2019 – Mindennapi Gyakorlati Hitvallásunk

A „zászlós bárány” egyházunk címerének is része.

„Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem” Ezékiel 34,16

 

Egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a tagjain keresztül alkotó része a világban található összes olyan református egyháznak, amellyel közösek hitvallásaink. A gyakorlati életben az egységes reformátusság elve sérül, hiszen a mindennapi élethelyzetek, amelyben egyházaink léteznek országonként, kontinensenként változó. A délszláv háború lezárását követően a horvátországi reformátusság az újjáépítésnek és építkezésnek az időszakát éli. Ezért istentiszteleteinken a gyülekezetekben, bibliaóráinkon, felekezeti és magánéletünkben, a családi és baráti közösségekben szüntelenül hálát mondunk a teremtő és megváltó Istennek.

Közösségünk a világ magyar református egyházait és gyülekezeteket képviselő református tanácskozó zsinatnak alkotó tagja. Kérdéseinket, melyek a magyar református egyházak szolgálatát és működését illetik, ehhez a testülethez címezzük. A zsinat az együttműködésre fennállásának kezdetétől fogva készséget mutat, és ha nem is minden alkotó tagjával, de az anyaországon és Erdélyen[1] kívül található részeivel jól, keresztyéni szeretetben lehet együttműködni. A diaszpóra, a sajtó, a missziói és diakóniai, valamint számos más területen kölcsönös módon lehet építkezni.

Fontos, hogy saját magunk számára megfogalmazzuk újra és újra azokat az alapvetéseket, melyek hitvallásainkon nyugszanak, és abból eredően meghatározzák szervezeti életünket és működésünket.

Kik vagyunk tehát? Kiválasztottak közössége, szentek egységének tagjai, hívők gyülekezete. Kiválasztottak, mert ebben a hazában, ezen a nyelven, ezzel a történelemmel és a jövőbe vetett reménységben éljük az életünket bármilyen körülmények között. Szentek, abban az értelemen, hogy bár bűnnel terhelt emberi valónk, tudjuk, hogy Isten akit kiválaszt, azt meg is szenteli, méghozzá az Igén és a sákramentumokon keresztül. Hívő gyülekezetünk pedig a Szentlélek által egyben tartott gyülekezet, amely növekedik és épül hitben, egészen a nagykorúságig („Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra…” Ef. 4:13.)

Ebben az alapvetésben megállva, az 1576-os Hercegszöllősi Zsinaton megfogalmazottak szellemében és hitvallásaink, a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté szerint valljuk hitünket.

[1] A közösségen belül hiányosan képviselt nagy egyháztestek távolmaradásának okát abban látjuk, hogy információik tévesek és ezért nem képesek a közös szolgálattal kapcsolatosan megalapozott állásfoglalásra.