, hogy kell-e reformáció. Feltehetőleg döbbenten hallgatnák…” Beszédében eleink példáját állította elénk az igehirdető. Az egyház feladata minden időben pontosan körvonalazódik a mindenkori kortárs keresztyének számára, így vagyunk ezzel mi is, amikor a reformátor ősökhöz hasonló időszakban és események között kell helytállnunk feladatainkban; őrizni és továbbadni a Krisztus evangéliumát, Isten üdvözítő örömhírét.

dr. Kis Boáz lelkipásztor Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az igehirdetést követően nagytiszteletű Kis Boáz lelkipásztor szolgált versmondással. Áprily Lajos Kálvin – 1535 című versét szavalta el, emlékezetessé és hangsúlyossá téve a reformáció félezer éves történetét:

Kálvin – 1535

Ott ül a tornyos, vén Basileában,

fiatalon, a zord idők fokán.

Helvét magasság ég a messzeségben

s a kor viharsugára homlokán.

Páris felől piros máglyák lobognak,

jajgatva sír egy messzi, tompa kar.

Ádám esendő, átkozott fajában

lázad a bűn és zúg a zűrzavar.

Vergődve látja lázmeleg szemével,

igazság annyi hőse hogy zuhan.

S kitör a jajszó nyugtalan szívéből:

Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,

az őszt, ki hullva is világtudás.

De Pál apostol óriás alakja

fölébe nő, mint égő látomás.

S feleletül mögötte felmagaslik

a véres testű embernek-fia:

fény hull sebéből és a fény zenéje:

Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,

hogy megkondul belé a végtelen:

Eleve-elrendeltetés az egyik,

s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,

és növekedve ír és írva nő.

Amit leír, a századokba csendül,

sors lesz belőle, szellem és erő.

Acélos új rend, győzelmes tanítás,

világformáló s mégis ősi szó.

S teremtve hull a szomjazó szívekbe:

Igaz Tudomány. Institutio.

A gyülekezet éneke:

El ne hagyjuk a bibliát, Isten szent igéjét;

Ez támasza az aggoknak És ifjúnak vezér;

Ez nap, mely fényes sugarát Utunkra hinti el,

Ebből halljuk Jézus szavát, Ez Istenhez emel.

El ne hagyjuk a bibliát, Sem baj, sem örömér’

Ε kincset nem veszi tőlünk Senki, bármit ígér.

Akármit tesz is a világ, Ha üldöz, ha csábít,

Eltűrünk minden szenvedést, Isten megszabadít.

El ne hagyjuk a bibliát, Terjesszük mindenhol;

Míg Jézus éltető szavát Hallják közel s távol,

Míg kegyelmének hatalmát Érzi a nagy világ.

Megfogadjuk, el nem hagyjuk Soha a bibliát.

(209. sz ének nyomán)

 

A magyar könyvnyomtatásról – dr. Lehocki-Samardžić Anna előadása

dr. Lehocki-Samardžić Anna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az istentisztelet úrvacsoraosztással zárult, majd két vetített képes segédlettel tartott előadást hallgattunk meg. „A Vizsolyi Biblia nyomtatása és hatása” címmel dr. Lehocki-Samardžić Anna professzorasszony és Dobszai Gabriella professzor, mindketten az Eszéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanárai tartottak előadást. Előadóink a drávaszögi magyarság nyelvhasználatának kutatásával, emellett a magyarság nyelv és oktatáspolitikájával, a magyar nyelvvel és a horvátországi magyarság kultúrájával foglalkoznak. Előadásuk első részében bemutatták a könyvnyomtatás kialakulásán keresztül a magyar könyvnyomtatás történetét, különösen az 1590-ben megjelent magyar nyelvű Szentírás, a Károli Biblia megjelenéséig. Előadásuk érintette a nyomdászat európai történetét, a kódex írók művészetét. Az előadásokon keresztül megtudhattuk, hogy a reformáció hatásai közül melyek voltak a legmeghatározóbbak a drávaszögi magyarság életére. Laskó, Csúza, Várdaróc, Kopács és Vörösmart a magyarok által legnagyobb számban lakott települések még a mai nappal is. A környékük lakottságáról kétezer évvel ezelőtti emlékeink is vannak, földrajzi elhelyezkedésük hol kedvezett az itteni virágzó életnek és kultúrának, hol pedig nehezebb sorsot tartogatott az itt lakók számára. A római kor letűnésével a honfoglaló magyarok vették birtokba az itt elterülő településeket. A katolikus egyház papjai és szerzetesei építették egyházi közösségeiket kezdetekben, majd ezt váltották a gazdasági és kulturális központok megjelenése, mint például Laskó települése, ahol a protestáns lelkészek megjelenése közül elsőként Sztárai Mihály fellépése hozta a következő éles változást. Az akkor megkezdődött változások hatásait láthatjuk környezetünkben mind a mai napig Baranyában és Szlavóniában egyaránt. Őt a püspöki székben Szegedi Kis István követte, akinek irodalmi munkássága is kimagasló. A kor, amelyben élt és alkotott sok viszontagsággal terhelt kor volt. A szegénység és gazdagság viszonyainak felemlítése és meghatározása mellett szólt a török megszállásról is, mint ami az élet megrontója…, Sztárai a szegények számára lehetővé tette az iskoláztatást, melynek intézményi feltételei megléte után Szegedi Kis István azt nemes tartalommal töltötte meg. Zsoltárfordításai és hitvitázó drámai költeményei nagyban hozzájárultak a magyar nemzeti irodalom kialakulásához. Tanításai és a róla és Sztárairól szóló anekdoták mind a mai napig fennmaradtak és szájról szájra terjednek vidékünkön.

