Beléptünk a 2021-es új esztendőbe, amikor a kegyelmet és
békességet kereső, valamint elnyerő embernek szüksége van arra, hogy egyéni, és
szeretteinek életét, jövőjét, Isten
igéje szerint új alapokra helyezze. Ehhez nyújtsanak majd segítséget a
következőkben megjelentető igei részek és a hozzájuk fűzött gondolatok eleink
tollából!
1958. január 12-dikén. II. Úrnapja Írta: Békássy Zoltán
Előfohász: „A
mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet” Ámen.
Bibliaolvasás – Lectió:
Jakab levele 3. rész 10-18.
versei
Igehirdetés: Máté ev. 7. rész: 24-27. versek
MI A JOBB?
A mindennapi élettel megalkudni
szerető ember ajkáról sokszor hangzik el a sok csalódást rejtő panaszkodás: „Nem
tud az ember elég okos lenni!”
Rendszerint olyankor mondjuk ezt,
amikor már több csalódás keserűsége szorongatja torkunkat. A mindig, mindenütt
és mindenben alkalmazkodni akarásunk következménye szokott ez lenni. Bizony
olyan ez, mint mikor a fövényre épített házba beleütközik a szél és árvíz s
ennek nagy lesz a romlása!
Ha rossz helyre, rossz alapra
építünk, hamar elválik, hogy bolondul cselekedtünk. Ilyenkor verhetjük fejünket
a falba, vagy mellünket szikla nyomja a késő bánatnak miatta, csak a keserűség
fojtogat: jaj de bolond voltam!
Bolond! Pedig okos, bölcs akartam
lenni, aki ügyesen intézi el sorsát, aki az eseményekből hasznot húz és
mindeneken felülkerekedhet: rá kell jönnünk arra, hogy a magam haszna és
érdeke, a mindenáron való okosan vélt intézése rossz alap, föveny, értéktelen
futóhomok, amire ostobaság volt építeni. A nagy okosság, a magam bölcsessége
milyen megbízhatatlan és ideiglenes alap, milyen összedűlő ház lett csupán! Be
kell vallanom, hogy igaza lett az Úr Jézusnak, amikor a mai leckében úgy tanít,
hogy magamra kell ismernem.
Magamra! Mert ebben a példázatban
nem a hitetleneket tanítja, hanem az övéit, az Ő beszédét hallgatókat, az Ő
nevében prófétálókat. A megelőző versekben gonosztevőknek mondja azokat, akik
ismerve az Ő beszédeit, beszélnek nevében, de nem az Ő nevében cselekednek és
nem termik az őbenne való élet gyümölcseit. Azt jelenti ez, hogy Jézus beszéde
hallgatásának elengedhetetlen következménye kell legyen az ő szerinti
cselekedetek sorozata. Vagyis Jézushoz való igazodás. Életfolyamat! Ez az igazi
bölcsesség, okosan való cselekvés. Ez az igazi fundamentum, az a kőszikla,
amelyen maradandó házzá épülhet fel életünk.
Ez az! Maradandót, örökkévalót, biztosat akarunk
magunknak mindebben. Ezért igazodunk mindenhez! Igazat adunk, kedvet keresünk,
hízelgünk, szolgálunk és hajladozunk mint faág és nádszál a szélben. Csak
okosan mindig és mindenütt!
Aztán a szüntelen való elbukások,
az összeroppanások vergődései között nagy keserűséggel kell bevallanunk: bolond
voltam! Nem lehettem elég okos! Íme nyilvánvaló, hogy másképpen kell építenünk!
Más alapot keresnünk! Ha valóban keresztyének, Jézust követő emberek vagyunk,
akkor nem szabad megelégednünk az ünnepi keresztyénségünkkel. Akkor nem elég,
hogy csak hallgatjuk, olvassuk a Krisztus beszédét és az ő nevében, nevével
„prófétálgassunk”.
Ha maradandót akarunk építeni
életünkben, akkor kérjük Isten Szent Lelkének erejét arra, hogy kősziklára
építő bölcs emberekhez legyünk hasonlatosak! Vagyis: ne csak hallgassunk, hanem
hallgassuk Jézus beszédét, és szigorúan és következetesen cselekedjük is meg
ezeket. Szabjuk életünket, cselekedeteinket, sőt gondolatainkat és érzéseinket
Őhozzá. Ne a körülményekhez, emberekhez és a világhoz! Így növekedik folyton a
mi bölcsességünk!
Így, ha Ő lesz mindenben a
mértéked, ha általa látod meg a magad szálkáját, ha vele szenteled meg
életedet, ha nevében kérsz, zörgetsz és imádkozol, ha vele vezetteted magadat
és jársz az ő keskeny útján és általa termed az ő beszéde szerinti jó
gyümölcsöket.
Igen, igen! Mindezt megcselekedheted,
ha csak őreá hallgatsz és csak őreá építesz s hagyod, hogy az ő beszéde
igazítson el téged. Így ez lesz benned életté, bölcsességgé. Nem kényszerít
erre! Szabadon dönthetsz, hiszel-e neki, akarsz-e általa emelkedni? A bölcs
vagy bolond emberhez akarsz-e hasonlítani?
Mivel pedig az igéből tudjuk, hogy
Jézus lett a mi bölcsességünk, halljad és cselekedd beszédét, hogy ehhez a
bölcs emberhez, a Krisztushoz lehess hasonlatos! Azért aki reá épített, az
épített a kősziklára! Az egész Szentírás sorozata az Istennek való
engedelmességből, beszédének megcselekvéséből fakadó megépülő életnek.
Ismerjük Nóé engedelmességét,
vagy Ábrahámét. Egyik megtartatott, a másik megáldatott. Ismerjük Isten népének
Egyiptomból való szabadulását, mert engedelmeskedtek Isten beszédének és azt
cselekedték /vérrel hintették meg az ajtófélfát/. Erzsébet és Mária így
szóltak: legyen a te beszéded szerint! Zákeus alászállt és üdvössége lett. A
vak, a béna, a beteg, még a holtak is engedelmeskedtek neki. Cselekedték, és
megtartották. És a Jézus beszédét cselekvő egyház is így lett a világban mindig
áldássá, valahányszor gyümölcsöt
termett. Hát nem okosabb dolog, ha ellentmondasz a világ szerinti
bölcsességnek, a világ szerinti érdekeknek, a világ csalogatásának és hívásának
és engedelmeskedsz Jézusnak, hogy szerinte lehess bölcs! Bölcs, aki Isten igéje
szerint igazodik el a világban és Krisztusra építve olyan fundamentumon építi
életét, amelyen ház össze nem dől, békessége és öröme el nem veszhet semmilyen
árvízben és sebekben, de még a halálban sem, mert Ő ama fundamentum, amely
vettetett és amaz örökélet! Ezért jobb nekünk a Krisztusban Istenért e világ
szerint bolondnak lennünk, mint a világ szerint bölcseknek, amelynek vége sírás
és fogcsikorgatás… Ámen.