Laskói presbiteri jegyzőkönyvek – Könyvbemutató

Könyvbemutató az Eszéki Állami Levéltárban, 2019, Eszék.

Forráskiadvány:

Lovas Eldina (szerk): A laskói presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei
1804 és 1865 között

A 2018 decemberében megjelent kötet, amely a magyarországi Exodus Kiadó és az Eszéki Állami Levéltár közös kiadása a horvátországi Baranyában lévő Laskó református gyülekezetének presbiteri jegyzőkönyveit tartalmazza. Az eredeti, kézzel írt jegyzőkönyveket érdekes módon a korabeli helyi keresztelési, halotti és házassági anyakönyvbe kötve használták. Jelenleg az Eszéki Állami Levéltárban őrzik jó állapotban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A forráskiadványban megjelent egyház-irodalmi és történeti anyagok keletkezésük idejét tekintve azt a kort idézik, mely a Drávaszögben, és általában a magyarországi Dél-Dunántúlon a templomépítések korának nevezhető. Az állami rendeletek a török és a Habsburg Birodalom megszállását követő évszázadok után – no, és persze az ellenreformációt követően, – ebben az időben már lehetővé tették a protestáns templomok megerősített, tartós építőanyagból történő építését. Ezekre az építkezésekre sok esetben sürgős szükség is volt, mert több helyen a fából épült templomok tűzeset folytán megsemmisültek, illetve a kőépítmények kicsinek, vagy megrongálódottnak bizonyultak. Laskó bizonyos értelemben a vizsgált korban központi református gyülekezetnek tekinthető a ma rendelkezésünkre álló ismeretek alapján. Erős érv emellett az, hogy a ’48-as Szabadságharcban lelkésze az az Ács Gedeon volt, aki generációkon keresztül egy neves lévita nemzetség tagjaként világjárását követően is Baranyába jött vissza szolgálni, nevezetesen a szomszédos Csúzára.

A most megjelent forrásokból a legérdekesebb következtetéseket majd azokból az összehasonlító elemzésekből lehet leszűrni, amelyek a kor más, akár más vallásfelekezethez tartozó forrásait is vizsgálat alá veszik. A protestáns egyháztörténet legjelentősebb közvetlen kordokumentumai számunkra a jegyzőkönyvek mellett azok a püspöklátogatási feljegyzések, amelyek szintén a vidékünkön található közösségek életéről szólnak, és a XIX. század elejének és közepének canonica visitatio-i során felvett naplóit tartalmazzák.

A kiadott dokumentum megjelenését tekintve azért különlegesség, mert bár a levéltárakban és helyi gyülekezeti irattárakban található más, hasonló korból származó jegyzőkönyv is, még nem került ezek közül kiadásra egyik sem. Sőt, a felmérésük és forrásként történő kutatásuk is csupán a kezdeti lépéseknél jár. Különösen igaz ez arra, hogy számos helyen az egyházi képviselők sincsenek pontosan tudatában annak, hogy milyen anyagaik éppen hol, és milyen körülmények között találhatók. Pedig olyan fontos volna megismerni ezeket a jegyzőkönyveket is, mint a közelmúlt eseményeit. A kutatók számára elméletben, és a jelenlegi egyház tagjai számára a gyakorlatban is sok tanulságot közvetíthetnek ezek a feljegyzések. Megtudhatjuk belőlük például azt, hogy mik voltak a presbiteri gyűlés elé terjesztett aktuális események, kérdések és problémák, amelyekre nézve az egyház lokális vezetőségének, a presbitériumoknak állásfoglalást és választ kellett adniuk. Az itt megjelent történeteken keresztül betekintést nyerhetünk az egykori laskói presbitérium munkájába, végzéseibe, és az akkori eseményekbe. Ezen keresztül pedig a kötet segítségével megtudhatjuk azt is, hogy a jelenkorban mik azok a feladataink közösségeinkben, amik aktuálisak lehetnek, és azokban helyt állunk-e? Ha igen, akkor miként végezhetjük feladatainkat még jobban, és ha nem, akkor milyen felelősséggel kell egyházi közösségünk jövőjéért majd számot adnunk.

A száz-egynéhány oldalas kiadvány bevezetőjében a kutató történész részletesen ír a laskói Ekklézsia életéről a 19. század első felében. A rövid történeti leírás egészen a reformáció koráig vezet vissza bennünket, amikor Sztárai tevékenységének köszönhetően Baranya és Szlavónia a magyarországi reformáció egyik bölcsője lett. Laskó története az újkorban is nagy mértékben függ a reformáció korabeli magvetéstől. 1817-ben Laskó már 1135 lelket számol. Név szerint megismerhetjük a lelkipásztorokat, a presbitereket, gondnokokat és az egyházi szolgákat, aki a tanítói vagy harangozói hivatalt viselték. Igen fontos adalék, hogy a leírások említik a helyi református iskolát, valamint az oda járó gyermekek számát és szokásait. 1817-ben a laskói iskolába 112 gyermek járt (65 fiú és 47 lány).

A jegyzőkönyvek alapján kirajzolódnak a laskói presbitérium főbb feladatai, úgymint a gyülekezet pénzügyeinek átlátható kezelése, valamint a kiadások és bevételek ellenőrzése, a laskói iskoláról való gondoskodás (az iskola fenntartása), a templomépület és egyházi ingatlanok fenntartása, valamint a felújításáról szóló határozatok meghozatala is.

Lovas Eldina bevezetőjében megállapítja, hogy „A presbiteri gyűlések jegyzőkönyveiből az olvasható ki, hogy a lakosság körében a tisztesség és a hitélet megtartása voltak a legnagyobb erények. Az első abban nyilvánul meg, hogy a gondnokok esetében a lelkiismeretes munka dicsérettel járt, a hűséges szolgálat pedig a betöltött funkciók megtartásával.” A presbitérium munkájának elismerése abban nyilvánult meg, hogy a testület feladatát tovább folytathatta. Ez különösen nagy dicsőség volt a gondnokoknak, mert így egyházuk iránti gondoskodásukban, hűségükben megmaradhattak több éven át. Feladatuk a szolgálat volt, az elismerés pedig további szolgálatra hatalmazta fel őket. Az erről szóló dícséretet is feljegyezték a jegyzőkönyvekben csakúgy, mint ahogy ellentétes ügyekben, a hangoskodókkal, erőszakoskodókkal, vagy házassági életben nem megfelelő magatartást tanúsítókkal szemben is eljártak.
Segédletként a mai olvasó számára az egyébként szöveghű közlés mellett a lábjegyzetekben található az eredeti szövegben megjelenő rövidítések, és a latin, illetve ismeretlen szavak magyarázata.

A laskói jegyzőkönyvek első olvasatban azokról szólnak, akik azt megírták, feljegyezték, akik az egykori laskói Ekklézsia tagjaiként egyházukat a vállukon hordozták. Második olvasatban szól a kötetben szereplő írás mindazokról, akik ma élnek, lelkipásztorokról, gondnokokról, tanítókról, egyháztagokról, akik a keresztyén anyaszentegyházban az elődök örökségét hordozzák és továbbviszik.

A kötet megvásárolható a lelkészi hivatalokban és a társkiadó, Eszéki Állami Levéltárban. (Državni arhiv u Osijeku Kamila Firingera 1. 31000 Osijek, Hrvatska ISBN: 978-953-6446-72-8 és a Református Lelkészi Hivatalokban)

A könyv bemutatójára Eszéken, az Eszéki Állami Levéltárban került sor (lásd képeinken).

Könyvbemutató Eszéken, 2019.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük