Lelkészkonferencia Feketicsen, 1929.

 

Az 1931-ben alakult belgrádi Bolyai Farkas Diákegyesület adatai szerint Jugoszláviában 7, külföldön 15 magyar református teológusról, illetve végzett lelkészről tud a statisztika. A képen látható lelkészek egy nagyon zavaros és harcos belpolitikai környezetben végezték szolgálatukat, melynek közvetlen előzménye a trianoni diktátum könyörtelen végrehajtása volt.

A református egyháznak a harmincas évek végén kereken 55 ezer híve volt. Lelkigondozásukat 49, túlnyomó részt magyar nemzetiségű lelkész látta el. A Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke 1933-tól huszonhét esztendőn keresztül Ágoston Sándor bácsfeketehegyi lelkipásztor volt. Az ő vezetésével a református egyház alkotmányát 1934. július 10-én írták alá a drávaszögi Hercegszőllősön megtartott zsinaton.

Az önszerveződés és segélyezés felemelő példáját adja számunkra az a tudósítás, mely beszámol arról, hogy 1936-ban már a társadalmi összefogással és anyagi támogatással taníttatott őstehetségek kiállítását szervezi meg az újvidéki Református Olvasókör. E támogatás révén kezdheti meg tanulmányait 1937-ben a belgrádi Képzőművészeti Főiskolán a pécsi származású Petar Dobrović tanítványaként öt magyar festőnövendék, Hangya András, Ács József, Erdey Sándor, Nagy Sándor és Fehér Etel. Ez a csoport 1938 októberében mutatkozott be közös kiállításon a szabadkai Magyar református Olvasókör nagytermében, annak bizonyságául, hogy az izmosodó magyar képzőművészetnek immár tehetséges utánpótlása is van.

A Drávaszögben Urbán Elemér bezdáni újságíró teremtette meg a rendszeres műkedvelő előadások alapjait 1936-ban. Először a bezdáni műkedvelőkkel járta be az itteni falvakat, majd a sikerek hatására Vörösmarton, Sepsén és Csúzán rendezett helyi szereplőkkel előadásokat, népszínművekkel és operettekkel. A harmincas évek végén a drávaszögi magyar falvak többségében református és katolikus ifjúsági egyesületek működtek. Nagyban segítették a magyarságtudat ápolását. Ezek az egyesületek és önképző körök minden esetben valamely egyházi közösség tagságának aktivitására épültek.

Ugyanebben az időben a lelkész utánpótlás kérdésének megoldása még várat magára. Annál is inkább, mert a hatóságok ellenséges fellépése folytán a húszas években több lelkipásztornak is el kellett hagynia szolgálati helyét, és közülük néhánynak, és csak nagy nehézségek árán sikerült az egykor volt magyar közigazgatás területeire visszatérnie. A kérdés megoldása még ma is várat magára.