Egyházunk és Trianon

Kopácsi Kettős János lelkipásztor, püspök és Varga György lelkészi főjegyző, p. helyettes Harkányban, Sztárai szobra előtt, 2019. májusában.

Délvidéki – baranyai presbitérium az 1920-as években

Hogy a nagyhatalmi politika „trianoni békediktátumnak” nevezett felelőtlen garázdálkodása pontosan milyen következményekkel járt Magyarországra, annak társadalmára és benne a református egyházra nézve, azt még hosszú ideig lehet és kell kutatnunk.

Örömteli hír ebben a kutatásban, hogy nemrégiben egy adatgyűjtemény jelent meg az interneten, mely a lecsonkolt részekről az anyaországba érkező menekülteket igyekszik összegyűjteni. (Az adatbázisban név és település alapján is kereshetünk. Ld.: http://trianon100.hu/menekultek)

A számbavétel még koránt sem teljes, a munka tovább folytatódik, hiszen az összes levágott területről érkező több százezer menekült közül eddig csak közel 15 ezer ember adatait sikerült összegyűjteni. De már így is sok minden elénk tárul.

Egyházunk múltját kutatva megállapíthatjuk, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területéről a menekülést felgyorsította és mértékét óriásira növelte az ún. hűségesküre való kötelezés. (Az ország nem-szerb lakosait hátrányosan megkülönböztető alkotmányra kellett volna felesküdni.) 1918 és 1924 között közel 45 ezer magyart utasítottak ki az új királyságból. Szembetűnő, hogy Szlavóniából és Alsó-Baranyából főleg a tanítókat, iparosokat, kereskedőket, tisztviselőket, valamint majdnem az összes vasúti dolgozót kiutasították.

Falvaink életét nézve azt kell megállapítanunk, hogy nem csak iskoláink maradtak gyakran magyar nyelvű tanerő nélkül, hanem sok lelkészi hivatal is megüresedett a kitelepítés következtében.

Az előbb említett összeírásban 4 református lelkész szerepel, akiket családjaikkal együtt kiutasítottak az SZHSZ királyságból. Arany Dénes sepsei, Kontra János csúzai, Szigethy Károly várdaróci és dr. Tomanóczky János hercegszöllősi lelkipásztorok. Ezekhez a nevekhez még hozzá kell vennünk az adatbázisban nem szereplő, de a korábbi kutatásaink során már előkerült személyeket: Kovácsy József volt kórógyi, majd laskói, Ádor Sándor kői és Szalay Antal kopácsi lelkipásztorokat.

Azt láthatjuk, hogy a trianoni diktátum közvetlen következményeként Csúza, Hercegszöllős, Sepse, Kő, Laskó, Várdaróc és Kopács egyházközségei lelkipásztor nélkül maradtak. Egész Alsó-Baranyában csak a vörösmarti, a karancsi és a bellyei lelkészről nem tudjuk, hogy kitelepítették volna. Vagyis helyi reformátusságunk 70-80%-a pásztor nélkül maradt. Nem kell tehát a török időkig visszamennünk, hogy nagy pusztításokat, nyomorúságossá tett élethelyzeteket ismerjünk meg.

Azonban a történelmi tényeken túl lássuk meg azt is, hogy az Úristen gondviselése mégis megőrzött bennünket mind a mai napig. A kiutasított lelkészek helyére új pásztorokat adott a közösségeknek, és a gyülekezetek – még ha korlátok közé is szorítva – de a mai napig élnek, köreikben hirdettetik az Úr igéje, Krisztus kegyelme és a Szentlélek közösségben tartó ereje.

Hünlich Robert ref. lelkipásztor

 

Vegyeskereskedés

Üdvözlet Kopácsról.

Üdvözlet Vörösmartról.

Üdvözlet Kopácsról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.