A Kárpátoktól le az al-Dunáig, Novák Olga tablója

 

1941. április 11-én és 12-én a Baranya-háromszög ismét Magyarország része lesz – adták hírül a korabeli híradások, és a délvidéki visszatérésnek még napjainkban is több emléke megtalálható Csúzán, Vörösmarton, Sepsén, Kopácson… Varga György református lelkész gyülekezetében emlékiratok és kor dokumentumok után kutatva bukkant az alábbi bejegyzésre és tablóra. Az arról lejegyzett szöveget adjuk most közre első közlésben.

 

A fellelt tabló fényképe, 2019

 

Egy régi csúzai énekeskönyv, zsoltár lapjain a következő bejegyzés található: „A magyar honvédség bejövetele Csúzára 1941. év április 12 én.” Az énekeskönyv tulajdonosa Dankos Mária V. osztályos tanuló.

Felirat az énekeskönyv belső oldalán: „A magyar honvédség bejövetele Csúzára 1941. év április 12 én.”

 

Novák Olga portréja, 1955kk.

Vörösmarton egy padláson őrizték meg az első református lelkésznő, Novák Olga bekeretezett emléktábláját, amelyen ünnepi köszöntője található. Az életrajzában is beszámol erről:

„Mi Pesten elhatároztuk, hogy áldozócsütörtökön megyünk haza együtt. Vörösmartiak, csúzaiak. A két Sebestyén fivér: Jenő és Bandi a csúzai, a két Novák-nővér: én és Blanka a vörösmarti templomnak viszünk ajándék zászlót. Addig elkészül. Úgy is lett. Bandi meghirdette a templomban, hogy a zászlók megáldása áldozócsütörtök előtti vasárnap lesz a templomban.

Szép ünnepély volt. Az Úr asztala a két nagy zászlóval volt leterítve. Énekek és hálaimádság zengett Istenünkhöz. A prédikáció alapigéje a 120-ik zsoltár. Távozáskor két presbiter a főajtóhoz vitte a zászlókat, és a kitóduló közönség mindegyike megcsókolta.

Szép májusi napra virradtunk áldozócsütörtök előtti szerdán. Hajóval utaztunk le Mohácsig, onnan vonattal Vörösmartig. Foris Sándor és felesége meg a kislánya is velünk jöttek. Ők Csúzán szálltak ki, én Jenővel meg Bandival és feleségével Vörösmarton, meg az öreg Sebestyénék, mert lányuk, Ilonka ott van férjnél a gyógyszerésznél. A csúzai jegyzőlakban már régen más lakik. Az öregek meg Piri és fia Ilonkáéknál, a „fiatalok” nálunk szálltak meg. Feledhetetlen nap volt: áldozócsütörtök. Mind a két falu zászlódíszben, ünneplőben. Úgy határoztuk, hogy délelőtt Csúzán lesz a zászlóátadás, du. Vörösmarton. A fél falu átjött-ment egymáshoz. A templomkert is tele volt közönséggel. Csúzán Jenő prédikált, Bandi adta át a zászlót. Vörösmarton Bandi prédikált, és én adtam át a zászlót. Kimenetkor itt is csókkal illette a közönség a 3 színű lobogót, ami – mint simbolum, de sokat jelent nekünk!”

Emléktábla felirat:

„1941. május 25. „Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért” – „Istennel győzedelmet nyerünk!” 60. zsoltár 6. és 14. verse.

Novák Olga: Emléktábla, részlet. 2019, Vörösmart

Novák Olga: Emléktábla, 2019

 

A „baranyai háromszögnek”, és benne a mi kedves ősi községünknek, „Vörösmartnak” az idegen járom alól felszabadulása Isten iránt mélységes hálával tölte el a szívünket és ennek az emlékére egy magyar címeres nemzeti színű zászlót ajándékozunk a vörösmarti református ecclesiának azzal a meghagyással, hogy azt ünnepélyes alkalmakkor a templomra tűzze ki!

Mit jelent a zászló?

Minden zászló valamely magasztos eszmének a kifejezője. És mit jelképez a háromszínű magyar zászló? Jelenti egy ezeréves nemzetnek az életét, összetartozását, és a jövőbe vetett reménységét. Jelenti a dicső múltat, amikor napkelet ősi bölcsőjéből kikelve elindult a csodaszarvas nyomán napnyugat felé, hogy itt a Duna – Tisza partján, a Kárpátok koszorúzta földön hazát találva megtelepedjék, és országot szerezzen. – Jelenti a későbbi múltat is, amikor deli vitézséggel és szent hivatástudattal védte hazáját és vele Európát 1000  éven át. Óh, hányszor történt a múltban, amit Petőfi fejezett ki legszebben magyar szóval és magyar tollal, hogy:

„Kárpátoktúl le az Adriáig

Egy bősz üvölté, egy vad zivatar!

Szétszórt hajával, véres homlokával

Áll a viharban maga a magyar!”

