Egyházi óvódák Kopácson és Várdarócon

“Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)

Ma ünnepli a bellyei járás az óvódái működésének 20. évfordulóját. Említést kell tennünk a kilencvenes évek végén két drávaszögi településen működő egyházi fenntartású óvódáról is.

Isten iránti hálás szívvel emlékezünk arra, hogy az 1990-es évek végén a Kopácsi Református Egyházközség a magyarországi Ars Longa Alapítvány és a hollandiai Oud Beijerlandi református gyülekezet – Hervormde Gemeente -, valamint a Baranyai Egyházmegye akkori esperese, nagytiszteletű Bóka András esperes úr és felesége támogatásával Kopácson és Várdarócon beindult az első horvátországi magyar óvóda. Fenntartója a Kopácsi Református Egyházközség presbitériumának egyes tagjai voltak a helyi lelkipásztor, Kopácsi Kettős János lelkipásztor vezetésével.

Az óvóda működéséhez szükséges ingatlanokat az állam biztosította. Kopács esetében ez egy államosított iskolaépület – amelynek helyzete a mai napig sem rendezett, – Várdarócon pedig az új iskolaépület volt. Így a gyermekek rendezett, kényelmes és barátságos helyen tölthették a délelőttjeiket közösségben, a szülők pedig ezalatt elvégezhették otthon azokat a munkákat, amelyekre a házi gyermekfelügyelet mellett csak nehezen lehetett időt találni. Az óvódákban használatos eszközöket, játékokat és felszereléseket (didaktikai eszközök, szőnyegek stb.) a hollandiai gyülekezet, magyar nyelvű könyveket, a fűtő és fűtés díját a szükséges tiszteletdíjak mellett a magyarországi alapítvány biztosította. Kopácson Csontos Balogh Ildikó, Várdarócon pedig Péter Muhi Ilonka vezette az óvódát. Hálásak vagyunk valamennyien a közreműködésükért!

A mellékelt felvételeken a két óvóda vezetője, és a kis lakók láthatók – ha valaki felismeri magát, vagy rokonát, ismerősét, kérjük jelezze!

Bóka András esperes és felesége Bókáné Ildikó asszony mellett a hollandiai közösség diakóniai megbízottja, Henk Hornis és felesége, Greet látható, akik adományukkal járultak hozzá az óvóda működéséhez 1999-ben. Ők valamennyien a Délvidéki Menekült Misszió és az Elüldözöttek Közösségének áldozathozó tagjai voltak évtizeden keresztül. Hálás szívvel emlékezünk erre a nehéz időszakra, amelyben Isten mindig segítséget küldött számunkra testvéreinken és barátainkon keresztül.

Az egyházi óvódák működése akkor szűnt meg, amikor az állam törvényileg szabályozta a hasonló intézmények működését. Részben átvállalta a feladatokat, részben pedig hivatalos keretek között már nem tette lehetővé a helyiségek megosztását és közös használatát, az egyházi ingatlanok szabályozatlan és elmaradt visszatérítése pedig lehetetlenné tette az önálló óvódai és iskolai feladatok ellátását a legkisebb mértékek szerint működő kis közösségekben.

(Református Egyházi Fotógyűjtemény, Kopács, 2020.)