Interjú – 2019 – Kopácsi Kettős János és Varga György

Kopácsi Kettős János szuperintendens, 2019.

Varga György főjegyző, 2019

Nyomdagép, Vizsoly, 2018.

Interjú egyházunk lelkészi vezetőivel, 2019. (Az alábbi írás a Református Kalendárium 2019. c. kiadványunkban jelent meg, mely a lelkészi hivatalokban megrendelhető személyes, vagy postai úton történő kézbesítéssel.)

Vizsolyi történet

Az alábbiakban a Vizsolyi Biblia kopácsi és hercegszöllősi bemutatásán készült interjút közöljük, amely Kopácsi Kettős János püspökkel és helyettesével, Varga György lelkipásztorral készült.

  • Hogyan találkoztak a Vizsolyi Bibliával és a Vizsolyi Műhely tagjaival?

VGY: Amikor 2014 áprilisában a Zsinati Tanács tagjaival Sárospatakon és környékén jártunk meglátogattunk több olyan emlékhelyet, amely történelmével a Reformációhoz kapcsolódik. Eljutottunk Göncre, ahol Károlyi Gáspár a bibliát magyar nyelvre fordította, majd Vizsolyba látogattunk, ahol az első magyar nyelvű teljes bibliát kinyomtatták. Itt megnéztük a református templomot és utána a biblianyomtató műhelyt, ahol Mantskovits Bálint kinyomtatta a könyveket. Gyakorlatilag akkor és ott ismerkedtünk meg Daruka Mihállyal, akivel a kapcsolatunk azóta még jobban erősödött, több közös konferencián, biblianyomtatáson, előadáson és bemutatókon vettünk részt. Barátságunk és együttműködésünk azóta is tart.

KKJ: Négy évvel ezelőtt, készülve a reformáció emlékévre lelkészi karunk Vizsolyban tett látogatást. Előzőleg hallottunk, majd tájékozódtunk is arról a kezdeményezésről, amely a Vizsolyi Biblia kinyomtatását tervezte 2017-re. Érdekelt bennünket, reformátusokként és magyarokként is a kultúrának ez a szelete, visszamenőleg az 1500-as évek végére, majd ugorva egy nagyot a korban máig. Érdekelt, hogy mi ez a vállalkozás, amely a nehézségek ellenére megvalósíthatónak tartja mai körülmények között is a nyomtatás, és az azzal járó összes műszaki-technikai fortély megvalósítását. A digitális korban sok mindent félre kell tenni ahhoz, hogy a gyökerekhez jusson az ember, mi keresztyének is így vagyunk ezzel, félre kell tennünk az aggályokat ahhoz, hogy a hitet megtapasztaljuk.

KKJ: Egyháztagjaink közül többen is kezdeményezés mellé álltak, presbiterek, Lehoczki János, Palizs István, Varga László, Szántó Mariska, Móricz Zoltán, Pinkert Ida és a lelkészi kar tagjai is, Kettős Attila, Hünlich Robert és Hajdu Klára, Erdős János is nagy érdeklődést tanúsítottak és így arra jutottunk, hogy a magunk szerény részvételével támogassuk Daruka Mihály, a nyomda vezetőjének igyekezetét, mert az mindenkinek csak hasznára van. Mihály egyébként egy nagyon életvidám, széleskörű tapasztalatokkal rendelkező ember, hiszem, hogy találkozott már az Úr Jézussal és ez mély nyomot hagyott benne. Megnyert minket ennek az ügynek.

  • Mit jelent az együttműködés a közösségeik között?

KKJ: Az első utakat több követte, kölcsönös látogatások voltak ezek. A nyomda megengedte, hogy a nyomtató gépről bellyei asztalos presbiterünk méretet vegyen, és elkészítettük a saját nyomdagépünket is. A Hercegszöllősi Kánonok nyomtatványát 50 példányban ennek segítségével és a vizsolyiak munkája folytán teljesen kézi erővel készítettük el, ez egy tisztelgés őseink nagyjai előtt. Egy próbatétel is volt számunkra. Rendezvényeinkre kölcsönösen meghívjuk egymást, sőt egyházunk védnökséget is vállalt a vizsolyi biblianyomtatás mellett, és az eredeti Rákóczi-kúriában tervezett nyomda múzeum felépítésének mentorai is vagyunk. Ezek hatalmas elhatározások, amelyek folyamatos kapcsolattartást igényelnek, közösen szervezünk kiállításokat, áhítatokat, istentiszteleteket kiállításokkal egybekötve. Mozgalmat alapítottunk a „Kultúra nyitott templomai” címmel és Magyarország- és az azzal határos országok beli magyar közösségekkel dolgozunk együtt. Büszkék vagyunk az eddig elért eredményekre, még ha olyan szerény is a mi hozzájárulásunk.

  • Említene konkrét programokat?

