Archive For 2020.03.22.

Vasárnapi istentisztelet karantén idején

Kedves Testvéreim,

Ma, a világ több kontinensének országaiban élő egyházi közösségek hívei bezártságra vannak ítélve a jelen lévő ellenség, pusztító, emberi életeket követelő KORONA VÍRUSa miatt. Megbénult a mindennapi élet. Leszűkült az élettér. Kiürültek az utcák, bezárattak az iskolák, óvódák, főiskolák, kultúrközpontok, sportterek, üzletek. Az emberek nem hagyják el otthonaikat. A hatóságok új, és újabb intézkedéseket hoznak napról napra a közbiztonság, és az emberi élet megóvása érdekében.

Mi sem mehetünk el az események mellett szótlanul. Hiszen, hogyan ne látnánk a vallási összejövetelek korlátozottságáról, az istentiszteletről, bibliaóráról, a hitoktatásról szóló híradásokat, amelyek elmaradhatalan részei a mindennapi életünknek. Egyes helyeken teljesen beszüntették, jobb esetben néhány főre korlátozták a jelenlétet. Ebben az új, előállt helyzetben kötelességünknek érezzük, hogy a Horvárországi Reformátusok Honlapján keresztül testvéreink otthonaiba bevigyük Istenten szent igéjét. Azokhoz szólunk, akik keresik az Istennel való kapcsolatot, és akik hitben szeretnének tovább erősödni.

Arra kérjük a kedves olvasót, a fiatalabb korosztályt, és természetesen mindazokat, akik rendszeresen, vagy alkalmakként kísérik oldalunk híradásait, hogy osszák meg élettársukkal, szüleikkel, barátaikkal, ismerőseikkel a szeretetteljes gondolatokat. Óhajunk, hogy minél szélesebb körben jusson el az ige a bezártságra ítélt embertársainkhoz. Most, a megpróbáltságban, keressük Istenünket, és legyünk mindnyájan itt együtt a LELKI templom istentiszteletén…

Mint keresztyén emberek, azzal az énekkel kezdjük ezt a sorozatot, amely akarva, akaratlanul is bennünk él. A 42. zsoltár 1. verse így szól: „Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik. Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik. Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem. Vajon színed eleibe, mikor jutok élő Isten…”

Szóljanak hozzánk bizonyságtételeikkel, igehirdetéseikkel az előttünk járó tanító lelkipásztoraink. Azok, akiknek vezetésével és önfeláldozó munkásságával Isten kegyelme által még ma is élő, hitvalló közösségeket alkothatunk.

Kopácsi Kettős János püspök, kopácsi lelkipásztor, 2020. március 22. vasárnap

Lelki honvágy…

Zsoltár 42: 1-6.

Írta Kocsis Antal, vojlovicai lelkipásztor (Vojlovica, 1959. június 7.)

Kedves Testvéreim,

Nincs közöttetek senki, aki a 42-ik zsoltárt ne ismerné. De nemcsak ismeritek, hanem szeretitek is énekelni. Valószínűleg nemcsak azért, mert könnyű és kellemes dallama van, hanem azért is, mert mindig úgy érzitek, mintha a ti szívetek mélyéből fakadnának ezek a szavak és érzések. Örök emberi érzések és vágyak ezek. Ez teszi a bibliai költeményt olyan közkedveltté és egyúttal széppé, értékessé.

Szórványban élő testvéreink, akik messze kerültek szülőfalujuktól, templomuktól és ritkán van alkalmuk részt venni gyülekezeti istentiszteleten, különös előszeretettel és igaz átérzéssel éneklik: Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik…”
Ilyenkor még a szemek is könnybe lábadnak, és úgy száll ajkukról az ének, mint valami száműzötteknek lelki honvágyukban elsóhajtott imádsága. Ez a lelki honvágy azonban ott él mindnyájunk szívében, még akkor is, ha a templom árnyékában lakozunk is, mert nem annyira térbeli térbeli távolságról van itt szó, mint inkább arról a lelki távolságról, ahová a gonosz állandó kísértése juttatta az embert. A bűn mindig mindig rettenetes távutakra viszi az embert és ezáltal mind nagyobb távolságra ragadja Istentől.

Nagy baj az emberre nézve ez a távolság, mert életünk nyomorúságos volta ennek köszönhető. De még sokkal nagyobb baj származik abból, hogyha nem fedezi fel és nem érzi lelkében ezt a távolságot, mert akkor nem is születhetik meg benne a vágy, hogy Istenhez közeledjék és egykor színe elé kerüljön. Krisztus is boldognak mondja a vágyakozó és szomjúhozó lelkeket, mert ez a szomjúság magában hordja kielégítésének biztos zálogát. Valódi áldásnak tekinthetjük, ha belül, a szív világában felébred a sóvárgó vágy, és mint a szomjúhozó vad üvöltése, feltör a mi ajkunkon hatalmas erővel a kiáltás: kívánkozik az én lelkem hozzád ó Isten!

