Az Eszéki Református Egyházközségről néhány szó

 

Istentiszteleten az eszéki gyülekezetben, 2014.

 

Az Eszéki Református Gyülekezet

Amikor az eszéki gyülekezetre gondolok, egy régi megkopott kapubejárat jut eszembe a Vukovár utca 3. alatt, amelyen át eljutunk a teremig, ahol az alkalmainkat tartjuk. Valamint egy ének: „Ó Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, bejönnél már de némán kulcs fordulásra vársz….”.
Miért pont ez az ének? Talán azért, mert éppen adventi időszak van, amikor ezeket a gondolatokat leírom. A fent említett megkopott kapubejáratot rendszeresen használjuk, ki-be nyitogatjuk, csukogatjuk, zárjuk az eszéki egyházközségben lévő gyülekezeti tagokkal. Ők azok a személyek, akik a városrész különböző irányaiból útra kelnek, hogy a délután 4 órától kezdődő Istentiszteletre eljussanak. Gondoljunk bele, mire hétről-hétre eljutnak a gyülekezeti teremig, mennyi ajtón keresztül haladnak át, amíg eljutnak a mi kicsi termünkbe. Oda, ahol lehetőségük van meghallgatni Isten igéjét, nyitott szívvel és lélekkel figyelhetnek az örök élet beszédére. Ez a kicsi, de erős gyülekezet vasárnapról-vasárnapra az imádság órájában azt a lelkületet mutatja, hogy valóban az Úr Jézus Krisztus előtt kinyitja az ő szívének ajtaját, amit ez az ének is kiválóan tükröz. Hiszen megtehetnék, hogy korukra, egészségi állapotukra hivatkozva nem indulnának el, hogy ezeket az ajtókat hétről-hétre kinyissák. Panaszkodhatnának, kifogásokat kereshetnének, de nem teszik. Akiknek pedig erejük fogytán, otthon tárják ki szívük ajtaját várva az Urat, imádságban hordozva az Ő nyáját. Mindenkit szeretettel várunk vasárnaponként a Vukovári utcában.
Az Úr áldja meg e kicsiny közösséget.

Kettős Attila
lelkipásztor

 

Istentisztelet Eszéken, 2014.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.