KKJ: 2018-ban a Vizsolyi Biblia tudományáról például a határ melletti magyarországi települések, például mohácsi általános iskolák mellett előadások hangzottak el az Eszéki Magyar Központban, a Vörösmarti Iskolában, Laskón is, az iskolában. Ezeken az alkalmakon a gyerekek is kipróbálhatták a nyomtatás egykori módszerét, és a reformáció korának történetével is megismerkedhettek, abból a szempontból, ahogy az szorosan a biblianyomtatáshoz kapcsolódik. Komáromban egyházi témájú kiállítást és bemutatkozót szerveztünk egy fesztivál résztvevői számára, könyvet, újságot adunk ki, levéltárat tartunk fenn. Közös kirándulásokat szervezünk. Mindemellett a Hercegszöllősi zsinat ünnepélyén és a Reformáció napján is találkozunk minden évben itt, Horvátországban az egyházi missziói tervben szereplő naptár szerint. Azért tartozik mindez a missziói programok körébe, mert a könyvnyomtatásról szóló előadások alkalmával sok szó esik a keresztyén hitről, a hazafiságról, Isten által adott feladatokról és az ahhoz rendelt tehetségről és erőről is, a kegyelemről. A megbocsátásról egy közösség életében, a keresztyén közösségről, az egységről és az arra való törekvésről, amikkel egy keresztyén közösség is tudja magát erősíteni. Csakúgy, mint a Rákócziak korában.

VGY: Kétségen kívül a Délvidéknek a reformáció korabeli szerepe nagyon fontos volt. A helvét irányú reformáció bevezetése és megmaradása szempontjából meghatározó alkalom volt a Hercegszöllősi Zsinat 1576-ban. Itt 40 prédikátor közösen elfogadta a Hercegszöllősi Kánonokat és rá egy évvel Pápán ez nyomtatásban meg is jelent. Ez a zsinat döntötte el, hogy a helvét irányú reformáció Délvidéken megmaradt. A Hercegszöllősi Kánonokat egyházunk a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely segítségével adta ki újra 2018-ban.

KKJ: Ilyen program volt a 200 darab Vizsolyi Biblia kiadása is, majd az őrzőknek való átadása, annak megáldása, vagy a közeljövőben ilyen lesz az eredeti Rákóczi-kúria újjáépítése is.

  • Több mint 500 kilométer a horvátországi reformátusok és a vizsolyi műhely tagjai között a távolság. A kapcsolat támogatói ennél sokszor még messzebb élnek a közösségeinktől. Hogyan lehet élő kapcsolatot tartani ilyen módon?

KKJ: Nemes célt kitűző és azonos elkötelezettségű emberek között ez lehetséges. Érzem azt, hogy ez a cél és összetartás nem csupán nekünk, hanem az utánunk jövő nemzedéknek hagy egy emléket, a kúria esetében egy kulturális központot, és hiszem azt, hogy el fognak gondolkodni és a jövő nemzedéke tovább akarja majd vinni azt, amit már őseink elkezdtek, mi folytattunk. Mert ez az Isten eleve elrendelése, úgy érzem, hogy nem véletlen az, hogy félezer kilométerre egymástól az Isten összekapcsol embereket egy közös cél érdekében.

KKJ: Persze, félezer évvel ezelőtt a Biblia kiadásánál Károli azt is mondta, hogy vannak ennek hiányosságai is. És azt is mondta, hogy vannak ennek irigyei is, és vannak ellenlábasaim. Azt is mondja, hogy mindezt az Isten tiszteletére, és az Ő háza népének javára, vagy visszaépítésére tett. Hát, mi is így vagyunk. Vannak, akiknek ez nem tetszik, ezek ma sírnak. De mindeközben nagyon fontos, hogy az Istennek a népe, aki előre néz, az örvendezni tudjon. Minden nehézség és harag ellenére csak előre kell tekinteni. Mert ha Krisztus is annak idején megállt volna, amikor a farizeusok, írástudók ellene támadtak, akkor az Isten ügyét nem tudta volna véghezvinni. De ragaszkodott hűen és az Ő küldetését betöltötte. És mi is így gondoljuk ezt. Annak ellenére, hogy becsmérelnek bennünket, a hátunk mögött rágalmaznak, jó még csak, hogy fizikailag nem bántalmaznak, még ha ez, amit ellenünk elkövetnek, ez mai szóval élve jellemzően erkölcsi gyilkosság is. Hát már ezen is túl vagyunk. De az Úristen eddig még mindig megtartott bennünket.

VGY: A közös hit és a Biblia ügye összeköt bennünket. Délvidéki gyülekezeteinkben, az egyházunkban is mindig fontos szerepet kapott a Szentírás. Vizsolyban lett először teljes terjedelmében magyarul kinyomtatva a Biblia. Ha csak kulturális téren nézem, akkor a magyar kultúra mindannyiunkkal közös része a Vizsolyi Biblia. Ehhez csatlakozik a vallási szempont és hitbeli megalapozás, de talán még ennél is fontosabb a szeretet és a barátság, ami összeköt bennünket.

A vizsolyi nyomdagép működés közben, Vizsoly, 2018.