Hiszen Isten teremtette a mi szívünket és Hozzá tartozik, hogyne sírna fel bennünk a hazavágyás még a legnagyobb távolságból is. Emlékezzünk csak a tékozló fiú helyzetére. Milyen messze került Atyjától, milyen mélyre süllyedt élete, szinte menthetetlennek látszott. Számára akkor nyílt meg a szabadulás lehetősége, amikor ott a lejtő legalján lelkében felébredt a vágy az édesatya és hajléka után. Még valami döntő fontosságú ebben az esetben. Az, hogy a tékozló fiú szívében nem későn jött ez a honvágy. Meg tudott alázkodni, még volt annyi ereje, hogy vissza tudjon fordulni, és volt még reménye, hogy a hazavezető utat megtalálja. Ki tudja hány ember tapasztalta már szomorú életsorsában, hogy a lelki vágyódást sokáig semmibe vette, és mire fontosságát felismerte volna, már késő volt.

Bár gyakran hangoztatjuk, hogy mi mindnyájan tékozló fiak vagyunk, mégis helyzetünk sokszor súlyosabbnak látszik. A tékozló fiú a felébredt vágy után tudta már, hol van az ő atyja, merre visz az út őhozzá.

Az ember a lelkében felébredt szomjúsággal, honvággyal sokszor nem tud mit kezdeni. Szinte lehetetlenségnek tűnik előtte, hogy csak úgy találomra elinduljon és minden nehézség nélkül rátaláljon az élő Istenre, akitől olyan távolra esett. Azonkívül a kísértő sem adja fel a harcot egykönnyen, s nem mond le áldozatáról olyan hamar. Még sok mindent fel tud használni arra, hogy a lángralobbant vágyat eloltsa. Minden igyekezetével azon lesz, hogy az ilyen lelket visszataszítsa a reménytelen csüggedés állapotába. Számtalan szomorú eset bizonyítja ezt. A világ tele van szomjúhozó és vágyakozó lelkekkel, s mégis kevés jut el a kielégülés forrásához.

Legnagyobb kísértésbe akkor kerül az emberi lélek, és vágyódása akkor állja ki a legnehezebb próbát, amikor felvetődik előtte a nagy kérdés, hol van a te Istened? Mit szomjúhozol utána, mit fohászkodsz hozzá, amikor életed tele van bajjal, nyomorúsággal, szenvedéssel, fájdalommal? Hol van a te Istened? Semmivel sem különb a te sorsod a többi ember sorsánál. Mutasd meg, ha tudod, életed boldogságában. Könnyen kialszik minden életre való vágy a lélekből, ha a kínzó kérdések és gúnyolódások hatása alatt reménytelen csüggedés vesz erőt rajtad és átadja magát tehetetlenül az éjjel-nappal való könnyhullatásnak.

Tehát a kísértések között vergődő léleknek szüksége van valamire, ami olyan erőt nyújt, hogy a kísértő legerősebb támadása sem rombolhatja össze az élő Istenhez való vágyakozását. A zsoltár 4-dik verse erről beszél, amikor Isten házát és az ünneplő sokaságot említi. Épp oly szükségét kell, hogy érezze lelkünk a templombajárásnak, mint akkor. Mert így találja meg azt, amire éppen a szomjúhozó léleknek szüksége van, amitől szíve új erőre kap. Elsősorban itt nyerhet bizonyosságot Isten igéjéből, hogy még nem késett el bűntudatos, vágyakozó szívét színe elé vinni. Csakis az igéből tudhatja meg az ember, hogy Isten lelkének munkája által kelt életre benne a vágyódás a kegyelem után, és az Ő szerető szíve találja meg a szabadulás útját a legnagyobb áldozat meghozatalával, hogy Isten az egyszülött Fiát adta érette váltságúl.

Kedves Testvérem, észrevetted-e, hogy amit a zsoltáríróról, és csak úgy általánosan az emberről mondottam, rólad mondottam. Ha észrevetted, boldog örömmel rekeszd be mai istentiszteletedet buzgó énekléssel: „Én lelkem mire csüggedsz el? Mit keseregsz ennyire? Bízzál Istenben, s nem hágy el Kiben örvendek végre, Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását, Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem!”

Imádság:

Jó a Te gyermekeidnek, édes Atyánk, ha a közelségedben lehetnek, Szent Igédet hallhatják, és lelki javaiddal élhetnek. Jó volt nekünk lelkileg színed előtt megjelennünk. Köszönjük Neked, hogy az örök élet vizét adtad most nekünk, és hogy Igédben drága biztosítást nyújtottál felénk, hogy csak Te elégíthetsz meg minket, mikor örök javaid után vágyódunk. Könyörgünk hozzád, Úr Isten, ébressz bennünk és minden atyánkfiában mind nagyobb vágyódást a Te kegyelmed után, és mind igazabb készséget a bűn elleni harcra. Add, hogy szent Fiadat, az Úr Jézus Krisztust mind jobban megismerjük és szeressük. Őérette ajándékozz meg minket olyan élettel, melyből nevedre tisztesség és dicsőség származik… Ámen.

Go Top