Archive For 2021.01.12.

Igehirdetés (Békássy Zoltán lp.)

Beléptünk a 2021-es új esztendőbe, amikor a kegyelmet és békességet kereső, valamint elnyerő embernek szüksége van arra, hogy egyéni, és szeretteinek életét, jövőjét,  Isten igéje szerint új alapokra helyezze. Ehhez nyújtsanak majd segítséget a következőkben megjelentető igei részek és a hozzájuk fűzött gondolatok eleink tollából!

1958. január 12-dikén. II. Úrnapja Írta: Békássy Zoltán

Előfohász: „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet” Ámen.

Bibliaolvasás – Lectió:  Jakab levele 3. rész  10-18. versei

Igehirdetés: Máté ev. 7. rész:  24-27. versek

MI A JOBB?

A mindennapi élettel megalkudni szerető ember ajkáról sokszor hangzik el a sok csalódást rejtő panaszkodás: „Nem tud az ember elég okos lenni!”

Rendszerint olyankor mondjuk ezt, amikor már több csalódás keserűsége szorongatja torkunkat. A mindig, mindenütt és mindenben alkalmazkodni akarásunk következménye szokott ez lenni. Bizony olyan ez, mint mikor a fövényre épített házba beleütközik a szél és árvíz s ennek nagy lesz a romlása!

Ha rossz helyre, rossz alapra építünk, hamar elválik, hogy bolondul cselekedtünk. Ilyenkor verhetjük fejünket a falba, vagy mellünket szikla nyomja a késő bánatnak miatta, csak a keserűség fojtogat: jaj de bolond voltam!

Bolond! Pedig okos, bölcs akartam lenni, aki ügyesen intézi el sorsát, aki az eseményekből hasznot húz és mindeneken felülkerekedhet: rá kell jönnünk arra, hogy a magam haszna és érdeke, a mindenáron való okosan vélt intézése rossz alap, föveny, értéktelen futóhomok, amire ostobaság volt építeni. A nagy okosság, a magam bölcsessége milyen megbízhatatlan és ideiglenes alap, milyen összedűlő ház lett csupán! Be kell vallanom, hogy igaza lett az Úr Jézusnak, amikor a mai leckében úgy tanít, hogy magamra kell ismernem.

Magamra! Mert ebben a példázatban nem a hitetleneket tanítja, hanem az övéit, az Ő beszédét hallgatókat, az Ő nevében prófétálókat. A megelőző versekben gonosztevőknek mondja azokat, akik ismerve az Ő beszédeit, beszélnek nevében, de nem az Ő nevében cselekednek és nem termik az őbenne való élet gyümölcseit. Azt jelenti ez, hogy Jézus beszéde hallgatásának elengedhetetlen következménye kell legyen az ő szerinti cselekedetek sorozata. Vagyis Jézushoz való igazodás. Életfolyamat! Ez az igazi bölcsesség, okosan való cselekvés. Ez az igazi fundamentum, az a kőszikla, amelyen maradandó házzá épülhet fel életünk.

Ez az!  Maradandót, örökkévalót, biztosat akarunk magunknak mindebben. Ezért igazodunk mindenhez! Igazat adunk, kedvet keresünk, hízelgünk, szolgálunk és hajladozunk mint faág és nádszál a szélben. Csak okosan mindig és mindenütt!

Aztán a szüntelen való elbukások, az összeroppanások vergődései között nagy keserűséggel kell bevallanunk: bolond voltam! Nem lehettem elég okos! Íme nyilvánvaló, hogy másképpen kell építenünk! Más alapot keresnünk! Ha valóban keresztyének, Jézust követő emberek vagyunk, akkor nem szabad megelégednünk az ünnepi keresztyénségünkkel. Akkor nem elég, hogy csak hallgatjuk, olvassuk a Krisztus beszédét és az ő nevében, nevével „prófétálgassunk”.

