Csalás Karancson és Pélmonostoron?

Csalásra utalhat-e a bírósági végzés Karancson és Pélmonostoron?

Mielőtt némely olvasónk kegyes szerecsenmosdatásba kezd bejegyzéseinket és híreinket vizsgálva, kérjük, hogy csak erős idegzetűek olvassák tovább a most itt található dokumentumot és a hozzá fűzött alábbi magyarázatot.

A közzé tett levelet egy olvasónktól kaptuk gyülekezetének levéltárából annak illusztrálására, hogy lássuk, hogy milyen módszereket alkalmaztak a Kálvini Egyház vezetői annak elérése érdekében, hogy szervezetük elismeréshez, egyházi tulajdonokhoz és ezen keresztül anyagi bevételekhez jusson.

A napokban megjelent zágrábi jogerős végzéssel kapcsolatban ebben az alapdokumentumban arról van szó, hogy Hájek János, aki a Kálvini Egyház kopácsi közösségét gondozza, megbizatása elején egy levelet írt a Pélmonostori Földhivatalnak, melyben kéri, hogy névváltoztatás miatt az úgynevezett Kopácsi Egyházközség részére írják át a tulajdoni lapon a Kopácsi Református Egyházközség nevén nyilvántartott ingatlanokat.

A kérelem többek között a földeket, templomot, parókiát és templomkertet érintette. Az úgynevezett „Kopácsi Egyházközség” a Kálvini Egyház (illetve elődje, a Püspöki Hivatal) alapításakor a volt jugoszláviai reformátusok kopácsi egyházközségének azon tagjaiból alakult, akik a mandátumától megfosztott és 1993-1997 között tiszteletbeli püspökként szolgáló Lángh Endrét hivatalban tartották, majd egyház alapító zsinatot tartottak 1999 elején. Új egyházi közösség lévén az ezen megjelent református és pünkösdista képviselők és a vezetőség rádöbbent, hogy nem rendelkezhetnek jogfolytonosan az addigi református egyházszervezettel és egyházi vagyonnal, mert az a háború alatt, az 1993-ban bejegyzett jogutód református egyház kebelében maradhatott csak az egyházi törvények értelmében. A kilépőket ezek a jogok nem illethették automatikusan, az alkotmány ugyanis kimondja, hogy az egyház birtokából senki sem vihet magával semmi vagyont, ha elhagyja az egyházat, kihalás esetén pedig a felettes egyházi szervezet tulajdonába megy át a megmaradt ingatlan, ingóság. Az elszakadt egyháztagok azonban úgy gondolták, hogy igényt tartanak a vagyonra, abból kisemmizik az ott maradt reformátusokat, és átveszik a templomokat, parókiákat stb. Ennek a szándéknak és folyamatnak az egyik hivatali eljárását mutatja be a mellékelt fényképeken található levél.

Hájek János hivatkozik a névváltozás szükségére.
Arra utal, hogy a cserére azért van szükség, mert „kihalás” miatt az új néven szereplő közösség „örökli” a tulajdonokat.
Használja az új név alatt a régi gyülekezet anyakönyvi (bejegyzési) számát, ami elidegeníthetetlen, változhatatlan, olyan, mint az adószám, vagy magánszemély esetén a személyi szám. Ezzel próbálja a jogfolytonosságot fenntartani.
A különbség a nevek között egyszerűsítve ennyi: Kopácsi Református Egyházközség – Kopácsi Egyházközség. A cím és azonosítók ugyanazok.
Kéri, hogy a változásról az értesítést (vagyis a tudomásvétel, ill. fellebbezés lehetőségét) az új néven már ne a régi tulajdonos címére, hanem az ő képviselői címére, Kopács helyett Karancsra küldje a Földhivatal. Ezért az eredeti tulajdonos nem szerezhetett tudomást a változásról hosszú időn keresztül!
A karancsi levelezési címre ezután megküldött új tulajdoni lap birtokában földbérleti szerződéseket kötöttek, a fizetéseket átvették, és bár a templomba és a parókiára nem tudtak befészkelődni, folyamatos zaklatásokkal és rágalmakkal izgatták és zavarták a református gyülekezet tagjait, presbitereit, gondnokait és támadták minden elképzelhető szinten lelkészét, Kopácsi Kettős Jánost. Megerősítette mindebben őket a földhivatal által bejegyzett változásról szóló hivatalos irat, aminek felhasználásával a 10 éven keresztül folyó per során számos kárt és bosszúságot okoztak a kopácsiaknak.

Megosztották egy magyar falu, közösség lakosságát, anyagi érdekeket sértettek, jogokat tiportak a sárba, mérhetetlen károkat okoztak minden korosztály számára. Durva hamisságuk folytán bevonták az anyaországiak és politikai szereplők befolyását is az ellenfél rombolásába egyházi és világi, valamint minden elképzelhető társadalmi fórumon – és azt mondta ki 2020 szeptemberi ítéletében a bíróság, hogy az elkövetők mindezt nem valós dokumentumok és állítások szerint tették, és visszaállította az eredeti helyzetet.


„A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház képviselői hálát adnak azért, hogy Isten a csalárdság, megtévesztés és hamisság embert és hitet próbáló útján végig velük volt, áldását és gondoskodását a velük szembenállók alkalmatlanságán keresztül sok esetben megmutatta. A képviselők bűnvallást tesznek, mert a perben a hívek előtt olyan dolgokra is fény derült, amely megbotránkoztatásra ad okot, de kérik a Teremtő úr megbocsátását az Anyaszentegyház javára. Ennek reménységében hívják és várják megtévesztett és félrevezetett, vagy csalódott egykor volt tagjaikat újra a Kopácsi Református Egyházközség közösségébe” – áll a HMRKE szuperintendense közleményében.