ÍTÉLETHIRDETÉS ÉS FORDULAT HORVÁTORSZÁGBAN 16 ÉV UTÁN!

Az Eszéki Kereskedelmi Bíróság, dr. Mirjani Baran bíró vezetésével meghozta a két horvátországi református felekezet, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és a Kálvini Református Egyház között, 2003-ban a jogutódlás kérdésében indított per ítéletét.

Ebben megerősítést nyert, hogy az egykori Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja az 1993-ban bejegyzett Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház. Ennek az egyháznak jelenlegi szuperintendense Kopácsi Kettős János főtiszteletű úr.

A Bíróság kimondta, hogy a Kálvini Református Egyháznak és képviselőinek tilos a jogutód egyház azonosításra alkalmas számait, adatait – úgymint különösen a statisztikai számjelét, adószámát, anyakönyvi számát, vallási közösségként használt azonosító számát – sajátjaként feltüntetni, hivatalos okiratokban felhasználni, amint azt az eddigiekben visszaélésszerű módon tette.

Indoklásában megállapította, hogy a két egyház két, egymástól független jogi személy.
A Kopácsi Kettős János püspök által vezetett egyház 1993. február 24-dikén került bejegyzésre.
A Kálvini Református Egyház Lángh Endre 1999. február 19-i kérelmére március 4-én került a nyilvántartásba.

A Bíróság megállapította, hogy Josip Kel (a Kálvini Egyház főgondnoka, a szerk.) és Bogárdi Szabó István (jelenleg a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Református Egyházkerületének püspöke és a magyarországi Református Zsinat elnöke, a szerk.) tanú vallomása ellentétes volt az iratokban szereplő tárgyi bizonyítékokkal, ezért nem fogadták el vallomásaikat.

Lángh Endre tanú tanúvallomását a Bíróság nem fogadta el igaznak és logikusnak, mivel az ellentmondott az aktában szereplő bizonyítékoknak.

A Kálvini Egyház által benyújtott különböző egyházi hitelesítő dokumentumokat (például a Generális Konvent püspökei által szignált elismerő levelet – a szerk.) a Bíróság megbízhatatlannak találta, pontosabban nyilvánvalónak ítélte meg, hogy ezeket a leveleket egy meghatározott félnek címezték és a fél kérésére, olyan módon, hogy azok alkalmasak voltak a kérelmet benyújtó személy számára. Ezért ezeket a leveleket a bíróság nem is vélte bizonyítékként vagy döntő jelentőséggel a vita rendezése során.

A benyújtott bizonyítékok értékelése alapján a Bíróság megállapította, hogy a jogutód egyház a II., Laskói Zsinatán egy hét tagú bizottságot állított fel. Lángh Endre püspök kifejezetten megtagadta a Zsinat döntésének elismerését, és létrehozott egy új zsinatot, majd egyházat Horvátországban. Bejelentést is tett a Központi Statisztikai Hivatalhoz bejegyzés céljából.
A hatóság tisztában volt azzal, hogy Lángh Endre a református keresztyén egyház képviselője volt. Lángh azonban egy új egyház képviselőjeként továbbra is az általa megtagadott zsinat képviselőjeként mutatta be magát, és újonnan alapított egyházát annak utódjaként mutatta be. Állítása szerint ez a korábban ismert egyház utódja volt, amely csak megváltoztatta a nevét. Állítása helytelen, mert ez egy újonnan alapított egyház, amelyet Lángh püspök vezetett (második püspöke Csáti-Szabó Lajos lelkipásztor, jelenlegi vezetője Szenn Péter – a szerk.).

Ezért a bíróság megállapította, hogy a felperes HMRKE-nak a Kopácsi Kettős János püspök képviseletével beadott követelése megalapozott, és annak teljes egészében helyt kell adni. Nevezetesen, a bemutatott bizonyítékokból kitűnik, hogy a felperes az 1993-ban bejegyzett horvát református keresztény egyház jogutódja, amely a Jugoszláv Református Keresztyén Egyházból született.

(RefSajtó)