Ha maradandót akarunk építeni életünkben, akkor kérjük Isten Szent Lelkének erejét arra, hogy kősziklára építő bölcs emberekhez legyünk hasonlatosak! Vagyis: ne csak hallgassunk, hanem hallgassuk Jézus beszédét, és szigorúan és következetesen cselekedjük is meg ezeket. Szabjuk életünket, cselekedeteinket, sőt gondolatainkat és érzéseinket Őhozzá. Ne a körülményekhez, emberekhez és a világhoz! Így növekedik folyton a mi bölcsességünk!

Így, ha Ő lesz mindenben a mértéked, ha általa látod meg a magad szálkáját, ha vele szenteled meg életedet, ha nevében kérsz, zörgetsz és imádkozol, ha vele vezetteted magadat és jársz az ő keskeny útján és általa termed az ő beszéde szerinti jó gyümölcsöket.

Igen, igen! Mindezt megcselekedheted, ha csak őreá hallgatsz és csak őreá építesz s hagyod, hogy az ő beszéde igazítson el téged. Így ez lesz benned életté, bölcsességgé. Nem kényszerít erre! Szabadon dönthetsz, hiszel-e neki, akarsz-e általa emelkedni? A bölcs vagy bolond emberhez akarsz-e hasonlítani?

Mivel pedig az igéből tudjuk, hogy Jézus lett a mi bölcsességünk, halljad és cselekedd beszédét, hogy ehhez a bölcs emberhez, a Krisztushoz lehess hasonlatos! Azért aki reá épített, az épített a kősziklára! Az egész Szentírás sorozata az Istennek való engedelmességből, beszédének megcselekvéséből fakadó megépülő életnek.

Ismerjük Nóé engedelmességét, vagy Ábrahámét. Egyik megtartatott, a másik megáldatott. Ismerjük Isten népének Egyiptomból való szabadulását, mert engedelmeskedtek Isten beszédének és azt cselekedték /vérrel hintették meg az ajtófélfát/. Erzsébet és Mária így szóltak: legyen a te beszéded szerint! Zákeus alászállt és üdvössége lett. A vak, a béna, a beteg, még a holtak is engedelmeskedtek neki. Cselekedték, és megtartották. És a Jézus beszédét cselekvő egyház is így lett a világban mindig áldássá, valahányszor gyümölcsöt  termett. Hát nem okosabb dolog, ha ellentmondasz a világ szerinti bölcsességnek, a világ szerinti érdekeknek, a világ csalogatásának és hívásának és engedelmeskedsz Jézusnak, hogy szerinte lehess bölcs! Bölcs, aki Isten igéje szerint igazodik el a világban és Krisztusra építve olyan fundamentumon építi életét, amelyen ház össze nem dől, békessége és öröme el nem veszhet semmilyen árvízben és sebekben, de még a halálban sem, mert Ő ama fundamentum, amely vettetett és amaz örökélet! Ezért jobb nekünk a Krisztusban Istenért e világ szerint bolondnak lennünk, mint a világ szerint bölcseknek, amelynek vége sírás és fogcsikorgatás… Ámen.

Új esztendő nyitása, 2021

Újév napi istentiszteletünk a tegnapi hálaadást követően kéréssel kezdődik. Fogadalmat nem teszünk, mert Isten úgyis látja a lelkünket, gondolatainket ismeri, szándékunk és erőnk, célunk és kitartásunk története a múltban és a jövőben is nyitott könyv előtte. De ha így van, akkor miért és mit kérünk tőle ezen a napon? Erről szól az alábbiakban a püspök-igehirdető üzenete, melyet szeretettel ajánlunk olvasóink figyelmébe:

1959. január 1. Újév napja – Írta: Csete K. István, püspök

Előfohász: „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet.” Bibliaolvasás – Lectio:  23. zsoltár 1 – 6. versei

Igehirdetés: Kolossébeliekhez írt levél 1. rész:  1 – 2. versek

Keresztyén Testvérem!