De jelenti a magyar zászló a jelent is, amikor az örökkévaló Istennek köszönhetjük meg a felszabadító  igazságtettet. Ebben a boldog, örvendező jelenben hoztuk el a magyar zászlót az ország szívéből, a fővárosból a baranyai végekre – Vörösmarti is, mi Baranya szülöttei. Elhoztuk, mert sohasem szakadhat le a fa gyökeréről anélkül, hogy el ne száradjon. Éppen így sohasem szakadhat el az emberi szív attól a földtől, attól a levegőtől, amellyel együtt magába szívta magyar öntudatát és vallása igazságait. Jajj annak az embernek, akinek nem fáj nemzete, egyháza, vagy csak faluja sorsa is, de jajj annak a falunak is, amelynek nincs hazatérő fia, leánya, ha valami nagy bánat éri, vagy valami nagy öröme van.

Jelenti a zászló a jövőt is. A vörösmarti református egyház jövője is csak akkor lehet biztosított, ha a múlt tanulságain okulva alázatosan meghajtja fejét az ítélet tévő örök Isten előtt, és az Ő kegyelmes bocsánatában és ajándékában megújúlva, mint szárnyrakapott turulmadár száll a jövő felé a lelke! A szívével azonban, és a két kezével itt a földön alapozza a magyar jövőt! Gyermekeket nevel és műveli a földet. A gyermekek közül néhány szálljon ki mindig a falu határából világot látni, tanulni, tapasztalni. Mert a község szülöttei azok az élő szálak, amelyek a nemzet szívéhez fűzik, gondjában – bajában osztoznak és örömében örülnek. A jövőnk fő kérdése most az, hogy megszaporodnak a kis magyar református fiúk – lányok a vörösmarti templom háromszívű zászlója alatt a jövőben.

Higyjünk az örökkévaló Istenben, meg a magunk erejében és szorgalmában!

Reménykedjünk szüntelenül minden bajok és próbáltatások között!

Szeressük egymást okos, hűséges és áldozatos szeretettel!

Novák Olga és Blanka”

(Első közlésre összegyűjtötte Varga György csúzai, vörösmarti és hercegszöllősi lelkipásztor, 2019.)

 

Imádságok:

Borkó Julianna a kopácsi énekes asszony imádságával adott hálát az alkalomért:

(A Csúzai zászló szentelési ünnepe alkalmára írtam 1941 Máj. 25 B.J. sz.t. az Urban)

Hála adó ének (II. Mózes 15.r.20.21 v.)

 

Mikor a tengerbe veszett Farahó és serege

Föl kelt Mária boldogan Sok asszonyok is vele

Hogy ők mind meg szabadultak Ezért hála fejébe

Nagy örömmel dobot, sípot vett asszonyi kezébe

Össze hívta testvéreit: Jertek énekeljetek

Isten nagyságos dolgait Hirdetve örvendjetek

Én is ezt ohajtom tenni Ezen áldott ünnepen

Csoda dolgait az Urnak Zengje gyarló énekem

Huszonkét esztendő előtt Szívünk nagy fájdalmára

Sötét bánat felhő borult Édes magyar hazánkra

Antikrisztus tanácsára Trianon gyilkos keze

Meg csonkítá drága testét amej fájon véreze

Szép hazánktól elszakítva Mi is rabokká lettünk

És babilon vizeinél Annyiszor keseregtünk

De azért hegedünket Nem függesztünk fűzfákra

Mindig nyujtott vigasztalást A szent Dávid Zsoltára

Kis seregünk a Templomban Békét lelt és nyughejet

Krisztus hitünk kősziklája Csüggedni nem engedett

Bíztunk ami jó Istennk Örök igazságában

És drága magyar hazánknak A feltámadásában

S meg lett Husvét szent napjára az csodáknak csodája

Baranyából el futott az Ellenség katonája

Kettös ünnep lett számunkra A Husvétnak szent napja

Lelki testi szabadulást Hozott üdvünk főpapja

A trianon le van győzve miként a bűn és halál

Föltámodott magyarország Vela a mi Baranyánk

De tudjuk e- tetsvéreim. Ki őrkődőtt felettünk?

Hogy a gyilkos háborunak Martalékai nem lettünk?

Hajlékaink romja felett Keseregve nem áltunk

Földön futok ezreivel Éhen, szomjan sem jártunk

Ki őrkődőtt más min Krisztus A Golgotának hőse

Ő volt mindig s az is marad Drága Baranyánk őre

Hányszor látuk erős karját Vizek áradatában

Bűnűnk dacára ugy védett Mint Noét a Bárkában

Imé most is egész világ Ég itélet tüzében

Oh irgalom: csak mi vagyunk Az Ő nagy kegyelmében

Ez irgalom suja alatt Jertek száljunk magunkba

Tőredelmes alázatal Roskadjunkle a porba

adjuk egész életünket Mint hála áldozatot

Mi jóságos Istenünknek Aki meg szabadított

És legyünk hü gyermekei Édes magyar hazánknak

Végre majd örökösei A boldog mennyországnak.

 

Források:

– A fényképeken látható énekeskönyv a sepsei Kollár József ajándéka. (Pest, 1863.)

– Novák Olga emléktábláját Angyal Ilonka vörösmarti biblakörös testvérünk őrizte meg.

– Novák Olga naplójából az idézet: in. Lábadiné Kedves Klára: Novák Olga, Isten szőlőjének munkása, Pragma-Media Hungarica, Eszék, 2013., 56-57.o.

 

A Sepsén fellelt énekeskönyv 1863-ból.

Sepsei énekeskönyv, 1863.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük