Archive For 2020.02.21.

Református Óvóda Várdarócon

Egyházi óvódák Kopácson és Várdarócon (1998-99)

A kilencvenes évek végén két drávaszögi településen működött egyházi fenntartású óvóda.

Isten iránti hálás szívvel emlékezünk arra, hogy az 1990-es évek végén a Kopácsi Református Egyházközség fenntartásában Kopácson és Várdarócon beindult az első horvátországi magyar óvóda. A helyi lelkipásztor, Kopácsi Kettős János lelkipásztor mellett Kopácson Csontos Balogh Ildikó, Várdarócon pedig Péter Muhi Ilonka vezetésével működtették az óvódát 1998-99-ben.

Hálásak vagyunk valamennyien a közreműködésükért!

“Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)

Fényképünkön a várdaróci óvódások láthatók az óvónővel, 1999-ben.

Egyházi óvódák Kopácson és Várdarócon

“Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)

Ma ünnepli a bellyei járás az óvódái működésének 20. évfordulóját. Említést kell tennünk a kilencvenes évek végén két drávaszögi településen működő egyházi fenntartású óvódáról is.

Isten iránti hálás szívvel emlékezünk arra, hogy az 1990-es évek végén a Kopácsi Református Egyházközség a magyarországi Ars Longa Alapítvány és a hollandiai Oud Beijerlandi református gyülekezet – Hervormde Gemeente -, valamint a Baranyai Egyházmegye akkori esperese, nagytiszteletű Bóka András esperes úr és felesége támogatásával Kopácson és Várdarócon beindult az első horvátországi magyar óvóda. Fenntartója a Kopácsi Református Egyházközség presbitériumának egyes tagjai voltak a helyi lelkipásztor, Kopácsi Kettős János lelkipásztor vezetésével.

Az óvóda működéséhez szükséges ingatlanokat az állam biztosította. Kopács esetében ez egy államosított iskolaépület – amelynek helyzete a mai napig sem rendezett, – Várdarócon pedig az új iskolaépület volt. Így a gyermekek rendezett, kényelmes és barátságos helyen tölthették a délelőttjeiket közösségben, a szülők pedig ezalatt elvégezhették otthon azokat a munkákat, amelyekre a házi gyermekfelügyelet mellett csak nehezen lehetett időt találni. Az óvódákban használatos eszközöket, játékokat és felszereléseket (didaktikai eszközök, szőnyegek stb.) a hollandiai gyülekezet, magyar nyelvű könyveket, a fűtő és fűtés díját a szükséges tiszteletdíjak mellett a magyarországi alapítvány biztosította. Kopácson Csontos Balogh Ildikó, Várdarócon pedig Péter Muhi Ilonka vezette az óvódát. Hálásak vagyunk valamennyien a közreműködésükért!

A mellékelt felvételeken a két óvóda vezetője, és a kis lakók láthatók – ha valaki felismeri magát, vagy rokonát, ismerősét, kérjük jelezze!

Bóka András esperes és felesége Bókáné Ildikó asszony mellett a hollandiai közösség diakóniai megbízottja, Henk Hornis és felesége, Greet látható, akik adományukkal járultak hozzá az óvóda működéséhez 1999-ben. Ők valamennyien a Délvidéki Menekült Misszió és az Elüldözöttek Közösségének áldozathozó tagjai voltak évtizeden keresztül. Hálás szívvel emlékezünk erre a nehéz időszakra, amelyben Isten mindig segítséget küldött számunkra testvéreinken és barátainkon keresztül.

Az egyházi óvódák működése akkor szűnt meg, amikor az állam törvényileg szabályozta a hasonló intézmények működését. Részben átvállalta a feladatokat, részben pedig hivatalos keretek között már nem tette lehetővé a helyiségek megosztását és közös használatát, az egyházi ingatlanok szabályozatlan és elmaradt visszatérítése pedig lehetetlenné tette az önálló óvódai és iskolai feladatok ellátását a legkisebb mértékek szerint működő kis közösségekben.

(Református Egyházi Fotógyűjtemény, Kopács, 2020.)

MILAN “magyargyűlölő” OPOCENSKY

MILAN “magyargyűlölő” OPOCENSKY

1994 – Eszék-belváros, pünkösdista templom.

Milan “magyargyűlölő” Opocensky és barátja, Lángh Endre 1994-ben istentiszteleten vettek részt az Eszék-belvárosi Pünkösdista Templomban. Kis idővel ezután az Elűzöttek (menekültek) Gyülekezete (jóval ezer fő feletti tagsággal) átköltözött a belvárosi evangélikus templomba, amely a református és evangélikus gyülekezeti tagok részére közös használatra az állam által visszaadott protestáns templom volt a kilencvenes évek elején.

Ebben az időben a kelet-szlavóniai és baranyai menekültek a szerb megszállás elől külföldre, illetve nagy részük Eszék városába menekült. Az ostrom alatt – hála Szentlászló hűséges védőinek – Eszék biztosított otthont a több ezer menekült részére. A békés reintegráció (1995-98) alatti időszakban még többen tértek vissza ebbe az eredetileg százezer lakosú városba abban a reményben, hogy hamarosan, a hadsereg átvizsgálása és az aknamentesítési munkálatok megkezdésével, visszaköltözhetnek szülőföldjeiken található otthonaikba.

A genfi székhelyű Református Világszövetség cseh származású főtitkára, Opocensky, és az ezidőtájt katasztrófaturizmussal foglalkozó és többnyire Angliában és Svájcban székelő Lángh a többségében magyarok lakta református falvak lakosaival nem tartották a kapcsolatot, igényeiket nem vették figyelembe. Azonban a horvát és cseh nyelvű, a reformátusságon belül pár százalékos arányú gyülekezeteket minden téren támogatták. Ennek az lett az eredménye, hogy ezek a gyülekezetek mára más felekezetekbe olvadtak be, identitást, hitvallást váltottak és idővel nyelvüket is elveszítették a többségi horvát felekezet (római katolikus), illetve horvát nyelv (pünkösdista felekezetek) javára és a reformátusság kárára. Lángh Endre maga is új protestáns egyházat alapított 1999-ben, melyhez magyarországról a Pásztor-Bölcskei féle csoport, valamint az Opocenskyhez hű – egykori – békepapság adta az eszközöket.

A mai napig is egyedül a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, mint a volt jugoszláviai egységes református felekezet horvátországi jogutódja tartotta meg református hitvallását és történelmi örökségét Horvátországban. Vezetőjük Kopácsi Kettős János szuperintendens, Sója Bálint főgondnok és Varga György főjegyző, püspökhelyettes. A Zsinati Tanács tagjait a gyülekezeti gondnokok köre alkotja.

A Református Világszövetség a 2010-es években végrehajtott szervezeti változások eredményeképpen egyházi súlyát mára elveszítette, vezetőinek egykori tevékenységének köszönhetően kiüresített politikai szervezetként működik, amely alig követi az aktuális egyházi társadalmi folyamatokat.

(Református Egyházi Fotógyűjtemény, Kopács, 2020.)

Go Top