Egy köszöntést olvastunk fel a Szentírásból ezen a reggelen, amikor mindnyájan a régi és megszokott köszöntéssel üdvözöljük egymást: Boldog új esztendőt kívánok. Pál apostol a kolossébeli szenteknek és hívő atyafiaknak kegyelmet és békességet kíván. Mikor mi boldog újévet kívánunk egymásnak, nem kívánhatunk többet, szebbet, jobbat, mint Pál apostol kívánt. De az a kérdés, hogy tudunk-e jót kívánni ezzel a köszöntéssel, és egyéb köszöntési formáinkkal? Nem azt tapasztaljuk-e, hogy csak mondjuk a köszönési formákat, de nem gondolunk arra, hogy a jó napot, a jó egészséget, a jó estét, vagy a jó reggelt Istentől kérjük arra, akit köszöntünk. A mi gondolkodásunkból kikopott a köszönés igazi értelme. Pál a kegyelmet és a békességet Istentől kívánja Krisztusért, itt a köszöntés imádság, áldás. Mint új esztendei ajándékot vigyük az Isten tanítását a köszönésről s tanuljuk meg, hogy minden köszöntésünk most és hétköznapjainkon Istentől való áldáskívánás legyen azokon, akikkel találkozunk s akikkel együtt járjuk az élet útjait, mert az áldáskívánás mindig Isten kegyelmére témaszkodik és békességet szerez.

Erre a két dologra van szükségünk: kegyelemre és békességre. Ha ezekkel indulunk az újévbe, akkor nem bánthat gond és félelem, mert mindig tudjuk, hogy Isten van velünk. Ezt a két ajándékot vigyük magunkkal: a kegyelmet és a békességet. Mi a kegyelem és mi a békesség?

A Szentírás a kegyelemről többféleképpen beszél. A kegyelem egyrészt általános, melyben mindenki részesül. „Felhozza napját, mind a jókra, mind a gonoszokra, esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” /Máté 5:15/ Ebből a kegyelemből élünk mindannyian, ez a mindennapi élet tapasztalata. Erre az általános kegyelemre rá lehet bízni magunkat, mert Isten gondoskodik rólunk.

Ez a kegyelem őriz meg bennünket. Nem tudjuk utunkat, csak haladunk előre, s mikor már hosszú utat tettünk meg, visszatekintve látjuk, hogy milyen kegyelmesen oltalmazott bennünket a Gondviselőnk. Ennek az általános kegyelemnek van egy olyan része, amelyre különösen figyelnünk kell most, mikor az emberiség az egymással való kapcsolatát új alapokra akarja fektetni és hatalmas kísérletet tesz arra, hogy az egymáshoz való viszonya az embernek csak emberektől függjön.

Az is kegyelem, ha mások részéről felém jótettszés és szeretet árad, és ebben a szeretetben jól érzem magam. Kegyelem a gyermekeknek a szeretetés, a hitvesem gyengédsége, a barátom megértése, az emberek előtt való jó hírnevem. Az is kegyelem, ha nem csak kapok mások részéről szeretetet, hanem magam is adhatok, és rólam is sugározhat szeretet. Akinek az életéből hiányoznak a kegyelemnek ezek a jelei, azoknak az élete nagyon szegény és sivár még akkor is, ha anyagi javakkal bővölködnek. Sokan azt gondolják, hogy önmagukban élhetnek, Istentől nem függenek, önmagukban mindenre képesek. Ez megy egy darabig, de hamar rájönnek, hogy az ilyen élet valamiben szűkölködik, s nyugtalan és ideges lesz az ilyen ember. Az a veszedelem, hogy az ilyenek nem vallják be az igazi okot, másokat okolnak a nehézségekért, pedig magukban van az ok, mert visszautasítják a kegyelmet. Az ilyen önmagának való élet beteg, merjük kimondani: bűnös állapot. Azért nem vár senkitől szeretetet, mert nem akar szeretetet adni. A legszembetűnőbben mutatkozik meg a kegyelem visszautasítása a házasságban. Egyrészt. A házastársak nem akarnak lemondani önmagukról, másrészt nem vállalják a gyermekáldást, legfeljebb egy gyermeket, de ezt is inkább játékszernek, és mint az élet kiteljesedésének tekintik, féltik a gyermektől a kegyelmüket. És amikor Isten belenyúl életükbe, a kegyelmes Istent tartják kegyetlennek, s nem magukat, akik a kegyelmet kemény szívvel visszautasították. A kegyelem visszautasítása az is, amikor valaki barátok nélkül él. A mi időnknek nagy kísértése, hogy az emberek elzárkózzanak és egymástól távol éljenek. Úgy érzik, hogy kielégíti őket rádiójuk, olvasmányaik társaságát szeretik. Általános a kép, hogy mind kevesebb és kevesebb ember keresi az igazi közösséget a másik emberrel. Ne tévesszenek meg bennünket a telt mulatók és szórakozóhelyek: a kegyelem nélküli élő ember itt akar menekülni önmagától, nyugtalanságát akarja lecsillapítani, de az ilyen helyeken nincsenek barátok, testvérek, csak cimborák, vagy cinkosok vannak. Széteső és csőd felé menő élet a kegyelmet visszautasító élet.