Dobszai Gabriella professzor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előadásoknak fontos része volt a Hercegszöllősi Kánonok létrejöttének és körülményeinek ismertetése is. További reformátorainkra is büszkék lehetünk és vagyunk, azokra, akik erejüket és fáradságukat nem kímélve munkálkodtak azon, hogy Isten Igéje hirdettessék a rájuk bízott hívek között. Laskai Csókás Péter, Ács László, Ács Gedeon, Ács Zsigmond lelkipásztorok egyházi tevékenységük és a teológia tudománya mellett a bölcsészettudomány legkülönfélébb irányzataiban is maradandót és kortársaira és utókora részére is sok értéket alkottak. Irodalmi és közösségi tevékenységük kiemelkedő, ez is lehetővé tette, hogy mai is református énekeink zengenek templomainkban és magyar nyelven hallgathatjuk Isten hozzánk szóló üzenetét.

Templom és iskola már ebben a korban is szorosan összetartozó fogalmak és intézmények voltak.

Mindezekből is érzékelhetjük, hogy mekkora társadalom és kultúraformáló ereje volt a reformációnak.

Szentlászló, Sepse, Kiskőszeg, Bellye, Várdaróc és a többi település, ahol magyarok élnek Horvátországban csupán kis pontok a magyarság térképén. Azonban a XVI. századhoz hasonlóan, amikor Sztárai és Szegedi Kis István, vagy az Ács család lelkészei szolgáltak ezeken a településeken, az itt élő magyarok között jelenleg is szolgáló lelkészek a történelem nehéz időszakaiban erőt, hitet és reményt nyújtottak. Ezekről a nevekről nem szabad megfeledkezni. Templomainkban található emléktábláink felsorolják neveiket, melyeket szívünkben is megőrzünk.

Varga László kopácsi kitüntetett presbiter, a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön

Lehoczki János bellyei kitüntetett presbiter és Kopácsi Kettős János szuperintendens a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnepi alkalom részeként oklevelet nyújtott át Kopácsi Kettős János püspök presbitereinknek, akik odaadó munkájukkal nem csupán gyülekezeteikért, hanem országos egyházunkban végzett odaadó krisztusi munkájukért érdemelték ki megbecsülését országos Egyházunk Zsinati Tanácsának. Az elismerést elsőként Varga László kopácsi presbiter vehette át, aki egyházában és gyülekezetében készséggel áll mindenkor a hívek rendelkezésére presbiterként és egyházi szolgálóként, majd Palizs István bellyei gondnok kapott elismerő oklevelet, aki egyházunkban végzett munkájával a Jézus Krisztusban való elkötelezettségéről tett folyamatosan bizonyságot és állított példát elénk munkájával. Harmadikként Lehocki János bellyei presbiter és asztalosmester vette át a díjat, aki gyülekezeteinkben a Vizsolyi Biblia kiállításában segédkezett és elkészítette a vizsolyi korhű nyomdagép másolatát.

Tiszteletre méltó tevékenységük nélkülözhetetlen és nagy fontosságú egyházunk életében. Soli Deo Gloria!

Áldás a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön, 2017

Nt. Bóka András ny. baranyai esperes és Móricz Árpád presbiter a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön, 2017

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.