De hogyan fogadhatja el az ember ezt az általános kegyelmet? Csak úgy, ha Istennek különös kegyelmét elfogadjuk. Istennek ez a kegyelme az Úr Jézusban jelent meg, aki felvette testünket. Még a karácsony, Jézus születése ünnepének hatása alatt vagyunk, még hangzik fülünkbe a karácsonyi evangélium: „a mi Istenünknek jóvolta, és az emberekhez való szeretete megjelent…, hogy az Ő kegyelméből megigazulván reménység szerint az örökélet örökösei legyünk.” Isten mindennep megjelenő és rajtunk s általában végbemenő kegyelmét csak úgy fogadhatjuk el, ha volt igazi karácsonyunk, ha Krisztus a mi életünkben is Úr, ha Igéje és Szentlelke vezet és irányít bennünket. Istennek a Krisztusban megjelent bűnbocsátó kegyelmét elfogadni – ez a kegyelemben való élés. Akkor rajtunk és általunk, mint eszközökön is megvalósul a kegyelem.

Krisztusban megjelent kegyelem ad választ a másik kérdésre: mi a békesség?

Első renden az, hogy Isten megbékéltette magával az emberiséget. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása a békességnek záloga. Ha a kegyelem előzőkben felmutatott jeleire nagy szüksége van a mai embernek éppen a ránk következő esztendőben, akkor a békesség kegyelmi ajándékára is nagy szükség van. A karácsonyi evangéliumhoz kell ismét visszatérni: békessége a jóakaratú embernek van.

A jóakarat nem más, mint Isten akaratának való engedelmességben járni az emberek között. Jézus a békességre igyekvőket Isten fiainak mondja. Figyeljük meg igénket: a Kolosséban levő szenteknek és atyafiaknak szól a békesség. Szent az, aki Krisztus által Istené: testestől, lelkestől nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Uramnak a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok. Isten legnagyobb kegyelmi ajándéka a békesség. Az igazi békességtől el nem választható az igazság, a bölcsesség és a szeretet. Az igazság maga Krisztus. A bölcsesség az Isten ismerete. A szeretet pedig az Isten irántunk való szeretetének a továbbadása. Így vehetünk kegyelmet kegyelemre /János 1:16/. A békesség tehát nem nyugalom, a temető békessége, hanem élet, cselekedetek sorozata, a kegyelem elfogadása és továbbadása. Ebben a mi békességre vágyó világunkban így leszünk mi az igazi békesség munkálói. Ezt a feladatot kapjuk mi keresztyének erre az esztendőre. Legyen foganatos közöttünk az apostol kívánsága. Isten kegyelméből éljünk s a békességet munkáljuk az Ő akarata szerint Jézus Krisztusban. Így lesz ez az esztendő valóban áldott és boldog esztendő. Ámen… Boldog Újévet!

Go Top